Hétvége

Szombaton Ati papát, Juci mamát és a kis Atikát látogattuk meg Mogyoródon. Kori irtó boldog volt és én is nagyon örültem, hogy hétvégére a nővérem Évi gyerekei (Viola és Írisz) sem lettek betegek úgyhogy végre mindenkivel találkoztunk. Kori és Vilkó persze azonnal egymás nyakába borultak és azonnal indultak, hogy bepótolják a sok időt amit nem tölthettek együtt. Igaz, hogy mostanában állítólag Viola legjobb barátja egy kecske (ezt ő állítja) de folyton egymást emlegetik Korival és ha találkoznak szét sem lehet őket szedni - persze nem is akarjuk. Azért néha adódnak kisebb konfliktusok mikor megríkatják egymást például legutóbb az állatkerti közös programon azon vesztek össze , hogy kinek a kedvence az akvárium. Ültek a kis fakocsiban egymással szemben, Szabi (Viola apukája) húzta őket, hogy ne kelljen gyalogolniuk, mikor nagy sírást hallottunk Évivel. Kérdeztük mi a baj és akkor derült ki, hogy min vesztek össze, azaz, hogy ki szereti jobban az akváriumot. Szóval vannak ilyenek de egyébként rajongnak egymásért de mivel Éviék a belvárosban laknak és a télen elég sokszor voltak betegek így alig találkoztunk az elmúlt pár hónapban.
Szóval szombaton elég szép idő volt így szinte egész nap kint játszottak a gyerekek Ati papa házának a kertjében. Simi az elején nehezen oldódott, nem akarta Bercit elengedni de egy idő után nagyon jó kedvűen jött ment és ebédkor gyönyörűen kanalazta a finom húslevest. Jucihoz hozzá is bújt és szívesen kiment vele a kertbe hintázni, majd tele rajzolta az aszfaltot krétával. Nimród el-el szenderedett a vendégség alatt de sokszor kiváncsian nézelődött és bizony méltatlankodott mikor távolabb volt tőlünk és ülnie kellett a hordozkában amig mi az asztalnál beszélgettünk (igaza van). De nevetett mindenkire aki közel ment hozzá és mosolyt csalt az arcocskájára. És én büszke voltam rá.

Kora este indultunk haza, tortázás, előre hozott nyuszizás és a gyerekek hatalmas kerti játszadozása után. Atika (kisebbik kis öcsém) aranyosan segített Bercinek és Szabinak autót takarítani, úgyhogy tiszta kocsival mentünk haza ami elég ritka három gyerek mellett. Szerencsére mindenki elfáradt a nagy vendégeskedésben úgyhogy annak ellenére, hogy aludtak haza felé a kocsiban nem kellett szenvedni az itthoni elaltatásukkal. Ezt már szeretem!

Vasárnap megpróbáltunk először ellátogatni nagy családos felállásban a templomba. De annak ellenére hogy fél órát késtünk nem tudtuk megvárni a mise végét egyéb okból kifolyólag amit most nem részleteznék. A zugligeti játszótéren folytattuk a délelőtti programot ahol csatlakozott hozzánk Nagypapa, Nagymama, Orsi (Berci nővére), Sebi (unokatesó), és Borcsi (Nagypapáék keresztlánya). A finom ebédet itthon ettük meg, délután pedig Berci levitte a nagyokat ott alvós, tombolós bulira a Labanc utcába.

Szeretem, hogy nagy családosok lettünk. Büszke vagyok a három gyerekemre és Bercire aki maximálisan kiveszi a részét az itthoni teendőkből. Ilyenkor az is könnyebb, hogy nem egyedül hallgatom mikor mind a három gyerekem egyszerre üvölt. Persze sokszor én is majd' megőrülök olyan ideges és fáradt vagyok de azért mégis csak jó ez így, és sokkal könnyebb mint terhesen volt a kettővel.
Hétvégén töltekezem mert akkor "apával" teljes a család és ez majdnem minden nehézséget feledtet. Mert sok nehézség van. De itt vagyunk egymásnak és ennél többet nem kívánhatok. Csak, hogy maradjon is így.