December 24, 25, 26...

A Szentestét itthon töltöttük, Berci szülei a pásztorjáték után gyertyagyújtásra hozták a gyerekeket és egy kicsit velünk maradtak.

25-én mise és jászol nézés után Soroksárra mentünk ahol Berci apukájának a családja gyűlt össze a Dédi házában.
Korinka briliánsan adta elő a Rossz a Jézus kis csizmája kezdetű dalt: csípőre tett kézzel táncolt, kacsintós szemekkel pillogott, nagy átéléssel és boldogan énekelt. Simi a maga visszafogott módján szintén énekelte ezt a dalt.

Soroksárra Dupló cirkuszt hozott az Angyal úgyhogy nagy volt az öröm és sok volt a játék.
Finom ebéd után Berci szüleihez mentünk ahol, egy rövid alvás után az Angyal ismét csöngetett és sok ajándékot bontogattunk egészen vacsoráig.
Nimród itt állt fel először!


26-án indulás helyett zokogás volt reggel, a gyerekek (főleg Kori) otthon akartak maradni játszani, pihenni. Azért elindultunk de a templomba nem értünk oda csak utána a Labiba ahova Berci mindenkije gyűlt össze egy nagy közös karácsonyozásra.

A gyerekek kezdtek kidőlni de a kalandnak itt még nem volt vége, amint meg volt a közös ünneplés és vége lett az ajándékbontásnak már indultunk is tovább a hatalmas hóesésben Budajenőre ahol az én családom várt minket.
Nagymamám, Nagypapám, Anyuék, testvéremék, unokatestvérek, nagybácsik, nagynénik és a gyerekeik. Szóval rengetegen voltunk, nagyon izgalmas és zsúfolt volt az egész viszont oltári jó hangulat volt végig.
Megint csak ettünk és ittunk, és csöngetett az Angyal és Kori megint énekelt és én megint sírtam és Simi cukiskodott, hogy mindenki meg akarta enni és Nimród meg ácsorgott mert mi ezt kaptuk tőle karácsonyra.












27-re Kori beteg lett, így Mogyoródra apukámékhoz Simivel és Nimróddal hármasban mentünk. Nagyon hiányzott a férjem és Kori olyan üres volt minden nélkülük az autóban és ebédnél is. Nem jó így szétszakadva vendégségben de mindenképpen akartam karácsonykor menni Apuhoz úgyhogy így kellett lennie.
Finom volt az ebéd, Simi nagyon jól érezte magát, nem akart haza jönni Ati papa házából végül csak elindultunk és szerencsésen haza értünk a rettenetes út viszonyok ellenére.
(Idén igazi Karácsonyi idő volt!)

Kori Simi és Nimród is beteg lett Karácsony után de az a lényeg, hogy bár rohanósan azért mindenkivel sikerült találkozni és örülni egy kicsit.
Nekem ez fontos, ennyit szerettem volna.
Egy kis vírus a két ünnep között már igazán semmiség.

Karácsony

Nehéz így Karácsony után bármit is írni.
Szép volt és sajnálom, hogy elmúlt.
Amit annyira vártunk a gyerekekkel énekkel, adventi koszorúval, imádsággal minden este annak a varázslatnak most vége és most valami más után kell nézni amit legalább ennyire várhatunk megint mint a Karácsonyt.
Mindig jó volt, hogy a család összegyűlt ilyenkor de amióta gyerekeink vannak százszorosára nőtt az izgalom és a készülődés, hogy mennyire fognak örülni annak amit az Angyalok hoznak.
Nagyon örültek és ezt mindennél jobb volt látni: a csodálkozást amikor meglátják, a boldogságot amikor csomagolnak, az örömöt ami mindennek szól.
Hiányzik nekik az "Ó jöjj, ó jöjj" ének amit eddig minden este elénekeltünk karácsonyig és amióta "eljött" azóta csak néha.
Várták, vártuk és most megint várjuk.
A legszebb ünnep.

Szerelem

Kori: - Anya...én ismerek egy fiút az oviban: Begi Ádám.
Én: - És tetszik neked?
Kori: - Igen tetszik nekem.
Én: - És mi tetszik benne?
Kori: - Az, hogy nem undokoskodik mindig jót csinál, megeszi az ebédet, jól viselkedik. Az tetszik benne.
Én: - Nagyon örülök Kori, hogy van fiú barátod is az oviban. Bezártad őt a szívedbe?
Kori: - Igen bezártam. Ő lesz a szerelmem.

A hónap képe

Nimród bevadult...

Néhány szó a Legkisebbről

Már nem is olyan kicsi.
Az utolsó mérésnél 11 kiló volt.
2 hete mindent belapától a földről, és mindezt irtó veszélyesen teszi (már diafilm darabkát is halásztam ki a torkából - két menetben). Fogyasztott már zsepit, szöszt, koszt, zacskót és ilyen finomságokat. Eddig egyik gyerekem se volt ilyen úgyhogy most fokozott a készenlét.
Teljesen odáig van ha olyat csinál amit nem szabad én pedig hátulról közelítek, hogy: "Na de Nínó!" - ilyenkor ugyanis turbó sebességű röpködésbe kezd és alig várja, hogy elkapjam amiért "rosszalkodott".
Így beszél velünk: kinyújtott kézzel előre mutat, és férfiasan a következőt mondja: "Ö".
"Adj egy pacsit"-ra belecsap a kezünkbe.
Tapsol.
Ha az etetőszékben ül és elmegyek mellette, azonnal elkapja a ruhámat és magához ráncigál.
Ha olyat adok neki enni amit nem nagyon szeret akkor becsukja a szemét és elfordítja a fejét, hogy többet nem kér. Minden falatnál. Ha esetleg mégis becsempészek egyet a szájába akkor is csukott szemmel nyeli le (így tüntet a koszt ellen).
Nagyon-nagyon vicces!

Látni kell, a legcukibb életszakaszában van.

Könnyebben

Nem tűntünk el csak egész héten a karácsonyi koncert és a cikkleadás körül forogtak a gondolataim megspékelve azzal, hogy Koriért minden délután menni kellett a fiúkkal az oviba, Simi meg kapott egy jó kis védőoltást a héten, de egyébként jól vagyunk.

Most már jó lenne megnyugodni, elcsendesedni és a karácsony közeledtére gondolni, úgy el vagyok maradva mint még soha de talán érthető mert sose volt még ilyen sok dolgom és ilyen kevés időm egyszerre.

Ma meg volt a koncert Budajenőn, este 7-kor kezdődött, fél 9-ig tartott úgyhogy a nagy hóra való tekintettel megejtettem életem első nagyon-nagy havas késő esti haza vezetését. Csúszkált, meg izgi volt a meredek részeknél de csak haza vezettem a kis skodát az erdőn át a szakadó hóban a fagyos, havas úton. Egyszer el kell kezdeni és jobb ha az ember gyerekek nélkül próbálkozik először. Szerencsére egy kósza őzike se bandukolt az utamba így tényleg nem fékeztem (mert azt nem szabad) csak a házunk előtt örömömben.

Sok mindent írnék de fáradt vagyok és boldog mert leesett most két nehéz súly a vállamról.

Most már tényleg csak a készülődéssel szabad(na) foglalkozni, hogy a gyerekek is készen álljanak a Kis Jézus fogadására.
Ők pedig akkor fognak ha mi és készen állunk...

Kori dalai

Kori sokszor ír dalt.
Ilyenkor azt mondja: "Figyeljetek ezt én írtam."
És akkor elkezd mindenféle érzésből, képből, emlékből szöveget összehozni egy végtelen dallammal.
Szép és megható sokszor megmosolyogjuk de olyan kreatív, őszinte és eredeti, hogy vitathatatlan. Nem tudni, hogy melyik részt hallotta valahonnan és melyik teljesen a sajátja de alkotás.
Ma este alig bírta kivárni az Adventi koszorúnál, hogy Berci befejezze az éneket, közbevágott, hogy most ő jön.
Énekelt: Jézusról, a gyerekekről, a gyertyáról.

Remélem sikerül egyszer megörökíteni ezt a szépséget.

Nimród 10 hónapos

Nimród Úr 10 hónapos lett idő közben.
Úgy teper mint egy kis őrült.
Kúszik mint egy profi kommandós, négykézlábon próbálkozik.
3 foga van.
Humorérzéke kifinomult.
Szereti ha előre mászik a lakásban és üldözőbe veszem.
Szereti ha talál egy kis szöszt a földön amit jól szemügyre vehet.
Szeret beleszólni a nagyok játékába (leginkább rombolós formában).
Szereti a zenét, a földön fekve boldogan "repked" a muzsikára.
Szeret lefekvés helyett felkapaszkodni a rácsos ágy szélén és ott vagánykodni, sikongatni, röhögcsélni.
Szereti kitolni az alsó állkapcsát és kivillantani a két alsó fogát.
Szeret Bercihez oda bújni.
Szeret hajnalban közénk férkőzni.
Szeret enni (nem szeret inni).
Szeret pancsolni.
Szereti az anyatejet és a csomagolását.
Szereti, hogy ennyien vesszük körül.

Ha Berci itthon van...

Jobb anya vagyok amikor Berci itthon van. Türelmesebb vagyok a gyerekekkel, jobban uralom a terepet mint amikor négyesben vagyunk.
Szeretem, hogy tartanak az apjuktól, felnéznek rá, tisztelik de ugyanakkor imádják és nem szállnak le róla ha itthon van velünk.
Velem szemben többet megengednek és ez nagyon nem jó, Berci is mondja sokszor, hogy ez így van. Nem tudom hogyan változtassak, következetesség mindenek felett és ha egyszer nem engedek valamit akkor azt máskor se engedjem - még akkor sem ha az a könnyebb megoldás - mert akkor ott bukik az egész.

Például minden este el kéne pakoltatnom velük a játékaikat. Olyan fáradt vagyok mire le megy a nap, hogy észre sem veszem és hol én neki látok elpakolni csak, hogy nyugodtan hagyjam őket vagy marad a rendetlenség még másnapra is, harmadik eset, hogy megelégelem és kiabálok, hogy "most aztán azonnal pakoljatok el mindent!" (kedves anyukák csak remélni tudom, hogy valaki magára ismer ebben a kis történetben).

Szóval nem vagyok jó ebben.
Viszont szeretem őket meg szeretgetem ami persze nem elég de ez is valami.

Néha elképzelem milyen lenne ha csak az egyik lenne itthon és csak arra az egyre kellene figyelnem. Korival, Simivel, Ninóval is elképeltem.
Egyenként: fantasztikus!
Viszont egyiket sem adnám csak azért, hogy ez teljesüljön.

Mert sokszor azért cukik együtt (főleg mikor Berci itthon van), és elalszanak egy szó nélkül (ha Berci itthon van) és türelmes vagyok velük (ha Berci itthon van).
Ez így elég szörnyen hangzik rám nézve, még van hova fejlődnöm...

Simi kiállt Koriért

Kori nagyon kikapott tegnap, túl lőtt a célon, büntetésbe került.
Az egész napos vadulás után az utolsó csepp a pohárban az volt mikor Simit lökte le teljes erővel a földre, ezután zavartam a fürdőszobába egy kis gondolkodásra.

Simi ezután felháborodottan mérges arccal ezt mondta nekem:

- Anya! Ne bántsd a Kojikát ő az én testvéjem, nem a tiéd!

A banda

És lehet fokozni...

Persze mindig van lejjebb.
Korinkám a 3 hete befejezett antibiotikum után kedd óta most újra kúrát kap. Arcüreggyulladása van mindenféle csúnya garatcsorgással és hurutosan köhög. Sokat volt lázas az elmúlt napokban, nagyon elfáradt, most pedig az erős gyógyszer hatására a hasa megy szegénynek. Hiába fáradt, kifáraszthatatlan, nagyon nehezen alszik el délután és este is. Nagyon megterhelő, kész tortúra (nekem) mire lenyomom.
Most, hogy jobban van már (keddhez képest), kezd unatkozni, nyüstöli a kicsiket és a gyógyszereket sem akarja bevenni, mindenre azt mondja, hogy: "Nem!" - pedig az oviba nagyon szófogadó állítólag.
Persze nem akar menni, azt mondja jobb itthon és ahogy így elnézem a helyzetet lehet, hogy már csak jövőre megy abba meg én fogok belegebedni.

Simike nagyon jól bírta az elmúlt hetet amióta Kori beteg, neki az orra sem folyt, ma estére viszont belázasodott. Borzasztó helyzet már megint, végre elrendeztem, hogy Kori megy az unokatestvéremhez Budajenőre amíg tanítok, a fiúk meg mehetnek Ibihez mert ők nem betegek, de így megint új tervet kell kitalálnom holnapra és fogytán az időm....

Nimród most jól van de ezt is lekopogom mert ennyi baci között kizártnak tartom, hogy nem fog ő is belázasodni.

Tehát itthon vagyok három gyerekkel, kivéve amikor orvoshoz megyek három gyerekkel és fél óra a felöltözés, majd a kocsiba szállás, meg a jégkaparás az autóról, meg a kiszállás, meg az oda sétálás és másfél óra a várakozás erre az orvosra.
Mert sokan vannak és mert nagyon alapos.

Nem is tudom részletezzem e még azt a sok mindent ami erre tetőzik, nincs is értelme. Nem hiszem, hogy valaha vissza fogom sírni ezt az időszakot, úgy képzeltem, hogy milyen jó lesz gyönyörködni a gyerekeimben meg játszani velük meg olvasni de ami most nálunk folyik az rémálommal ér fel.
Nincs kiszállás, egész nap a daráló, mindenki sír, nyafog, nem tudok velük elindulni és megérkezni, nem tudom őket időben elaltatni, nem tudok rendet tartani (már nem is akarok), nem tudok örülni mert egész nap ez megy: a gyógyítás és a pénzköltés a patikában.
Kisebb megszakításokkal semmi sem jó egyiknek sem.
Nagyon kicsik, nagyon egyrakáson vannak, mindegyiknek nagyon szüksége van rám és most úgy érzem nem bírom már.

Azt sem tudom mi legyen holnap ezzel a tanítással. Hogy lehet így megfelelni bárhol máshol is???
Elegem van ebből is de a Karácsonyi koncert előtt 1 héttel nem szállhatok ki.

Az újságba meg nincs benne a nevem mert elfelejtettem aláírni és az nem érdemli meg, hogy ott legyen a neve, ugye. Még ha bele is gebedtem ebbe a hónapban, hogy összekaparjam amit tudok. Mellékes.

Tulajdonképpen van itt valaminek egyáltalán értelme abból amit csinálok?....

Karácsonyi levél

Nagyon várják a Karácsonyt.
Biztos én beszélek túl sokat erről mert én is nagyon várom már, de tény, hogy egy nap legalább tízszer megkérdezik, hogy mikor lesz már Karácsony.

Ma megírtuk a Jézuskának a levelet.
Kori a "szokásos" dolgokat kérte: lovat, sétálós kutyát, kis sárkányt.
A szöveget én írtam, ő viszont mindenképpen szeretett volna rajzolni. Kori azt mondta, hogy a Jézuskát szeretné lerajzolni.
Íme:

(Jézuska, alatta Kori aláírása, legalul a jele: esernyő)

Simi dínót és tortát kért.
A segítségemmel az ő jelét is lerajzoltuk és a Simi betűt.
Íme:


Kitettük a konyha ablakba, majd Kori megszólalt:
- Akkor ezt most elviszik az angyalok? Jól tegyük oda, hogy lássák!
A Jézuska meg elolvassa majd, hogy Kori kér egy lovat, meg sétálós kutyát...

Végre vasárnap!

Berci tegnap is dolgozott, vártam, hogy eljöjjön a mai nap, hogy együtt legyünk végre mindannyian!
Az éjszaka számomra cseppet sem pihentető, Kori és Nimród megint betegek, Simi rémálmos korszakát éli, ébrednek, mellém fekszenek így egyfolytában kelnem kell hol egyikhez hol másokhoz. Csúnyákat mondok, gondolok, jó lenne ha többet tudnék aludni egyszerre. Reggel aztán elszáll a dühöm és beletörődök, hogy most ennyi jutott (alvásból).
Ebédre Berci szüleihez mentünk, a gyerekek nagyon fel voltak dobva, hogy végre csak az övék a Nagymama és a Nagypapa.



Nimród is helyet kapott az asztalnál, ő egy csirkecomb csonttal ütötte el az időt (lóbálta, mutogatta, tépegette a rajta maradt cafatokat) egyszóval nagyon vicces volt. Borzasztó férfiasan előre tolja az alsó állkapcsát és kivillantja a két alsó fogát ettől még vadabbnak és elszántabbnak tűnik. Felkapja a fejét a neve hallatán. Hiába 10 hónapos, azt kell mondjam, hogy férfias úgy ahogy van.





Aztán aki szépen ebédelt az a Nagypapánál jelentkezhetett egy kis finomságért...


Eközben Berci Nimród puha fülecskéjét próbálta megrágcsálni...


Ebéd után nagyon jót aludtunk egy 140 széles ágyon Berci, mellette Simi, mellette Kori a szélén én. Nimród ébredés után fészkelt Berci mellé (és hangoskodott).

Aztán fél 7-kor kénytelenek voltunk útnak indulni a hegyekbe (azaz haza) mert iszonyatosan el kezdett esni a hó. Kori induláskor megállapította, hogy: "Ez egy nagyon izgalmas utazás lesz!". Ezen jót nevettünk azon viszont nem, hogy Budakeszi határában megszólalt, hogy fáj a füle. Berci haza dobott minket aztán már szaladt is vissza a Labanc utcába, hogy elkérje a Mamától a csodalámpát.
Közben szélvihar és hófúvás kerekedett. De haza ért és a lámpa is itt van.
Elégedett vagyok.

Az első hó

Szeretem az első havat. Itt Budakeszin különösen gyönyörű látvány ahogy mindent beborít a fehér takaró. Tegnap reggel én vettem először észre. Aztán Simivel vártuk Korit, hogy bejöjjön a szobába, azt akartam, hogy ők egyszerre lássák meg a csodát. Simi azonban kinézett és felkiáltott "Ott a hó! " - pedig csak a fa tetejét látta a szobából mert magasan vannak nálunk az ablakok. Kori is bejött, oda tettem az ablakhoz két széket, felálltak rá, örvendeztek és el kezdtek beszélgetni.
A karácsonyról, a Mikulásról, arról, hogy minden fehér, és hogy nagyon szeretnének lemenni játszani. Nekem nem sok dolgom volt, csak hallgattam mert nagyon jól megtárgyaltak mindent a széken állva.


Aztán kinyitottam az ablakot és a párkányról beszedtem egy kis havat és megmostuk az arcunkat (Évi hívott, hogy el ne felejtsük!).
Most már biztos, hogy szépek maradunk...

Mix

Nimród: Kúszik mint egy kis bozótharcos.
Próbál felemelkedni, de gyorsabban jut előre ha lapulva halad. 1 hét alatt hihetetlen sokat fejlődött mozgásban, és játékban is. A nagyobb testvérei összes játékában próbál részt venni, ma a babaház berendezését szedte ki egyenként a helyéről. Kedvenc foglalatossága amikor ül a konyhában és a mellette levő fiókot kihúzza és egyenként mindent a földre dobál (főleg üveg fedőket). Jó étvággyal eszik, viszont inni nem akar, kiskanállal és nurofenes fecskendővel adagolom a folyadékot nagy nehezen a szájába (de ez még mindig kevés). Reggel és este szoptatom ha kisírja magának akkor napközben is kap. A tüdőgyulladásos eset óta megint szoptatom éjjel is legjobb esetben csak egyszer.
Berci és a Nagypapa első számú Nimród hordozók, Ninóka a karjukba kéredzkedik ahogy meglátja őket. Bújik akár csak Simike annak idején.
Hatalmas a teste.
Megzabálom.

Simi: Olyan hihetetlen sokat és választékosan beszél, hogy öröm hallgatni. Megnevettet sajátos humorával egyszerűen édes és cuki. Az az igazság, hogy ha hárman vagyunk itthon (Ninó, Simi meg én) akkor Simike kiegyensúlyozott és tárgyalóképes, ha Kori is otthon van akkor zaklatottabb és többet sír (egyértelműen beszorul és "elnyomódik"). Csak azért nem aggódom mert egyébként nagyon sokat és jól játszanak együtt. Simi középső, ez a helye egyenlőre ki kell harcolnia magának a jogait. Korira hallgat: ma este Kori addig beszélt neki elalvás előtt (amikor én már kijöttem a szobából), hogy Simi megnyugodott és elaludt.
Karácsonyra dínót és tortát szeretne.
Az állatokkal családosat szoktak játszani, a gyurmával közösen építenek tortát.
Simi dínó-rajongó, ha létrát lát felkiállt, hogy "itt a jelem!" és tiltakozik ha pelenkát akarok rá adni.
Nagyfiú de a legkisebb a három közül.
Vékony, minitestű.
Olyan kis ennivaló.

Kori: Énekel egész nap. Itthon és az oviban is dalolászik. Mindig izgulok mikor érte megyek, itthon ő a nagylány az oviban meg olyan picinek látom, hogy megsajnálom mindig. Ma is egyedül ült pedig majdnem tele volt a terem délután, de az ő barátnője már elment.
A kedvenc szoknyáját el kellett hozni mert azt nem volt hajlandó viselni az oviban, a legszebb, legfodrosabb, leglányosabb mályva színű ünneplőruháját kellett bevinni és egész nap abban van. Annyira aranyos!
"Nagyon fogsz hiányozni!" - mondta hétfőn reggel mikor mondtam, hogy indulnia kell apával. Össze szorult a szívem mert olyan őszintén mondta és nem tudom miért érdemlem ezt a mondatot mikor emlékeim szerint az elmúlt 3 hétben amíg itthon voltunk folyton csak fékeztem őt, vitáztam vele és csitítottam.
Ő kel a legkorábban és ő alszik el a legkésőbb. Kori aki amikor felébred nem csak fekszik és megvárja, hogy felkeljünk hanem azonnal beszél és kér (kakaót, mesét, minket).
Az oviban azonnal elalszik ebéd után, itthon majdnem egy órába telik neki onnantól, hogy befekszik az ágyába.
Karácsonyra nagyon sok mindent szeretne (fésülős lovat, sétálós kutyát, sárkánybébit, hátizsákot, cirkuszt...).
Sokat segít: hoz-visz, megnéz, felvesz, vigyáz.
Mindenhova kincsekkel jár: mindig más állatot hordoz a kezében.
Nagyon huncut mosolyú.
Nagyon okos.

Mogyoród képekben

Így indult a vasárnap reggel: Mártonka levele (Móra Ferenc)


Délben megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból és megláttuk a kutyát.


Kori fogta a kiskutyát...


Viola fogta a kiskutyát...


...és még én is megfogtam a kiskutyát.


A házban se engedték el.


Írisz.


Berci szót értett a legkisebbel.


Néznek Ati papa kanapéján.


A Fiúk.


A Barátnők.


Ajándékosztás.


Ati papa hozza a tortát.


5 éves Viola.


Nimród elaludt Juci kezében.

Kizökkenés

Tegnap ellógtunk este Bercivel egy vendégségbe. Nagyon jó volt bár az éjjeli hazavezetés "az orromig se látok ködben" elég adrenalin dús volt számomra (főleg miután haza vittem a Nagymamát és éjnek évadján Budakeszi erdejében kocsikáztam egyedül). Azért jó volt ez, kellett a kikapcsolódás, kimozdulás, borzongás az éjjeli úton mert már nagyon be voltam zárkózva és emésztettem magam a megoldható és megoldhatatlan dolgokon.
Úgy érzem túllendültem, lezártam ezt az elmúlt pár hetet, a betegséget és a vele járó sok nehézséget.
Kori holnap oviba megy, remélem eltelik egy pár nap, esetleg egy hét is most újabb betegség nélkül.

Szép vasárnapunk volt, bár misére nem mentünk aminek persze érzem a hiányát, de Mogyoródon nagyon jó napot töltöttünk egy vendég kiskutyával aki 2 hónapos és egészen hasonló viselkedést produkált mint az igazi csecsemők.
Nagyon aranyos kis eb, megszeretgették a gyerekek, legjobban Viola szeretetének és gondoskodásnak örvendhetett.

A keresztlányom, Viola, 5 éves születésnapjára gyűltünk össze Mogyoródon.
Még egészen tisztán bennem él az a nap amikor megszületett, (én mentem be a nővéremmel a szülőszobára amíg a férje meg nem érkezett), bennem él a telefonhívás amikor anyu sírva hívott, hogy: "Megszületett, gyönyörű, Viola Szirom a neve!", és bennem él az este amikor mindenki a pár órás Violáért imádkozott, mert még a születése éjszakáján tüdőgyulladást kapott...
Sokat szenvedett a kis Viola, az anyukája, az apukája és mindenkije az első hónapokban. Nehéz ezt megérteni, hogy miért kell egy kicsi életnek így indulnia és van miért hálát adni, hogy azóta szép, okos és szívós nagylánnyá nőtt.
Örülök, hogy engem választottak a Keresztanyjának.
Isten éltesse sokáig Vilkót!