Simi kitalálta, hogy Imre atyának adja a rajzát. Ehhez a kezdeményezéshez többen csatlakoztak. A mise végén a gyerekek be szokták kísérni Imre atyát a sekrestyébe. Simi sose mer bemenni, oda áll az ajtóba de az ominózus pillanatnál mikor be kéne menni mindig megtorpan és tiltakozik annak ellenére, hogy Kori simán bevonul és hívják őt is. Ma is ez történt. Állt, szorongatta a rajzot de nem ment be csak velem amikor kinyílt az ajtó és a többiek kijöttek akkor oda mentünk Imre atyához és átadtuk neki amit Simi készített. Örült neki, szeretettel fogadta "Szelídkétől" - ahogy emlegetni szokta.
Kori miután kijött ezt mondta: "Anya, én mondtam Imre atyának, hogy ezt a rajzot adja oda Istennek!" - megpusziltam.
Mise után a Nagymama köszöntésére indultunk. A Labiba már vártak minket, mire oda értünk akkor indult a nagy csapat sétálni (Orsi, Acsó, Sebi, Peti, Klári, Borcsi), Berci és Simi is elmentek, Nimród, Kori és én pedig otthon maradtunk.
Egész kereken 2 órát voltak távol, az erdőben bandukoltak, Kis-Hárs-hegyi kilátóztak és rengeteget sétáltak a Szépjuhásznétól a Kuruclesiig, Simi is kitartóan vándorolt egy bottal nem kellett felvenni, jól bírta.
Ebéd után felköszöntöttük a Nagymamát, Kori sokat segített a Nagypapának a torta díszítésben - nagyon élvezte, hogy meglepetés készül - és amikor hozták kifele a tortát amin egy szál gyertya volt oda súgta a Nagypapának: "Nagypapa, a Nagymama most egy éves? " ... - aranyos.
Átnyújtották a gyerekeim a rajzaikat és az ajándékokat az ünnepelteknek (nem csak a Nagymama de a keresztgyereke Borcsi is pont ezen a napon ünnepli a születésnapját így neki is készültünk egy kis meglepetéssel).
Torta evés után délutáni alvás, utána játék, mese, vacsora majd haza utazás következett.
Természetesen a búcsú mindig fájó, sírás, nyafogás, hogy "nem akarunk haza menni" és szívszaggató mondatok: "Nagyon fogsz hiányozni Nagypapa és Nagymama!" - elengedhetetlen kellékei a búcsúnak.
Én úgy látom, hogy ezek az unokák nagyon tudnak szeretni.
Éljen soká Nagymama!
