ŐK

Nagyon sokat veszekedtem velük, hogy vágjanak már egyszerre rendes arcot. 
Csak egyetlen normális közös fotót akartam.
Berci egyszer csak megsajnált, oda jött mellém és leült.
És ŐK ránéztek....

Simi névnap, 12 óra leválás és 1 családi nap

 Vasárnap Simi névnapot ünnepeltünk.
Itthon is felköszöntöttük és a Labanc utcában is természetesen ünnepi ebéddel és szerető családi körben.
A keresztszülőktől (Orsi, Acsó) egy nagyon jó világítós autót, Nagymamáéktól nadrágot és kalózos füzetet, tőlünk kirakót és gumicukrot a Déditől csokit kapott.
Jó volt ez, hogy csak szombaton tudta meg, hogy vasárnap ő lesz az ünnepelt mert neki nem tesz jót ha sokkal előbb el kezd rá készülni. Így pontosan a helyén volt minden, nagyon hálás volt a köszöntésekért és jószívűen osztogatta a 6 gyereknek a finomságait.
Nimród ezalatt kitartóan főzött a Nagypapával, a szobában közös játék, a konyhában társasági élet folyt.

 Este aztán ott hagyhattuk a 4 gyereket Berci szüleinél és bár hulla fáradtan 10 körül neki indultunk az éjjeli tescónak romantikus sajt - és olívabogyó vásárlásnak.
Döbbentem ám nagy boldogan tapasztaltam, hogy lehet pénztárosat játszani ugyanis sok önkiszolgáló fizetőpult van a tescóban: oda teszem az árut, mindent lehúzok aztán fizetek és megyek. Döbbenet ez a robotvilág de én nagyon-nagyon szeretek boltosat játszani!!!!
Itthon aztán egy elég rossz film után másnap fél 10-ig aludtunk mindenféle zavarótényező nélkül.

Másnap ebédre mentünk értük, a kiegyensúlyozott lelkes csapatért. Jól érezték magukat, nem keltek éjjel (Boldi csak egyszer kért cumit) és vidáman ebédeltek mire odaértünk.
Nimród reggel óta főzött a Nagypapával, Boldi idő előtt befalt egy kis palacsintát (így fél 11-kor elnyomta az álom), Kori és Simi pedig foglalkoztatózott a Nagymamával (kirakó, kártya, rajzolás, társas - csupa olyan amire nekem csak nagy kínok árán jut kényelmesen időm).
Nekem ez a 12 órányi szabadság szétszórtságot eredményezett, két találkozót is elfelejtettem lemondani plusz egy orvosi vizsgálatot. Hiába ha nincsenek velem leeresztek és kicsúsznak a dolgok... 

Olyan jólesik ez a szünet. Nagyon kellett már.
Örülök, hogy itthon vannak velünk ezen a héten és nagyon jó mert Berci itthonról ugyan dolgozik de nem kell bemennie szerda estig. Együtt vagyunk mind a hatan és ez nagyon jó.

Nem vagyok se fiú se lány párti mindkettőnek meg van a szépsége és a nehézsége.
Hála Istennek, hogy nekem mindkettőből jutott (bár a gyengébbik oldalon jól jönne még egy kis erősítés).
Az biztos, hogy ha nem lenne lányom a fiaimból hiányozna ez a féle gondoskodás és gyöngédség ami akaratlanul is rájuk ragad még ha harcolnak is ellene. Mert Kori olyan példamutató, hogy csoda és nekem ő maga a csoda és, hogy van és hogy ilyen jól bírja ennyi fiú között és tanítja őket gondoskodásra és gyöngédségre, ez nagy öröm. Ma mindenkinek osztott kis kék takarót (az én törlőrongyaim közül a konyhából!) és alvóhelyet az állatoknak. Este bementem és mindenki mellett ott volt a kicsinye: "Nimród matyikája, Simi nyuszikája, Kori kutyikája".
Így:

Ma (kedden) délelőtt felkerekedtünk a Margitszigetre az uszodába ahova Előd hívott minket sportolni.
Előtte beszaladtunk Ildi néninek vittünk virágot és csokit az oviba mert ma van a születésnapja.

Nehezen de leparkoltunk a Margit-híd lábánál, és átsétáltunk a hídon be a szigetre.
Láttunk mókust a fán és egy nagyon jó játszóteret ahol a 3 fiúval eltöltöttem a másfél órát amíg Berci és Kori Elődékkel úszott.
És bizony nem bánom, hogy overált adtam reggel rájuk mert nálunk 2 fok volt délelőtt és most már annyi sincs és a Margitszigeten csak ezért nem fagytak szét.
Korán jött a tél....

Berciék úszása után a gyerekek kérlelték Apát a kisautózásra és mivel annyira nem is volt drága mint a bringóhintó hát ez az Apa bizony befizette őket fél órára.
Boldi felpakolható volt egy babahintában, Berci tekert a vezető ülésen és 10 percenként más ült mellette (Kori, Nino aztán Simi). Berci nagyon elfáradt de a gyerekek boldogsága mindent megért.
Olyan elégedettek voltak és tényleg nagyon megérte és pont elég is volt az a 30 perc.
A kocsikölcsönzős bácsi pedig jószívűen felajánlotta, hogy amíg várakozunk addig beleülhetnek a többiek a parkoló és kiadandó autókba. Így nem is volt unalmas a várakozás, micsoda jószívűség (jó ilyet tapasztalni!).

 

Hazafelé átvettük a 2 pizzát háromnegyed négykor  a házunk előtt amit még a kocsiból rendeltünk mert már kopogott a szemünk és üres volt otthon a hűtő. Fél ötre meg volt a brokkoli leves is, így valami egészségeset is sikerült bevinni.

Ma egész nap nem aludtak (csak néha a kocsiban) viszont lefagyott az arcuk és nagyon elfáradtak.
Nimród itthon is a Duna fölött akart megint átkelni (Margit-hídon), Simi egy egész napos autózós családi napot rendelt holnapra, Kori pedig jól úszik és nagyon boldog, hogy még mindig van 5 családi nap!

Boldi a szuperintelligens mókamester. Nevettet és nevet, "beszél" (OTT A!), le nem száll Berciről és ha nem tetszik neki valami akkor fintorog meg arcokat vág és ha megsértődik leveti magát a földre és hempergőzik és kinyúlik és néz rám, hogy mit szólok hozzá - annyira vicces!

Olyan édesek!
Este hét és már alszanak!