A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2011. november 20., vasárnap

Reality

Nem lehet, hogy az idei Advent is arról szóljon mint tavaly, hogy kinek miből honnan lesz.

Olyan fáradt és kimerült vagyok, hogy csak abban bízom: a Jézuska mindent elintéz.

Persze jó lenne már októberben kezdeni hogy tényleg ne legyen minden az utolsó pillanat műve de mivel minden hónapban már 15-én azt számolgatjuk mennyi van még hátra így ez megoldhatatlan nekünk. Lehet sosem lesz ez már másként és nagy ez a teher (főleg karácsony előtt),  megpróbálom letenni...


A hétvége ünnep, de csak akkor igazi, ha tudunk menni templomba. 
Most nagyon kell az a 20 perc amiből egy mondat általában mindig megragad bennem, ami erőt ad a héthez, örömet a mindennapokhoz, hogy ne a keresztem legyen ez a sok gyerek hanem boldogságom forrása, amelyből ők is táplálkozhatnak.

Ma elaludtunk - nem csoda egy ilyen hét után - de nem mentünk és én kevés vagyok ahhoz, hogy úgy csináljam, hogy elégedett gyerekeket lássak magam körül.

Egy-egy pillanatra elengedem magam akkor olyan szép Kori a kis ruhájában, Nimród a szőkeségében, Simi az álmodozásában, Boldi a babaságában..... de rövid ez az idő mert folyton mozgásban kell lennem, hogy ne essen szét az egész. Hogy mindenki egyen, mindenkinek kezeljem a bajait (testit és lelkit), hogy igazságot tegyek egy-egy csata után, hogy ne érezzék, hogy ők nem fontosak és akkor meg nem voltam feleség és háziasszony.

Pedig valaki mindig azt érzi, hogy neki nem jut ezért valaki mindig üti a másikat, ezért valaki mindig kiabál, ezért valaki mindig bajt csinál ezért én mindig azt mondom, hogy ezt nem bírom tovább.
Aztán Berci azt mondja a maga nyugodt hangján, hogy márpedig bírni kell mert a mi gyerekeink és nekünk kell nevelni őket, senki nem teszi meg helyettünk.


Aztán ránézek ezekre a képekre és szeretem az egészet, addig amíg nézem..... aztán megint elnyel a házmunka, a fegyelmezés, hogy mindenkinek meglegyen mindene, a teljes szabadságvesztés és próbálom folytatni hátha sikerül.

Magasra szállok és mélybe zuhanok aztán megint fel aztán le és így tovább......