Sokan voltak, kicsit késtünk is de Bercit így is elkapták mise elején, hogy fotózzon.
Így magamra maradtam a négy gyerekkel (ami sosem egyszerű szentmisén) de sikerült "átvészelni" viszonylag halkan és az utána következő köszöntést és óriás tortázást is egészen jól bírta a gyerek sereg.
Utána Éviékkel felmentünk a Sziklakápolna fölötti csúszdás játszótérre ahol nagyon jól érezték magukat együtt az unokatestvérekkel.
Boldi úgy csúszott egyedül az óriás csúszdákon mint egy óvodás. A többiekről nem is beszélve...
Ebédre Berci anyukája várt minket. Az autóban végig énekeltünk, hogy ne aludjanak el mert már akadt fel a szemük olyan fáradtak voltak. Finom ebéd után a 3 fiú nyugovóra tért, mi pedig Bercivel és Korival útnak indultunk Törökbálintra ahol Kori táncfellépése kezdődött 4-kor.
Minden gyerek aranyos, mindenkinek a saját gyereke a legszebb de az vitathatatlan, hogy ez a kis Kori úgy ragyogott a színpadon mint egy kis gyémánt.
Olyan boldog, olyan életigenlő, hogy csodálom!
Most nem nyújtogatta a nyelvét zavarában, most teljesen tisztában volt minden mozdulatával és mimikájával (ami végig derűs, kedves mosolygós volt) viszont az első számban a ruháján a díszítés egy kissé zavarta a mozgásban de nagyon ügyesen megküzdött vele. Büszke vagyok rá bár ő egy kicsit szomorú volt, hogy foszlásnak indult a szalagja de miután elmondtam, hogy valakinek a cipője repült le valakinek a ruhája szakadt el - és úgy táncolt tovább - így már ő sem érezte emiatt rosszul magát.
A második részben megint szerepelt (akkor már szalagok nélkül) és ebben már olyan felszabadult volt, hogy öröm volt nézni!
A fináléban pedig önálló koreográfiával betáncolta a színpadot!
Berci végig fotózott, nagyon elfáradtunk mindannyian 4-től 7-ig tartott az egész.
Este vissza mentünk a fiúkért és együtt vacsoráztunk a Nagymamával.
Holnaptól nincs ovi szeptemberig, mindenki itthon lesz, plusz hétfőn és kedden vigyázok egy unokatesóra (2 éves Samura). Úgyhogy öt gyerek lesz...
Kedden este talán teljesül a vágyunk és elutazunk két napra gyerekestül....
