A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2015. július 6., hétfő

Siófok

Az Erzsébet pályázatról tavaly lemaradtunk idén viszont megnyertük és megint Siófokot választottuk mint két éve: 4 nap 3 éjszaka a Hotel Aranypartban.
Június 18-21 ig volt már csak szabad hely úgyhogy az évzárón nem voltunk itthon.
Viharos de szép idő volt, nem tudtunk strandolni de gyönyörű volt a víz, a szálloda meg fantasztikus kívülről mint egy panel ház de belül kincseket rejt.
Szuper, felújított egybenyíló szobákat kaptunk a gyerekek teljesen odáig voltak a saját és mégis külön lakosztálytól, a háromszori svédasztalos étkezés pedig iszonyatosan jólesett mindannyiunknak!
Játszótér, séta, fitness park, fagyizás, kalózhajózás, pihenés, sok finom étel: ezekben volt részünk 3 napig.
Nagyon jóóóóóóóó volt!!!!!




















A HÁZ

Évek óta imádkozunk, hogy legyen egy házunk.

Az úgy történt, hogy kiderült ezt a nagy lakást - amit négy éve önzetlen felajánlás által használhattunk nagy családunk otthonaként- a tulajdonos szeretné eladni. Azontúl,  hogy fájt a szívünk mert szerettük mindig is tudtuk, hogy tovább kell majd mennünk és valahogy nem kerített minket hatalmába semmiféle kétségbeesés mert a Kegyelem által elöntött valami megnyugvásféle, hogy ennek most van itt az ideje, most kell tovább lépnünk és valami új dolog vár ránk.
Még akkor is hittük mikor a 128-ból 64 lett az év elején és még mindig ajándékból itt lakhattunk a felében, hogy ne kelljen az összes gyerekkel és cuccal kiköltöznünk (csak a feléből). Hála érte a B. családnak és Zsuzsinak akiket nagyon szeretünk és örök életünkbe emlegetni fogunk!

Eljött az idő, hogy a kis lakásunkat ahova nem tudunk vissza menni eladjuk és a hitelt ami rajta van tovább vigyük másra. Ez a környék megfizethetetlen úgyhogy távolabb kezdtem el nézelődni, távolsági buszos megoldást kerestünk de nem volt bennem békesség bármit is találtam és minden túlontúl drága is volt pedig lemondtunk Budakesziről és még így is.
A hirdetést feladtuk jöttek is nézni de nem vették meg pedig nekünk gyorsan kellett lépni.
Minden este a gyerekekkel közösen imádkoztunk, hogy jöjjön egy vevő de hamar és legyen egy házunk de hamar.
Szinte lehetetlen volt, hogy mindkettő pár hónap alatt teljesülhet de a hitünk nem hagyott el (néha  a lelkesedés igen) de mi akkor is kértük és vártuk, hogy megtörténjen a CSODA.
Aztán jött Melinda, hogy érdekelne e minket úgy egy ház, hogy a telek hátulja az övék lenne így az elejét a házzal olcsóbban megkapjuk mint bárhol bármit máskor én azt mondtam Bercinek meg kell néznem azt a házat.
Egy vasárnap délelőtt elmentünk az építésszel (Berci nem tudott mert dolgozott) és ő azt mondta, ha minden de minden össze jön (az a minden elég sok dolgot jelent) akkor csináljuk!
Berci még akkor sem látta a házat amire igent mondtunk (csak hónapokkal később) de azt mondta vegyük meg de ahhoz még el kell adni a lakást sürgősen. Már majdnem feladta de akkor sikerült neki: eladta ingatlanos nélkül.

Egy HÁZ ami számunkra  a legjobb utcában van, közel az iskola, az óvoda, a munka, a busz, a központ gyalog és itt Keszin amit álmunkban sem gondoltunk volna most a miénk lett.
Rengeteg dolognak kellett teljesülnie és egyszerre összejönnie (lakáseladás, papírok, Szocpol ami idén lesz CSok és annak idején nem vehettük fel -akkor nem értettük miért de most egyértelmű!), hogy ez így alakuljon. Teljesen fel kell újítani és vár ránk még két költözés de az idei karácsonyt szeretnénk az új otthonunkba tölteni.

Ezt a házat nem kerestük, ez a ház megtalált minket: a Gondviselés ide vezetett.
Istennek hála érte!