A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2010. március 28., vasárnap

Mutatványok

SIMI: Rajzol egyfolytában, méghozzá legtöbbször Ká-t. Ami annyit jelent, hogy nagy vonalakat húz vagy köröket rajzol zsírkrétával és rá mutat, hogy "Ká", azaz Ká a kígyó a Dzsungel könyvéből. Minden hosszúkás, vékony, tekergő vagy egyenes vonal Ká, a fa rönk a mesekönyvben vagy a kábel a földön. A kritikát nem bírja elviselni, ha kijavítom, hogy az nem Ká hanem farönk vagy zsinór akkor dühösen üt egyet a kezével (inkább lendítés ami legtöbbször rajtam landol) vagy hisztériás rohamot kap ugyanezt Korival is ha ő javítja ki. Most már tudjuk, hogy azt kell mondani, hogy: "Nagyon ügyes vagy Simi, igen olyan mint Ká!" - és halkan hozzá tenni az igazságot de ha meghallja ez utóbbit is akkor nagyon dühös lesz. Anyukám is ilyen, - ő maga mondta - nem bírja a kritikát. Simi igazi Jámbor gyerek...

Kérdezem, hogy hogy hívják. Mutat magára és azt mondja "Koji"! Nagyon határozott, úgy néz ki szilárd meggyőződése vagy ki tudja, talán csak a bolondját járatja velünk de Simi azt állítja, hogy ő Koji. A tükörben is, ő Koji. Erről le kell beszélnem. Akármennyire is imádja a nővérét...

És minden "igen" az "U" lett. Már nem annyira "O" mint volt de ugyan az a fejbólintás jár hozzá. "Simi kérsz még kenyeret?" - Simi válaszol és bólint: "U".


KORI: Mórikázik. Azaz ha nagyon jól érzi magát vagy boldog a játszótéren, hogy valakivel bolondozhat akkor körbe körbe táncol, lépeget, magasra emelgeti a kezét és bolondos arcot vág. Annyira édes ilyenkor nevetek és összepuszilom hogy lehet ilyen vicces az én kislányom. Mert a humor nagyon fontos. És az én gyerekeimnek van humorérzéke és erre büszke vagyok. Valamit tőlem is örököltek. Nem mintha Bercinek nem lenne mert ő is irtó vicces de azt hiszem az ilyen őrültségeiket tőlem szedik. És ezt egyáltalán nem bánom...


NIMRÓD: Nagy, erős, okos, ügyes, jóképű. Úgy tud nevetni, hogy mindig könnybe lábad a szemem annyira szép olyankor (is). Olyan magasra kinyomja magát ha hasra teszem ahogy egyik gyerekem se tette még három hónaposan sem. De nem tart sokáig mert tegnap óta eldől és hasról hátra fordul egy pillanat alatt. Akár hányszor próbálom lefotózni hason, mire élesítek már az oldalán van és utána a hátán. Olyan ügyes!
Viszont kétség kívül Korira hasonlít alvás terén ami most még bírható de ha nagyobb lesz és akkor is a nővére nyomdokain fog e téren járni akkor bajban leszek (két nehezen alvót nem tudom hogy fog bírni a család többi tagja). Azzal nyugtatom magam, hogy okos lesz és már most nagyon kíváncsi, hogy mi folyik körülötte. Mindenki kérdezi, hogy milyen a harmadik baba ugye jó gyerek? Hát, evés terén kifogástalan de az alvással vannak gondok és bizony sírós is az biztos. Az ultrahangos a 20. héten megállapította, hogy: "Ennek a babácskának fedőneve: Sajtkukac". És tényleg az...

Hétvége


Szombaton Ati papát, Juci mamát és a kis Atikát látogattuk meg Mogyoródon. Kori irtó boldog volt és én is nagyon örültem, hogy hétvégére a nővérem Évi gyerekei (Viola és Írisz) sem lettek betegek úgyhogy végre mindenkivel találkoztunk. Kori és Vilkó persze azonnal egymás nyakába borultak és azonnal indultak, hogy bepótolják a sok időt amit nem tölthettek együtt. Igaz, hogy mostanában állítólag Viola legjobb barátja egy kecske (ezt ő állítja) de folyton egymást emlegetik Korival és ha találkoznak szét sem lehet őket szedni - persze nem is akarjuk. Azért néha adódnak kisebb konfliktusok mikor megríkatják egymást például legutóbb az állatkerti közös programon azon vesztek össze , hogy kinek a kedvence az akvárium. Ültek a kis fakocsiban egymással szemben, Szabi (Viola apukája) húzta őket, hogy ne kelljen gyalogolniuk, mikor nagy sírást hallottunk Évivel. Kérdeztük mi a baj és akkor derült ki, hogy min vesztek össze, azaz, hogy ki szereti jobban az akváriumot. Szóval vannak ilyenek de egyébként rajongnak egymásért de mivel Éviék a belvárosban laknak és a télen elég sokszor voltak betegek így alig találkoztunk az elmúlt pár hónapban.
Szóval szombaton elég szép idő volt így szinte egész nap kint játszottak a gyerekek Ati papa házának a kertjében. Simi az elején nehezen oldódott, nem akarta Bercit elengedni de egy idő után nagyon jó kedvűen jött ment és ebédkor gyönyörűen kanalazta a finom húslevest. Jucihoz hozzá is bújt és szívesen kiment vele a kertbe hintázni, majd tele rajzolta az aszfaltot krétával. Nimród el-el szenderedett a vendégség alatt de sokszor kiváncsian nézelődött és bizony méltatlankodott mikor távolabb volt tőlünk és ülnie kellett a hordozkában amig mi az asztalnál beszélgettünk (igaza van). De nevetett mindenkire aki közel ment hozzá és mosolyt csalt az arcocskájára. És én büszke voltam rá.

Kora este indultunk haza, tortázás, előre hozott nyuszizás és a gyerekek hatalmas kerti játszadozása után. Atika (kisebbik kis öcsém) aranyosan segített Bercinek és Szabinak autót takarítani, úgyhogy tiszta kocsival mentünk haza ami elég ritka három gyerek mellett. Szerencsére mindenki elfáradt a nagy vendégeskedésben úgyhogy annak ellenére, hogy aludtak haza felé a kocsiban nem kellett szenvedni az itthoni elaltatásukkal. Ezt már szeretem!

Vasárnap megpróbáltunk először ellátogatni nagy családos felállásban a templomba. De annak ellenére hogy fél órát késtünk nem tudtuk megvárni a mise végét egyéb okból kifolyólag amit most nem részleteznék. A zugligeti játszótéren folytattuk a délelőtti programot ahol csatlakozott hozzánk Nagypapa, Nagymama, Orsi (Berci nővére), Sebi (unokatesó), és Borcsi (Nagypapáék keresztlánya). A finom ebédet itthon ettük meg, délután pedig Berci levitte a nagyokat ott alvós, tombolós bulira a Labanc utcába.

Szeretem, hogy nagy családosok lettünk. Büszke vagyok a három gyerekemre és Bercire aki maximálisan kiveszi a részét az itthoni teendőkből. Ilyenkor az is könnyebb, hogy nem egyedül hallgatom mikor mind a három gyerekem egyszerre üvölt. Persze sokszor én is majd' megőrülök olyan ideges és fáradt vagyok de azért mégis csak jó ez így, és sokkal könnyebb mint terhesen volt a kettővel.
Hétvégén töltekezem mert akkor "apával" teljes a család és ez majdnem minden nehézséget feledtet. Mert sok nehézség van. De itt vagyunk egymásnak és ennél többet nem kívánhatok. Csak, hogy maradjon is így.