Ma délelőtt Simi kedvében szerettem volna járni.
Miután meglátogattuk a Doktor nénit egy kis védelemért, utána buszozni voltunk, majd sétáltunk egy kicsit az erdőben, játszótereztünk, megint buszoztunk, végül haza sétáltunk. Simi nagyon boldog volt, bár az utolsó pár száz méteren annyira elfáradt, hogy kénytelen voltam a nyakamba venni (közben a babakocsit toltam, igazi cirkuszi mutatványossá nőttem ki magam). Ebéd után Simit letettem, majd Nimróddal a nagy ágyon pihentünk és el is aludtunk mindketten. Simikét 3 óra alvás után kellett ébreszteni, mert 4-ig mindenképpen oda kellett érni Koriért és futóbringával terveztem az oda - és vissza utat.
Ma délután Kori kedvében szerettem volna járni. Ezért elcipeltem az ovihoz a rózsaszínű biciklijét, hogy úgy jöhessen haza mint Emma a mesében. Simi extra tempóban hősiesen robogott végig Budakeszi tetejétől az aljáig csak, hogy időben oda érjünk Koriért, végül csak betoppantunk még mielőtt kétségbeesett volna (Virág és Anita ugyanis pont indulóban voltak).
Együtt haza kerekeztünk, én toltam, Kori, Virág és Simi gurult, Anita cipelt de csak haza értünk szűk egy óra alatt.
Sok volt ez ma, kidőltem.
A gyerekek 8-kor már ágyban voltak amit viszont szeretek, kilenc előtt pedig már aludtak mindannyian.
Ilyenkor este nem tudok olyan könnyen elaludni mint délután pedig nagyon fáradt vagyok, azon gondolkodom, hogy mennyi mindent kellene még tenni aznap.
Sajnos estére végleg kifogy minden erőm úgyhogy csak gondolom és gondolom és gondolom...
