Ma vaddisznó család sétált át a játszótéren. Irtó mókás volt.
Tegnap pedig könyvtárban voltunk amit nagyon szeretek főleg amikor nagyon jó könyveket hozunk el. Tegnap 11-el tértünk haza. Sok felfedezőssel, nyitogatóssal és Kori szívének legkedvesebbel a: Kisbaba születik-el, és azzal is aludt el - annyira megható!
A papír boltban zsúrra néztünk ajándékot, találtam is és eltették nekem mert nem volt pénz nálam (mint általában szokott lenni).
Aztán mondták a hisztiző gyerekeimnek, hogy rajzolják le "MIT SZERETNÉNEK KAPNI A MIKULÁSTÓL és dobják be abba a nagy zsákba ami az ajtó előtt lóg".
Nagyon kedves gesztus de kicsit szomorú is. Miért kellene a Mikulásnak rajzolni a vágyainkat? Autót? Babát? Rollert? Biciklit?
A Mikulás csokit hoz, meg mogyorót esetleg ceruzát vagy színezőt de nem méretes játékot. Ha egy gyereknek azt mondják rajzolja le mit szeretne kapni nem hiszem, hogy egy szem szaloncukrot rajzol.
Szerintem ez megtévesztés, mert ez az ünnep nem arról szól. De hogy érti meg a gyerek, hogy valakinek biciklit hozott neki meg "csak" édességet?
De nem a Mikulás-csomag a normális? És zúdul mindenhonnan, hogy "Jön a Mikulás rendelje meg a legót (meg a mit tudom én mit) gyerekének! MOST!".
Éljen a fogyasztói társadalom!
Jönnek az Angyalok amikor Jézus születését ünnepeljük, az tényleg olyan: ott csoda történik.
De a Mikulás valóban biciklit és rollert tesz a csizmákba?
A nagy Nagy család
A nagy Nagy család
2012. november 28., szerda
2012. november 27., kedd
Igge'
Boldi azt mondja "Igge" - ami annyit jelent IGEN!
Ő az első aki nem tagadással kezd beszélni. Hurrá!!!!
Ő az első aki nem tagadással kezd beszélni. Hurrá!!!!
2012. november 26., hétfő
Elsőosztályú
A humoruk az első osztályú. Nagyon bírom.
Kicsit azt érzem kezd kiveszni a világból pedig enélkül nagyon-nagyon sivár minden.
De ők viccesek, mindannyian és ez annyira jó!!!
A Boldi amellett, hogy humoros és nagyon vicces arcot vág, hogy észre vegyük - és amikor észreveszem még rátesz egy lapáttal - amellett ráharap a meztelen testekre.
Egy ideje együtt fürdenek már (vége a kiskádazásnak betettem a nagyok mellé).
Na most, mindenki menekül ha Boldi velük van, mert Boldi ha meglátja őket ruha nélkül akkor mint egy ragadozó rájuk veti magát ők meg sikítoznak, hogy "A Bolid harap! A Boldi harap ááááá!".
Tudom szörnyű ez, de nagyon vicces....
Mókás momentum mikor Barbieznak a fiúk. Simike supermant csinált a fiú barbiból, Nimród "Tyipkejózikát a Tescó-hintón vitte a tescóba csizmát venni", és Ninóka férfiasan zokog mikor az ő babájával nem beszélnek a többiek.
Boldi is csatlakozott a barbizáshoz, ő egy kislányt rakosgatott a kanapén.
Kori pedig nagyon hálás ha én is beállok és az ötleteimmel gazdagítom a mókás játékot.
Nagypapa ma "ójiász tújójudival" érkezett meg Simivel és Korival az oviból, Nimród egész nap ezt emlegette, már majdnem sírt amikor 2 perc ajtóban ácsorgás után még mindig nem került elő az óriási túró rudi.
Nimród nagyon mérges mindig mikor megyünk az oviba a nagyokért és hozzá ér valamelyik óvó néni vagy csak kedves vele vagy kérdez valamit. Mérgesen néz, nem válaszol , elfordítja a fejét. Mondhatni égő az egész. Na de gondoltam gyakorolunk itthon mert mindjárt kezd Ninó és így még sem lehet!
Úgyhogy betanítom és ez nagyon tetszik neki: - Nimród, hogy nézel Vera nénire? - erre Ninó a tanultak szerint iszonyatosan vigyorog. Itthon már működik, lassan a legnagyobb hiszit közepén is megkérdezhetem és akkor vigyorog 8aztán hisztizik tovább). Még van egy hónap, hogy bebizonyítsam az én fiam KEDVES!
Végre lehet velük kucibajnokságot játszani. Boldi ma tapsolt kettőt és ő is feltette a kezét, beszállt a buliba!
Mi az, hogy kucibajnoksáááááág?
Na és az "Anya értem a lényeget (Nimród szerint: légenyet) , de az ott mit csinál?" beszólás magas szintű humorérzékről tesz bizonyságot. Bármi lehet a "de ez itt mit csinál": egy kukac a lap alján vagy egy kis állatka a sarokban, vagy egy vicces dolog a képen.
Annyira sokat nevetünk!
Kicsit azt érzem kezd kiveszni a világból pedig enélkül nagyon-nagyon sivár minden.
De ők viccesek, mindannyian és ez annyira jó!!!
A Boldi amellett, hogy humoros és nagyon vicces arcot vág, hogy észre vegyük - és amikor észreveszem még rátesz egy lapáttal - amellett ráharap a meztelen testekre.
Egy ideje együtt fürdenek már (vége a kiskádazásnak betettem a nagyok mellé).
Na most, mindenki menekül ha Boldi velük van, mert Boldi ha meglátja őket ruha nélkül akkor mint egy ragadozó rájuk veti magát ők meg sikítoznak, hogy "A Bolid harap! A Boldi harap ááááá!".
Tudom szörnyű ez, de nagyon vicces....
Mókás momentum mikor Barbieznak a fiúk. Simike supermant csinált a fiú barbiból, Nimród "Tyipkejózikát a Tescó-hintón vitte a tescóba csizmát venni", és Ninóka férfiasan zokog mikor az ő babájával nem beszélnek a többiek.
Boldi is csatlakozott a barbizáshoz, ő egy kislányt rakosgatott a kanapén.
Kori pedig nagyon hálás ha én is beállok és az ötleteimmel gazdagítom a mókás játékot.
Nagypapa ma "ójiász tújójudival" érkezett meg Simivel és Korival az oviból, Nimród egész nap ezt emlegette, már majdnem sírt amikor 2 perc ajtóban ácsorgás után még mindig nem került elő az óriási túró rudi.
Nimród nagyon mérges mindig mikor megyünk az oviba a nagyokért és hozzá ér valamelyik óvó néni vagy csak kedves vele vagy kérdez valamit. Mérgesen néz, nem válaszol , elfordítja a fejét. Mondhatni égő az egész. Na de gondoltam gyakorolunk itthon mert mindjárt kezd Ninó és így még sem lehet!
Úgyhogy betanítom és ez nagyon tetszik neki: - Nimród, hogy nézel Vera nénire? - erre Ninó a tanultak szerint iszonyatosan vigyorog. Itthon már működik, lassan a legnagyobb hiszit közepén is megkérdezhetem és akkor vigyorog 8aztán hisztizik tovább). Még van egy hónap, hogy bebizonyítsam az én fiam KEDVES!
Végre lehet velük kucibajnokságot játszani. Boldi ma tapsolt kettőt és ő is feltette a kezét, beszállt a buliba!
Mi az, hogy kucibajnoksáááááág?
Na és az "Anya értem a lényeget (Nimród szerint: légenyet) , de az ott mit csinál?" beszólás magas szintű humorérzékről tesz bizonyságot. Bármi lehet a "de ez itt mit csinál": egy kukac a lap alján vagy egy kis állatka a sarokban, vagy egy vicces dolog a képen.
Annyira sokat nevetünk!
2012. november 23., péntek
A mi sztorink - avagy az éjjeli küldetés, rendőr, autó
Eddig vártam a nagy sztorira , hogy ne arról írjak, hogy ki mit evett aznap és hánykor mentek aludni mert az számomra is elég unalmas már....
Tessék itt a történetünk....
Készülök a karácsonyra, ezerrel, megszállottan meg vagyok őrülve, hogy szerény anyagi körülményeinkhez képest a legjobbat hozzam ki a dologból. Hogy olyan legyen nekik mint egy álom, csalódás mentes és olyan este ami elkíséri őket egész évben és még azután is, hogy szívük vágya teljesüljön.
Nem tudok boltokba járkálni, szégyen szemre bújom a netet, jobbjára a vaterát mert az a legegyszerűbb itthonról és olyan széles a választék, hogy jelenleg ennyi gyerek mellett jobban nem tudnám intézni a dolgot.
Úgy érzem sokkal jobb ez így mintha 2 nappal előtte bemennék egy játékboltba és elintézném akkor, mindegy mennyiért hogy valami azért legyen ott a kellő pillanatban.
Simike álmára is így találtam rá. Még nem voltam benne biztos, hogy megvalósítható de Berci megoldotta a dolgot, lealkudtuk csütörtök reggel úgy, hogy este már átvesszük Veszprémben!
Péter és Csobánka ráértek vigyázni a négyre. Este 7-re mindenki vacsorázott, fürdött, beültek Barbiezni a gyerek szobába mire 8 körül elindultunk Bercivel a párórás kalandra.
Annyira örültem, hogy meglépünk egy kicsit, nem is akármilyen küldetés miatt - olyan jó volt az egész hangulata.
Hátul mentünk amerre Csopakra szoktunk. Várpalotánál hatalmas köd szállt le, foltos volt az út, hol láttunk hol nem. Berci sosem fél, de most az adrenalin löket mindkettőnkbe jócskán benne volt.
Aztán oda értünk, miénk lett a ötezres csoda (hajdanán hatvan volt) és elindultunk hazafelé.
Megálltunk a veszprémi tescónál este 10 volt már akkorra, mikor finomságot vettünk az autóba és beleharaptunk a balatoni levegőbe.
Beszélgettünk, nyugodt tempóban csorogtunk hazafelé, Berci lassan ment, a köd helyzet is javult viszont irtó üresek voltak az utak és nagy volt a sötétség.
Egy körforgalom után némán villogó kékségre lettünk figyelmesek a hátunk mögött (nem UFO volt).
Lehúzódtunk: közúti ellenőrzés.
Berci adta a papírokat. Rendben volt.
Rendőr: - Az a helyzet, hogy a körforgalomból kikanyarodva nem tette ki az irányjelzőt, így szabálysértést követett el.
Berci lehajtotta a fejét, én meg: - Bocsánat!
Rendőr : - Tessék????
Én: - Bocsánat!
Rendőr: - Ne tőlem kérjen bocsánatot, ez szabálysértés ami ....... (tízezrekről meg pontokról magyarázott, meg feljelentésről).
Rosszul lettem. Sírva megszólaltam, ezzel megint kizökkentve a rendőr urat.
- Négy gyerekünk van!
Rendőr: - Mennyi????
Én: - Négy. ......csak Veszprémbe mentünk egy ötezer forintos autóért karácsonyra.
Rendőr némi hallgatás után: - Igen?....na hol az az autó mutassa!
Berci kiszállt, hátra ment én meg kezdtem reménykedni. Akkor még megkérdezte a rendőr, hogy milyenek, mondtam, hogy 1 lány 3 fiú.
Aztán Berci kinyitotta a hátsó ajtót, láttam, hogy megnézték a kisautót, amin egy leeresztett lufi lógott hátul, szakadt matricák díszelegtek, fakó is volt meg kopott is de akkor is egy kincs nekünk...
Valamit beszéltek, Berci mosolygott aztán vissza kapta a papírjait - megkönnyebbültem.
Elengedtek minket.
Kérdeztem mit beszélt még hátul velük. Azt kérdezte a rendőr, hogy hány évesek a gyerekek és hogy mi egy házaspár vagyunk e. Mindkettőre tudja az ember azonnal a választ.
Még ez a szerencse.
Hát van kegyelem, akárhogy is.....
Tessék itt a történetünk....
Készülök a karácsonyra, ezerrel, megszállottan meg vagyok őrülve, hogy szerény anyagi körülményeinkhez képest a legjobbat hozzam ki a dologból. Hogy olyan legyen nekik mint egy álom, csalódás mentes és olyan este ami elkíséri őket egész évben és még azután is, hogy szívük vágya teljesüljön.
Nem tudok boltokba járkálni, szégyen szemre bújom a netet, jobbjára a vaterát mert az a legegyszerűbb itthonról és olyan széles a választék, hogy jelenleg ennyi gyerek mellett jobban nem tudnám intézni a dolgot.
Úgy érzem sokkal jobb ez így mintha 2 nappal előtte bemennék egy játékboltba és elintézném akkor, mindegy mennyiért hogy valami azért legyen ott a kellő pillanatban.
Simike álmára is így találtam rá. Még nem voltam benne biztos, hogy megvalósítható de Berci megoldotta a dolgot, lealkudtuk csütörtök reggel úgy, hogy este már átvesszük Veszprémben!
Péter és Csobánka ráértek vigyázni a négyre. Este 7-re mindenki vacsorázott, fürdött, beültek Barbiezni a gyerek szobába mire 8 körül elindultunk Bercivel a párórás kalandra.
Annyira örültem, hogy meglépünk egy kicsit, nem is akármilyen küldetés miatt - olyan jó volt az egész hangulata.
Hátul mentünk amerre Csopakra szoktunk. Várpalotánál hatalmas köd szállt le, foltos volt az út, hol láttunk hol nem. Berci sosem fél, de most az adrenalin löket mindkettőnkbe jócskán benne volt.
Aztán oda értünk, miénk lett a ötezres csoda (hajdanán hatvan volt) és elindultunk hazafelé.
Megálltunk a veszprémi tescónál este 10 volt már akkorra, mikor finomságot vettünk az autóba és beleharaptunk a balatoni levegőbe.
Beszélgettünk, nyugodt tempóban csorogtunk hazafelé, Berci lassan ment, a köd helyzet is javult viszont irtó üresek voltak az utak és nagy volt a sötétség.
Egy körforgalom után némán villogó kékségre lettünk figyelmesek a hátunk mögött (nem UFO volt).
Lehúzódtunk: közúti ellenőrzés.
Berci adta a papírokat. Rendben volt.
Rendőr: - Az a helyzet, hogy a körforgalomból kikanyarodva nem tette ki az irányjelzőt, így szabálysértést követett el.
Berci lehajtotta a fejét, én meg: - Bocsánat!
Rendőr : - Tessék????
Én: - Bocsánat!
Rendőr: - Ne tőlem kérjen bocsánatot, ez szabálysértés ami ....... (tízezrekről meg pontokról magyarázott, meg feljelentésről).
Rosszul lettem. Sírva megszólaltam, ezzel megint kizökkentve a rendőr urat.
- Négy gyerekünk van!
Rendőr: - Mennyi????
Én: - Négy. ......csak Veszprémbe mentünk egy ötezer forintos autóért karácsonyra.
Rendőr némi hallgatás után: - Igen?....na hol az az autó mutassa!
Berci kiszállt, hátra ment én meg kezdtem reménykedni. Akkor még megkérdezte a rendőr, hogy milyenek, mondtam, hogy 1 lány 3 fiú.
Aztán Berci kinyitotta a hátsó ajtót, láttam, hogy megnézték a kisautót, amin egy leeresztett lufi lógott hátul, szakadt matricák díszelegtek, fakó is volt meg kopott is de akkor is egy kincs nekünk...
Valamit beszéltek, Berci mosolygott aztán vissza kapta a papírjait - megkönnyebbültem.
Elengedtek minket.
Kérdeztem mit beszélt még hátul velük. Azt kérdezte a rendőr, hogy hány évesek a gyerekek és hogy mi egy házaspár vagyunk e. Mindkettőre tudja az ember azonnal a választ.
Még ez a szerencse.
Hát van kegyelem, akárhogy is.....
2012. november 17., szombat
Piszkálják
Mérges vagyok.
Végtelenül idegesít, hogy egyfolytában nyaggatják a Boldit.
Boldi jár, megy kifejezi az akaratát. A Nimród fellöki, a Simi ráfekszik, Kori pedig "segít" neki: lefogja miközben menne. Ettől a Boldi visít én meg ordítozom mert mérges vagyok és nem tudom higgadtan kezelni a helyzetet: azt, hogy bántják.
Most éppen a Simi rántotta le úgy az ágyról, hogy egy felnőtt feje sem koppant volna hangosabban.
Nem értem miért nem lehet normálisan játszani, békésen könyvet nézegetni vagy építeni.
Miért kell kötekedni és generálni a bajt.
Ma ez ment nálunk, és ezenkívül semmi sem jó, mert lemegyünk a játszóra (arra amit ki nem állhatok) csak azért, hogy örüljenek, aztán persze "nem voltunk eleget ott" úgyhogy hazafelé megy a nyavalygás mert semmi sem elég.
Olyan szép ez így.
Sürgősen valami kikapcsolódás után kell néznem mert nem bírom tovább...
Végtelenül idegesít, hogy egyfolytában nyaggatják a Boldit.
Boldi jár, megy kifejezi az akaratát. A Nimród fellöki, a Simi ráfekszik, Kori pedig "segít" neki: lefogja miközben menne. Ettől a Boldi visít én meg ordítozom mert mérges vagyok és nem tudom higgadtan kezelni a helyzetet: azt, hogy bántják.
Most éppen a Simi rántotta le úgy az ágyról, hogy egy felnőtt feje sem koppant volna hangosabban.
Nem értem miért nem lehet normálisan játszani, békésen könyvet nézegetni vagy építeni.
Miért kell kötekedni és generálni a bajt.
Ma ez ment nálunk, és ezenkívül semmi sem jó, mert lemegyünk a játszóra (arra amit ki nem állhatok) csak azért, hogy örüljenek, aztán persze "nem voltunk eleget ott" úgyhogy hazafelé megy a nyavalygás mert semmi sem elég.
Olyan szép ez így.
Sürgősen valami kikapcsolódás után kell néznem mert nem bírom tovább...
2012. november 16., péntek
Ezen a héten
Na ezért nem szeretem a telet mert nem lehet megúszni betegség nélkül.
Most éppen én vagyok soron.
Berci viszi a nagyokat reggelente, és csak este 9 után jön haza.
Csak azért adok hálát, hogy a két nagy nem beteg és tudnak járni oviba (bár gondolom ami késik nem múlik). Irtó hosszú lenne egy nap sok kis beteggel itthon.
A kicsiket viszont nem bírom kivinni így Nimród gyorsulási versenyt játszik egyedül a nagyszobában (rója a kilómétereket). Na de arra a kérdésre, hogy szeretne e már menni az oviba, vagy, hogy várja e már az ovit mindig határozott NEM-el felel hiába mutogatja lelkesen a jelét amikor megyünk a nagyokért.
De már alig két hónap és elengedem ezt a vad Ninót is a fecskékhez.
Simike mondhatni szereti az ovit, nem fél, nem sír (csak kicsit ha én viszem) és reggelente ő öltözik fel elsőnek és áll készen a bejáratnál, hogy kilépjen.
Nem gondoltam volna, hogy el jön ez az idő amikor élményekkel tele jön haza és rettegés nélkül lép be az óvodába.
A pozitív változáshoz persze kellett, hogy a másik csoportban úgy emlegessék, hogy "ő a híres Simi".
Hogy miért? Mert benne volt az újságban!
Most éppen én vagyok soron.
Berci viszi a nagyokat reggelente, és csak este 9 után jön haza.
Csak azért adok hálát, hogy a két nagy nem beteg és tudnak járni oviba (bár gondolom ami késik nem múlik). Irtó hosszú lenne egy nap sok kis beteggel itthon.
A kicsiket viszont nem bírom kivinni így Nimród gyorsulási versenyt játszik egyedül a nagyszobában (rója a kilómétereket). Na de arra a kérdésre, hogy szeretne e már menni az oviba, vagy, hogy várja e már az ovit mindig határozott NEM-el felel hiába mutogatja lelkesen a jelét amikor megyünk a nagyokért.
De már alig két hónap és elengedem ezt a vad Ninót is a fecskékhez.
Simike mondhatni szereti az ovit, nem fél, nem sír (csak kicsit ha én viszem) és reggelente ő öltözik fel elsőnek és áll készen a bejáratnál, hogy kilépjen.
Nem gondoltam volna, hogy el jön ez az idő amikor élményekkel tele jön haza és rettegés nélkül lép be az óvodába.
A pozitív változáshoz persze kellett, hogy a másik csoportban úgy emlegessék, hogy "ő a híres Simi".
Hogy miért? Mert benne volt az újságban!
2012. november 13., kedd
Sári Máriája
Megszületett egy szívemnek nagyon kedves barátnőm első kislánya.
Sári tavaly januárban lett három kisgyerek anyukája és egy édesapa felesége.
Egészen különös történt az övék, mindig a Gondviselésre, Istenre gondolok amikor eszembe jutnak.
Szombaton nem kis szenvedés árán megszületett Mária.
Ma Veróval találkoztunk a János kórháznál és elindultunk Bubival, Ninóval, Boldival felpakolva Kistarcsára babanézőbe.
Mária nagyon gyönyőrű apróság (2600 gramm), az anyukája pedig nagyon jó színben van hála Istennek.
Remélem minden rendben lesz velük!
Jó kis 3 órás kaland volt: Veró vezetett, én kekszet osztottam az őrjöngő szőkeségeknek.
Ezek után a délutáni alvásba úgy belefeledkeztünk, hogy majdnem nem értem oda az oviba a nagyokért.
Sári tavaly januárban lett három kisgyerek anyukája és egy édesapa felesége.
Egészen különös történt az övék, mindig a Gondviselésre, Istenre gondolok amikor eszembe jutnak.
Szombaton nem kis szenvedés árán megszületett Mária.
Ma Veróval találkoztunk a János kórháznál és elindultunk Bubival, Ninóval, Boldival felpakolva Kistarcsára babanézőbe.
Mária nagyon gyönyőrű apróság (2600 gramm), az anyukája pedig nagyon jó színben van hála Istennek.
Remélem minden rendben lesz velük!
Jó kis 3 órás kaland volt: Veró vezetett, én kekszet osztottam az őrjöngő szőkeségeknek.
Ezek után a délutáni alvásba úgy belefeledkeztünk, hogy majdnem nem értem oda az oviba a nagyokért.
2012. november 12., hétfő
2012. november 11., vasárnap
Beszámoló
Az elmúlt két hét nagyon jó volt.
Megtudtam mi az a MESENISZTA.
Nimród találta ki: az aki elindíthatja a DVD-n a mesét.
Továbbá Simi Supermannek akart öltözni. Kérdeztem Koritól miért tűnt el, mit játszik a Simi, majd zokogva jött elő - ez a férfi - a szobából, hogy nem sikerült a köpenyét magára csipeszelni a ruhacsipesszel. (Igazi Superman alkat megeszem....).
Boldi kedden elindult a hátam mögött. Csak azt érzékeltem, hogy valaki mögöttem átsétál a szobán és az nem a Ninó mert ez a valami sokkal kisebb volt és csöndesebb. Boldi tipegett feltett kezekkel. Majd annyira lelkesedtem a mutatványáért, hogy attól a pillanattól kezdve nincs megállás: jár a baba!
Sőt fel is áll egy helyből és úgy indul el.
Boldi egy cukorfalat igaz, hogy harap de azért cuki.
Az őszi szünetben Berci végre szabadságot vett ki. Azért csak befogták kicsit fél napokra de nagyjából itthon volt velünk.
November első hétvégéjén pedig elutaztunk Anyuékhoz és ez volt az elmúlt fél év legcsodásabb kikapcsolódása.
Még mindig hihetetlen, hogy mind a hatan együtt eljutunk valahova. Ez igazi családi program volt, bepakoltam, beszálltunk és mentünk.
Előtte Anyu születésnapi pólójáért átautóztuk a fél város de végül sikerült jó pólónyomó helyet találni az utolsó pillanatban. Kész lett Tandzsi (ahogy ők hívják) unokafényképes pólója.
Péntek este értünk le Velencére, 2 éjszakát maradtunk, esténként szétröhögtük magunkat a tévéműsorokon, napközben kalandoztunk Anyuval, Tibivel és Elődkével. Anyu minden nap főzött nekünk nagyon sok mindent még gofrit is sütött és nagyon jó volt ez az egész!
Voltunk a Balatonon, Berci és Tibi becsomagolták a hajót télre. Mi addig a parton sétálgattunk.
Elmentünk Fehérvárra a Bory várba.
Nekem nagyon tetszett a romantikus hely, a gyerekek egyfolytában lovagokat és hercegnőket kerestek, teljesen odáig voltak, hogy egy "igazi várban" barangolhatnak (azt még nem értik, hogy a huszasévekben épült de ez nem is volt lényeges).
Meglátogattuk Zolit az autószerelőt aki kipofozta nekünk Tojást és nagyon örült, hogy ennyi gyerek szállítását segítette megoldani
Vasárnap este sajnos haza jöttünk.
A csodálatos családi hétvége után kicsit nehezen bírtam Nimróddal, mondhatni egyfolyátban Nem-ezett, üvöltött, szemtelenkedett aztán csütörtökön lenyugodott amikor kapott egy oltást ( na nem ezért) de végre egészen megnyugodott.
Voltunk ortopédián, persze neki is bedől a bokája úgyhogy 10 ezres cipőket neki....
Szerdán jött hozzánk vidám-Bubi aki egészen megszokta az egynapos bölcsit nálunk.
Nimród pedig kifejezetten várja, hogy gondoskodhasson róla. Beleillik a képbe le sem tagadhatom a játszón, hogy az "enyém". Mindig azt mondja nekem, hogy "Anya, Anya!" - mert hallja a Ninótól, hogy engem így hívnak!
Csütörtök este elő kellett venni (nem létező) kreatív oldalamat. Lámpást kellett készíteni. Bercinek el kezdtem sorolni a telefonba, hogy mit hozzon haza hozzá de közölte, hogy az utolsó 3 ezer forintunkat Kori jazz táncára fizetjük be úgyhogy oldjam meg az otthoni dolgokból, nem veszünk hozzá semmit.
Úgyhogy egy lekvárt megettünk, egyet meg átöntöttem egy edénybe, így lett 3 befőttes üvegünk. Ők rajzoltak mintákat sablonnal, én kivágtam körömollóval és sütőpapírral össszeragasztva kész lett a lámpás papírja. Rátettem az üvegre, Berci bedrótozta, pénteken még felturbóztam egy ütésálló törlőkendővel az üvegek alját és pénteken már vonulhattak is a lámpásokkal.
Simi volt a legboldogabb, hogy kézműveskedtünk ("csodás anya, a legszebb anya, a legjobb anya" - voltam én).
Pénteken Márton - napi felvonuláson vettünk részt, zsíros kenyeret ettünk és forró teát ittunk az iskolánál, szombaton majd megőrültünk apa nélkül mert munkanap volt, vasárnap meg Berci testvéréékkel bejártuk a Nagy-Hárshegyet meg a Kishárshegyet és nagyon elfáradtunk.
Eddig minden ősszel babát vártunk és volt egy kisbabánk most így egészen más, hogy tudunk mozdulni, Boldi már nem szopizik 2 hónapja. Többnyire mindenki alszik éjjel.
Évek óta nem volt ilyen nyugodalmas őszünk.
Azt nem mondom, hogy nem hiányzik de egy időre elengedtem ezt a dolgot nagyon is örömteli már így is a mindennapokkal megbirkózni.
Hála Istennek, jól vagyunk.
Megtudtam mi az a MESENISZTA.
Nimród találta ki: az aki elindíthatja a DVD-n a mesét.
Továbbá Simi Supermannek akart öltözni. Kérdeztem Koritól miért tűnt el, mit játszik a Simi, majd zokogva jött elő - ez a férfi - a szobából, hogy nem sikerült a köpenyét magára csipeszelni a ruhacsipesszel. (Igazi Superman alkat megeszem....).
Boldi kedden elindult a hátam mögött. Csak azt érzékeltem, hogy valaki mögöttem átsétál a szobán és az nem a Ninó mert ez a valami sokkal kisebb volt és csöndesebb. Boldi tipegett feltett kezekkel. Majd annyira lelkesedtem a mutatványáért, hogy attól a pillanattól kezdve nincs megállás: jár a baba!
Sőt fel is áll egy helyből és úgy indul el.
Boldi egy cukorfalat igaz, hogy harap de azért cuki.
Az őszi szünetben Berci végre szabadságot vett ki. Azért csak befogták kicsit fél napokra de nagyjából itthon volt velünk.
November első hétvégéjén pedig elutaztunk Anyuékhoz és ez volt az elmúlt fél év legcsodásabb kikapcsolódása.
Még mindig hihetetlen, hogy mind a hatan együtt eljutunk valahova. Ez igazi családi program volt, bepakoltam, beszálltunk és mentünk.
Előtte Anyu születésnapi pólójáért átautóztuk a fél város de végül sikerült jó pólónyomó helyet találni az utolsó pillanatban. Kész lett Tandzsi (ahogy ők hívják) unokafényképes pólója.
Péntek este értünk le Velencére, 2 éjszakát maradtunk, esténként szétröhögtük magunkat a tévéműsorokon, napközben kalandoztunk Anyuval, Tibivel és Elődkével. Anyu minden nap főzött nekünk nagyon sok mindent még gofrit is sütött és nagyon jó volt ez az egész!
Voltunk a Balatonon, Berci és Tibi becsomagolták a hajót télre. Mi addig a parton sétálgattunk.
Elmentünk Fehérvárra a Bory várba.
Nekem nagyon tetszett a romantikus hely, a gyerekek egyfolytában lovagokat és hercegnőket kerestek, teljesen odáig voltak, hogy egy "igazi várban" barangolhatnak (azt még nem értik, hogy a huszasévekben épült de ez nem is volt lényeges).
Meglátogattuk Zolit az autószerelőt aki kipofozta nekünk Tojást és nagyon örült, hogy ennyi gyerek szállítását segítette megoldani
Vasárnap este sajnos haza jöttünk.
A csodálatos családi hétvége után kicsit nehezen bírtam Nimróddal, mondhatni egyfolyátban Nem-ezett, üvöltött, szemtelenkedett aztán csütörtökön lenyugodott amikor kapott egy oltást ( na nem ezért) de végre egészen megnyugodott.
Voltunk ortopédián, persze neki is bedől a bokája úgyhogy 10 ezres cipőket neki....
Szerdán jött hozzánk vidám-Bubi aki egészen megszokta az egynapos bölcsit nálunk.
Nimród pedig kifejezetten várja, hogy gondoskodhasson róla. Beleillik a képbe le sem tagadhatom a játszón, hogy az "enyém". Mindig azt mondja nekem, hogy "Anya, Anya!" - mert hallja a Ninótól, hogy engem így hívnak!
Csütörtök este elő kellett venni (nem létező) kreatív oldalamat. Lámpást kellett készíteni. Bercinek el kezdtem sorolni a telefonba, hogy mit hozzon haza hozzá de közölte, hogy az utolsó 3 ezer forintunkat Kori jazz táncára fizetjük be úgyhogy oldjam meg az otthoni dolgokból, nem veszünk hozzá semmit.
Úgyhogy egy lekvárt megettünk, egyet meg átöntöttem egy edénybe, így lett 3 befőttes üvegünk. Ők rajzoltak mintákat sablonnal, én kivágtam körömollóval és sütőpapírral össszeragasztva kész lett a lámpás papírja. Rátettem az üvegre, Berci bedrótozta, pénteken még felturbóztam egy ütésálló törlőkendővel az üvegek alját és pénteken már vonulhattak is a lámpásokkal.
Simi volt a legboldogabb, hogy kézműveskedtünk ("csodás anya, a legszebb anya, a legjobb anya" - voltam én).
Pénteken Márton - napi felvonuláson vettünk részt, zsíros kenyeret ettünk és forró teát ittunk az iskolánál, szombaton majd megőrültünk apa nélkül mert munkanap volt, vasárnap meg Berci testvéréékkel bejártuk a Nagy-Hárshegyet meg a Kishárshegyet és nagyon elfáradtunk.
Eddig minden ősszel babát vártunk és volt egy kisbabánk most így egészen más, hogy tudunk mozdulni, Boldi már nem szopizik 2 hónapja. Többnyire mindenki alszik éjjel.
Évek óta nem volt ilyen nyugodalmas őszünk.
Azt nem mondom, hogy nem hiányzik de egy időre elengedtem ezt a dolgot nagyon is örömteli már így is a mindennapokkal megbirkózni.
Hála Istennek, jól vagyunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)