Azt hiszem én voltam a legizgatottabb a mai nap miatt. Hogy senki ne legyen beteg, nyűgös, rosszkedvű hiszen a Parkba készültünk a gyereknapi rendezvényre. Izgultam mert napok óta próbáltam ráadni az én egyetlen lánykámra a szoknyát, hogy biztosan jó legyen a nagy napon de ő nem volt hajlandó próbálni mindig azt mondta, hogy majd Ildi nénivel. Betartotta az ígéretét, vasárnap reggel szó nélkül ünneplőbe öltözött mikor mondtam, hogy indulunk a táncfellépésre.
Még csak el sem késtünk, időben összegyűltünk a Nagyszínpad mellett a többi izgatott mini táncossal és a még izgatottabb fotógépekkel és kamerákkal felszerelt büszke szüleikkel.
Összeállt a társaság Ildi néni vezetésével. Végig izgultam, hogy ne végződjön csalódással a szereplés főleg amikor Kori még a színpadra menetel előtt durcás arcot vágott, féltem, hogy kezdődik....szerencsére csak az volt a baj, hogy nem akarta a mellett álló kisfiú kezét fogni, neki csak a Virág keze kellett. Ildi néni engedelmével elengedhette a kisfiú kezét és ekkor megint nyugalom ült Korinka az arcára.
Elindultak.
Ildi néni vezetésével felmentek a színpadra, sok pici néptáncos köztük az én három éves Nagy kislányom. Gyönyörű volt, meghatódunk, anyukám is én is és még sokan, ebben biztos vagyok de nem nagyon nézelődtem csak fókuszáltam a Legkisebbre a táncosok közül.
Végig táncolták, élvezték nagyon, Kori Virággal volt párban a lépegetős résznél és jó volt nézni őket, nagyon büszke voltam a lányomra. A végén a nagy taps és levonulás után sok sok puszi és Pöttyös Pont járt az én bátor táncoslábú kicsikémnek.
Ahogy ott álltunk és néztük a szülőkkel a táncot (akikkel egyre gyakrabban találkozunk játszótéren, boltban, táncon, dokinál, örökölt ruha átvételen, iskolában), éreztem, hogy tartozunk valahova és jó itt élni. A gyerekeknek is és nekünk is.
Simike a készülődés alatt Pöttyös Pont falással mulatta az időt, amit Tándzsi (a legfiatalabb nagymama) hozott nekik, majd amikor táncolt a nővérkéje ő a karomban rugózot és néha megszólalt, hogy Koji, Koji.
Jövőre ő is megy.
Ebből most kimaradt, viszont utána horgászott, sőt hatalmas lóra ülhetett és még a fűben parkoló vitorlázó repülő botkormányát is rángathatta egy kicsit.
Olyan jó volt a délelőtt, hogy örömömben délután lemostam az összes ablakot.
Pazar a kilátás, érdemes volt.
Boldog vagyok, hogy ilyen jó volt ez a nap és a szereplés is jól sikerült.
Most viszont nagyon fáradt vagyok...
