1 nap volt a pokoli tényleg mintha elpusztulnék, az a fetrengés plusz még a szoptatás is...hát nem tudom mi van már velünk. Kedden már felkeltem és elvittem a gyerekeket oviba suliba, a kocsit a szerelőhöz egy másik faluba, vásároltam, főztem mentem a gyerekekért mert Berci lett fekvős beteg el kezdte szedni az antibiot amit írt a doki (10 éve nem szedett legalább). Ma meg gyalog mentünk az intzéményekbe (soha nem szoktunk a házunktól nehéz és sok idő) de kénytelen voltam mert a kocsi szerelőnél volt. Aztán vásárlás haza, ebéd főzés, kidőlés 1 órára és irány a szerelő (oda busszal a két kicsivel).
Aztán kocsival az összes gyereket össze szedtem délután majd leszakadt az ég óriási vihar kerekedett de Siminek megvettük a szülinapi szandált (anyu adott rá pénzt) meg cipőt (5 gyerekkel) és megcsináltam a tortáját meg az ajándékokat a holnapi bika napra és még este 10.kor elszaladtam a tescoba (ide már egyedül) mert Simi ajándéka még nem volt teljes. Így már az.
Szerintem kész, végem van nem is értem hogy fér bele ennyi minden egy napba.
Dominak hőemelkedés lett.
Holnap Simike 6 éves szülinapja lesz, Berci nem jön fekszik.
Küzdök.
A nagy Nagy család
A nagy Nagy család
2014. április 30., szerda
2014. április 28., hétfő
Jaj neeee!
Elkaptam a hányós vírust, fäj a lábam is a gyomrom is mozdulni sem bírok. Szörnyű.
Nimrod volt kedden, Boldi csütörtökön, Simi vasárnap, ma reggel én.
Nagyony gyenge vagyok, minden nyavalyát elkapunk idén, zuhannak le rólam a kilok (ami jo de ijesztő is).
Tegnap még Berci volt rosszul, ma cseréltünk ment dolgozni és beiratta Simit az iskolába.
Domi alszik az erkélyen, ha ébren van sír mellettem.
Nimrod volt kedden, Boldi csütörtökön, Simi vasárnap, ma reggel én.
Nagyony gyenge vagyok, minden nyavalyát elkapunk idén, zuhannak le rólam a kilok (ami jo de ijesztő is).
Tegnap még Berci volt rosszul, ma cseréltünk ment dolgozni és beiratta Simit az iskolába.
Domi alszik az erkélyen, ha ébren van sír mellettem.
2014. április 26., szombat
Kalandozás
Mostanában Domika fél 6-kor kel mellettem sikongat, gügyörészik, vissza altathatatlan éberség lesz úrrá rajta. Már semmi nem lep meg, nem küzdök ellene csak úgy el van mellettem én meg néha vissza alszom.
Nimród megjelenik szétfagyott lábacskákkal 7 körül és bebújik mellém szorosan, kicsit alszik még.
Aztán jön Boldi sírva, hogy neki nincs hely (de van! csak szeret korán reggel siránkozni). Simi már sértve jön be a szobába, hogy neki nincs hely mert ő szeretne Domi és mellém feküdni de hát mindkettőnknek csak 2 oldala van szóval mondhatni telt ház. Kori általában benéz és vagy bebújik ő is mellénk melegedni, helyet túrni vagy elmegy olvasni a szobájába (úgy örülök már egyedül olvas magának, igaz még hangosan de érti és szereti!) . Első kiolvasott könyve a Kedvencünk Szigge 118 oldalas lovas kaland és a szülinapjára kapta.
Ma reggelre csak Berci volt nagyon rosszul (ágyban fekvős, fejbetakarós, teaivós, fulladós 2 napja) úgy igazán - külön aludt nyitott ablakánál mert nem kapott levegőt..
Szóval jobbnak láttam lelépni az 5 energiától kirobbanó gyerekkel. Mondjuk Domi nem kirobbanó csak a szeme mert nagyon gyulladt és váladékos az átmosás óta (vagy nagyon tisztul vagy valami nincs rendben majd telefonálunk és kiderül mi legyen).
Irány az IKEA.
Korinak volt egy meghívója tortázásra, baglyos pólóra, peták költésre a születésnapja alkalmából.
Simi és Ninó ment a játszóházba teljesen felpörögve, Boldika kicsit csalódottan, hogy még nincs 3 éves jött velünk a tortás részre.Domi aludt a babakocsiban. Én kávéztam, Boldi csigázott, Kori a tortáját ette utána kicsit szétnéztünk megvettük a bika napi ajándékokat és mentünk a fiúkért. Kori a petákjaiból meghívott mindenkit fagyizni. Nagyon édesek voltak ahogy falták a tölcsérest a kis asztalkánál!
Az IKEA simán ment, aztán elfáradtak és hazafelé a müllerbe és a tescoba majd az aldiba tett látogatásunk már végleg betett nekik, Ninó és Boldi ezeket már nem nagyon bírta, Kori Simi jobban, Domi meg aludt.
Mindig Berci vásárol de most képtelen volt szegény.
Megszólítottak, érdeklődtek, ez jólesett...
Itthon összedobtam az ebédet (ubisali, halrúd, rizs, maradék húseleves), utána aludtak én meg közben szörnyű kutakodásba kezdtem a neten. Simi nem tágít, hetek óta meg van őrülve egy piros angry birds madárért amit a tescóban lehetett kapni télen (meg mindenhol most viszont már beszerezhetetlen vagy ha szerencséd van találsz de rengeteget kérnek érte). Ráadásul csak a nyitott szájú 20 centis érdekli. Több órás sikertelen kutakodás után kiírtam a facebookra, hogy megvenném ha van valakinek és pár perc múlva felhívott a Zita a szomszéd utcából , hogy van nekik és oda adja ajándékba! Hetek óta nem töltött el semmi ekkora örömmel mint ez a jószívűség! Nagyon nyomasztott, hogy nincs ilyen madár égen se földön és van 3 napunk, Simi meg csak erre vágyik. Olyan hálás vagyok érte! El is hozta, már alig várom, hogy oda adjuk neki és lássam a boldog arcocskáját (mert persze folyton mondtuk neki, hogy már nem lehet ilyet szerezni nincs és kész találjon ki mást - nem akart).
Korinak olyan könnyű mindent beszerezni, valahogy neki megy. Simi nehezebb, ötlete sincs általában vagy ha van az nehezen megoldható. Idegesített ez a madár dolog nem akartam, hogy csalódott legyen. De itt van köszönet érte Zitának!
Délután még volt egy bringa kör, játszózás este meg a szokásos órákig elhúzódó fürdés, vacsora, fektetés.
Jaj de fáradt vagyok, semmit nem pihentem ma de csináltunk egy csomó mindent és van egy ijesztő mérges madaram aminek a fiam nagyon fog örülni és ez boldogsággal tölt el...
Kalandozós Csipetcsapatom
Nimród megjelenik szétfagyott lábacskákkal 7 körül és bebújik mellém szorosan, kicsit alszik még.
Aztán jön Boldi sírva, hogy neki nincs hely (de van! csak szeret korán reggel siránkozni). Simi már sértve jön be a szobába, hogy neki nincs hely mert ő szeretne Domi és mellém feküdni de hát mindkettőnknek csak 2 oldala van szóval mondhatni telt ház. Kori általában benéz és vagy bebújik ő is mellénk melegedni, helyet túrni vagy elmegy olvasni a szobájába (úgy örülök már egyedül olvas magának, igaz még hangosan de érti és szereti!) . Első kiolvasott könyve a Kedvencünk Szigge 118 oldalas lovas kaland és a szülinapjára kapta.
Ma reggelre csak Berci volt nagyon rosszul (ágyban fekvős, fejbetakarós, teaivós, fulladós 2 napja) úgy igazán - külön aludt nyitott ablakánál mert nem kapott levegőt..
Szóval jobbnak láttam lelépni az 5 energiától kirobbanó gyerekkel. Mondjuk Domi nem kirobbanó csak a szeme mert nagyon gyulladt és váladékos az átmosás óta (vagy nagyon tisztul vagy valami nincs rendben majd telefonálunk és kiderül mi legyen).
Irány az IKEA.
Korinak volt egy meghívója tortázásra, baglyos pólóra, peták költésre a születésnapja alkalmából.
Simi és Ninó ment a játszóházba teljesen felpörögve, Boldika kicsit csalódottan, hogy még nincs 3 éves jött velünk a tortás részre.Domi aludt a babakocsiban. Én kávéztam, Boldi csigázott, Kori a tortáját ette utána kicsit szétnéztünk megvettük a bika napi ajándékokat és mentünk a fiúkért. Kori a petákjaiból meghívott mindenkit fagyizni. Nagyon édesek voltak ahogy falták a tölcsérest a kis asztalkánál!
Az IKEA simán ment, aztán elfáradtak és hazafelé a müllerbe és a tescoba majd az aldiba tett látogatásunk már végleg betett nekik, Ninó és Boldi ezeket már nem nagyon bírta, Kori Simi jobban, Domi meg aludt.
Mindig Berci vásárol de most képtelen volt szegény.
Megszólítottak, érdeklődtek, ez jólesett...
Itthon összedobtam az ebédet (ubisali, halrúd, rizs, maradék húseleves), utána aludtak én meg közben szörnyű kutakodásba kezdtem a neten. Simi nem tágít, hetek óta meg van őrülve egy piros angry birds madárért amit a tescóban lehetett kapni télen (meg mindenhol most viszont már beszerezhetetlen vagy ha szerencséd van találsz de rengeteget kérnek érte). Ráadásul csak a nyitott szájú 20 centis érdekli. Több órás sikertelen kutakodás után kiírtam a facebookra, hogy megvenném ha van valakinek és pár perc múlva felhívott a Zita a szomszéd utcából , hogy van nekik és oda adja ajándékba! Hetek óta nem töltött el semmi ekkora örömmel mint ez a jószívűség! Nagyon nyomasztott, hogy nincs ilyen madár égen se földön és van 3 napunk, Simi meg csak erre vágyik. Olyan hálás vagyok érte! El is hozta, már alig várom, hogy oda adjuk neki és lássam a boldog arcocskáját (mert persze folyton mondtuk neki, hogy már nem lehet ilyet szerezni nincs és kész találjon ki mást - nem akart).
Korinak olyan könnyű mindent beszerezni, valahogy neki megy. Simi nehezebb, ötlete sincs általában vagy ha van az nehezen megoldható. Idegesített ez a madár dolog nem akartam, hogy csalódott legyen. De itt van köszönet érte Zitának!
Délután még volt egy bringa kör, játszózás este meg a szokásos órákig elhúzódó fürdés, vacsora, fektetés.
Jaj de fáradt vagyok, semmit nem pihentem ma de csináltunk egy csomó mindent és van egy ijesztő mérges madaram aminek a fiam nagyon fog örülni és ez boldogsággal tölt el...
Kalandozós Csipetcsapatom
2014. április 24., csütörtök
Orvostól orvosig
Kedden reggel Nimród hányt és fájt a hasa. Szerdára jobban lett lehet, hogy az esti vidámparkozástól ami itt áll a mezőn. Jaj szegények annyira izgultak, hogy felülhessenek a körhintákra, nagyon édesek voltak és nem is hisztiztek mikor vége lett a mókának ( csodás a ragyogó arcuk mikor megy körbe az autó amiben ülnek).
Boldi ma éjjel hányt csak egyet szerencsére (de azt az ágyába úgyhogy takarítottunk Bercivel).
Ma reggelre Korinak lett kötőhártya gyulladása (sírt is, hogy nem akar hiányozni mert akkor pótolni kell) Berci pedig mára dőlt ki influenzás tünetekkel úgyhogy nem ment dolgozni.
Simit oviba vittem utána Korit Domit a gyerekorvohoz szemcseppért, igazolásért aztán Nimród is csatlakozott és bementünk a Mária utcába "klinikázni".
Először Domi könnycsatorna szűkületét fecskendezte át Sényi Katalin doktor néni. A többi anyuka sajnálkozott, nyugtatták a gyereküket, hogy miért üvölt a kisbaba én meg örültem, hogy végre ezen is túl vagyunk még mosolyogtam is (hiába, megedződik az ember). Domika hüppögött, még panaszkodott utána nagyon édes volt szegénykém de remélem most már tényleg megoldódik végleg és akkor nem fog váladékozni többé.
Utána átsétáltunk a Szentkirályi utcába, Kori kapott beutalót a Keszis fogorvostól fogszabályozásra már vagy 3 hónapja halogattam. Tudtam, hogy most nem kell kapnia készüléket mert még kicsi de mivel beutalták kötelességemnek éreztem elvinni és megnézetni. A lényeg, hogy most nem kell semmi, nézni kell hogy nőnek és ha kell neki az majd 9-10 éves korában lesz majd csak. Röntgenezni sem akartak ilyen kicsi gyereket.
Aztán össze szedtem a maradék bátorságom és bejelentkeztem az utolsó bölcsesség fogam kiműtésére - kicsit több mint 1 hónap múlva megszabadulok tőle. A vizsgáló székbe a magamra kötött Domival ültem, a másik kettő a kanapén kissé már szétfolyva várta, hogy vissza szálljunk a kocsiba és haza menjünk.
Sikerült, mindent elintéztem a gyerekekkel - szuper.
Aztán már csak Simiért kellett elmenni az oviba és elvinni focira.
Elfáradtam.
Sokkal jobb ha Berci itthon van, még akkor is ha betegen.
Nimród ugrált este, játszottak Simivel (vidám kergetőzést) már majdnem mérges lettem ekkor ezt mondta Siminek: "- Ha meghalunk a mennyországba tovább fogunk játszani!"
Boldi ma éjjel hányt csak egyet szerencsére (de azt az ágyába úgyhogy takarítottunk Bercivel).
Ma reggelre Korinak lett kötőhártya gyulladása (sírt is, hogy nem akar hiányozni mert akkor pótolni kell) Berci pedig mára dőlt ki influenzás tünetekkel úgyhogy nem ment dolgozni.
Simit oviba vittem utána Korit Domit a gyerekorvohoz szemcseppért, igazolásért aztán Nimród is csatlakozott és bementünk a Mária utcába "klinikázni".
Először Domi könnycsatorna szűkületét fecskendezte át Sényi Katalin doktor néni. A többi anyuka sajnálkozott, nyugtatták a gyereküket, hogy miért üvölt a kisbaba én meg örültem, hogy végre ezen is túl vagyunk még mosolyogtam is (hiába, megedződik az ember). Domika hüppögött, még panaszkodott utána nagyon édes volt szegénykém de remélem most már tényleg megoldódik végleg és akkor nem fog váladékozni többé.
Utána átsétáltunk a Szentkirályi utcába, Kori kapott beutalót a Keszis fogorvostól fogszabályozásra már vagy 3 hónapja halogattam. Tudtam, hogy most nem kell kapnia készüléket mert még kicsi de mivel beutalták kötelességemnek éreztem elvinni és megnézetni. A lényeg, hogy most nem kell semmi, nézni kell hogy nőnek és ha kell neki az majd 9-10 éves korában lesz majd csak. Röntgenezni sem akartak ilyen kicsi gyereket.
Aztán össze szedtem a maradék bátorságom és bejelentkeztem az utolsó bölcsesség fogam kiműtésére - kicsit több mint 1 hónap múlva megszabadulok tőle. A vizsgáló székbe a magamra kötött Domival ültem, a másik kettő a kanapén kissé már szétfolyva várta, hogy vissza szálljunk a kocsiba és haza menjünk.
Sikerült, mindent elintéztem a gyerekekkel - szuper.
Aztán már csak Simiért kellett elmenni az oviba és elvinni focira.
Elfáradtam.
Sokkal jobb ha Berci itthon van, még akkor is ha betegen.
Nimród ugrált este, játszottak Simivel (vidám kergetőzést) már majdnem mérges lettem ekkor ezt mondta Siminek: "- Ha meghalunk a mennyországba tovább fogunk játszani!"
2014. április 21., hétfő
Tavaszi szünet, Húsvét az idén
Csütörtökön a testvéremék jöttek sütit sütni. A fiaim lelkesen gyúrták a tésztát, a lányok énekesnőset játszottak, Kori dalolt Viola mindent beleadott és táncolt.
3
Pénteken Nagypapa és Nagymama vállalta a csapatot én meg nagytakaritottam Domival, aztán Jézus Krisztus szupersztárt néztek és mindent tudni akartak ami Jézus szenvedéstörténetéről szól.
Szombaton úszni voltunk, most már 3 gyerek merül alá Bercivel így marad Boldi és Domi akik velem vannak addig kint. Utána a városmajori templomba mentünk majd a parkba játszóterezni mindannyian. Ez nagyon tetszett a gyerekeknek, hogy végre együtt voltunk heten, Berci mászókázott velük.
Délután tojást festettünk, almás pitét csináltunk, a gyerekek balettoztak. A feltámadási lakomát pedig Berci apukája készítette nekünk, este 8 körül ültünk asztalhoz.
Vasárnap mise után Soroksárra mentünk a Dédihez délután pedig a Labanc utcába volt tojás keresés a kertben.
Hétfőn Imre atyához mentünk misére ahol hatalmas csokitojás törés és osztás volt.
A fiaim locsoló körútra indultak mi pedig lányok hagytuk, hogy locsoljanak minket.
Áldott szép Húsvét volt, a keresztútról ès feltámadásról később írok...
3Pénteken Nagypapa és Nagymama vállalta a csapatot én meg nagytakaritottam Domival, aztán Jézus Krisztus szupersztárt néztek és mindent tudni akartak ami Jézus szenvedéstörténetéről szól.
Szombaton úszni voltunk, most már 3 gyerek merül alá Bercivel így marad Boldi és Domi akik velem vannak addig kint. Utána a városmajori templomba mentünk majd a parkba játszóterezni mindannyian. Ez nagyon tetszett a gyerekeknek, hogy végre együtt voltunk heten, Berci mászókázott velük.
Délután tojást festettünk, almás pitét csináltunk, a gyerekek balettoztak. A feltámadási lakomát pedig Berci apukája készítette nekünk, este 8 körül ültünk asztalhoz.
Vasárnap mise után Soroksárra mentünk a Dédihez délután pedig a Labanc utcába volt tojás keresés a kertben.
Hétfőn Imre atyához mentünk misére ahol hatalmas csokitojás törés és osztás volt.
A fiaim locsoló körútra indultak mi pedig lányok hagytuk, hogy locsoljanak minket.
Áldott szép Húsvét volt, a keresztútról ès feltámadásról később írok...
2014. április 17., csütörtök
Tanúlság
Nekem is át kell lendülnöm a holtponton.
El kell mennünk együtt vagy külön itthonról, hogy ne szedjük szét egymást.
Szerdán már nem volt ovi, elkezdődött a tavaszi szünet. Átmentünk Biára a korai fejlesztőbe megnézték Domit még mindig kicsit kötött hason kell sokat lennie1 hó múlva kontroll.
Aztán...évek óta meg akartuk nézni Ildiék házát hát most összekötöttem ezt a két programot (a város ugyanaz). Ott 3 fiú van és a végén 1 lány. Ildi hasonló lelki beállítottságú mint én - ezekben a "gyerekes" kérdésekben - sokszor telefonon folyik az eszmecserénk, és a biztató támogatás.
Megnéztük a szép házukat - én a négy fiammal -, náluk is otthon volt mindenki játszottak a fiaink a kertben, kávéztunk és beszélgettünk.
Aztán Koriért mentünk a suliba negyed kettőre, itthon pedig a csendes pihenő után óriás dupló sínt építettünk a nagyszoba közepére (mert ilyet is tudunk ha éppen mindenki normális).
Az este is egészen jól telt.
Csütörtökön Éviék jöttek délelőtt sütit sütni és ebédelni. Domikát pedig levittem végre az elmaradt oltására, addig Péter letette aludni a többieket itthon.
Nekik is vannak nagyon rossz napjaik és nekem is.
Ha pont egyszerre, akkor az a legrosszabb.
De vannak nagyon jók is. Ez fog erőt adni.
El kell mennünk együtt vagy külön itthonról, hogy ne szedjük szét egymást.
Szerdán már nem volt ovi, elkezdődött a tavaszi szünet. Átmentünk Biára a korai fejlesztőbe megnézték Domit még mindig kicsit kötött hason kell sokat lennie1 hó múlva kontroll.
Aztán...évek óta meg akartuk nézni Ildiék házát hát most összekötöttem ezt a két programot (a város ugyanaz). Ott 3 fiú van és a végén 1 lány. Ildi hasonló lelki beállítottságú mint én - ezekben a "gyerekes" kérdésekben - sokszor telefonon folyik az eszmecserénk, és a biztató támogatás.
Megnéztük a szép házukat - én a négy fiammal -, náluk is otthon volt mindenki játszottak a fiaink a kertben, kávéztunk és beszélgettünk.
Aztán Koriért mentünk a suliba negyed kettőre, itthon pedig a csendes pihenő után óriás dupló sínt építettünk a nagyszoba közepére (mert ilyet is tudunk ha éppen mindenki normális).
Az este is egészen jól telt.
Csütörtökön Éviék jöttek délelőtt sütit sütni és ebédelni. Domikát pedig levittem végre az elmaradt oltására, addig Péter letette aludni a többieket itthon.
Nekik is vannak nagyon rossz napjaik és nekem is.
Ha pont egyszerre, akkor az a legrosszabb.
De vannak nagyon jók is. Ez fog erőt adni.
2014. április 15., kedd
Hadviselés
Úgy néz ki most senki nem beteg. Örülök neki, sokat gyógyítottam őket és siker, hogy a rengeteg belefeccolt pénz és energia után senkinek nem kellett antibiotikum (csak nekem de én már örültem neki).
Domikát szeretném csütörtökön oltásra vinni, megkapná a 3 hónaposat (elmúlt 4 hónaposan) mert betegen nem lehetett oltani. Korit kéne fogszabályozásra vinni (a belvárosba kész rémálom), Domit könnycsatorna átmosásra az is messze van, nem tudom hogy meg mikor induljunk neki és, hogy hova tegyem a többieket.
Az, hogy napközben nincs itthon 3 gyerek hagy nekem némi szusszanást, rákészülést az estére. Várom őket haza, hiányoznak de aztán nem olyan mint ahogy elképzelem.
Ahogy délután haza jönnek az ovisok és Kori, hát onnantól őrültek háza. Berci minden nap késő estig dolgozott a héten, múlt héten és előtte is. Örülnék ha egy munkahelye lenne és haza jönne délután hozzánk de ez csak egy álmodozás a mi életünk más, értünk a lakásunkért,a jövőnkért hajtja szét magát.
Így elviselem, hogy ő nincs és küzdök a gyerekekkel, immár 5 gyereket kell esténként etetnem, fürdetnem és letenni aludni.
Nimróddal és Boldival manapság szörnyű küzdelmes az élet. Magammal is, hogy ne fenekeljem el őket mindenért. De visítanak és hergelik egymást, verekszenek és már már azt hiszem gonoszkodnak (Berci szerint egy 4 éves nem lehet gonosz, nem mondaná ha minden este itthon lenne).
Egyszóval vadállatok. Nem kéne mindenre ugranom, kiabálnom de úgy érzem csavargatják az agyamat amikor szétverik egymást. Lesz majd biztos, hogy nem zavar ennyire de amíg Domi kicsi addig ezt fogják csinálni.
Voltunk könyvtárba, megigérték az ajtó előtt, hogy jók lesznek. Bent rohangáltak, kiabáltak, ledobták a játékokat, összevesztek valamin. Rosszak a gyerekeim, ide vezet a nagy szeretetem?
Ma csak beküldtem őket az ágyba, hogy mindjárt megyek mesélni. Nimród neki vágta Boldit az ágynak (hogy feküdjön már le), Boldi üvöltött, majd egyre hangosabban kezdtek szócsatázni majd visítozni (mikor az egész házban már késő esti csend van) végül berontottam és szétcsaptam köztük. Utálom magamat ilyenkor, mert szeretem őket mindennél jobban de úgy érzem, hogy ez nem ér! Nem ér ezt csinálni! Nem ér kikészíteni és kihozni belőlem a legrosszabbat mert én jó anya akarok lenni. A rosszalkodással nincs bajom, a bunyóval sincs bajom de a szófogadatlansággal és az artikulátlan üvöltéssel (főleg este mese idejében) kikészítenek.
Nem vagyok következetes, nem vagyok elég szigorú. Lehet.
Viszont elég fáradt vagyok ahhoz, hogy ezt elviseljem.
Holnaptól új élet.
Domikát szeretném csütörtökön oltásra vinni, megkapná a 3 hónaposat (elmúlt 4 hónaposan) mert betegen nem lehetett oltani. Korit kéne fogszabályozásra vinni (a belvárosba kész rémálom), Domit könnycsatorna átmosásra az is messze van, nem tudom hogy meg mikor induljunk neki és, hogy hova tegyem a többieket.
Az, hogy napközben nincs itthon 3 gyerek hagy nekem némi szusszanást, rákészülést az estére. Várom őket haza, hiányoznak de aztán nem olyan mint ahogy elképzelem.
Ahogy délután haza jönnek az ovisok és Kori, hát onnantól őrültek háza. Berci minden nap késő estig dolgozott a héten, múlt héten és előtte is. Örülnék ha egy munkahelye lenne és haza jönne délután hozzánk de ez csak egy álmodozás a mi életünk más, értünk a lakásunkért,a jövőnkért hajtja szét magát.
Így elviselem, hogy ő nincs és küzdök a gyerekekkel, immár 5 gyereket kell esténként etetnem, fürdetnem és letenni aludni.
Nimróddal és Boldival manapság szörnyű küzdelmes az élet. Magammal is, hogy ne fenekeljem el őket mindenért. De visítanak és hergelik egymást, verekszenek és már már azt hiszem gonoszkodnak (Berci szerint egy 4 éves nem lehet gonosz, nem mondaná ha minden este itthon lenne).
Egyszóval vadállatok. Nem kéne mindenre ugranom, kiabálnom de úgy érzem csavargatják az agyamat amikor szétverik egymást. Lesz majd biztos, hogy nem zavar ennyire de amíg Domi kicsi addig ezt fogják csinálni.
Voltunk könyvtárba, megigérték az ajtó előtt, hogy jók lesznek. Bent rohangáltak, kiabáltak, ledobták a játékokat, összevesztek valamin. Rosszak a gyerekeim, ide vezet a nagy szeretetem?
Ma csak beküldtem őket az ágyba, hogy mindjárt megyek mesélni. Nimród neki vágta Boldit az ágynak (hogy feküdjön már le), Boldi üvöltött, majd egyre hangosabban kezdtek szócsatázni majd visítozni (mikor az egész házban már késő esti csend van) végül berontottam és szétcsaptam köztük. Utálom magamat ilyenkor, mert szeretem őket mindennél jobban de úgy érzem, hogy ez nem ér! Nem ér ezt csinálni! Nem ér kikészíteni és kihozni belőlem a legrosszabbat mert én jó anya akarok lenni. A rosszalkodással nincs bajom, a bunyóval sincs bajom de a szófogadatlansággal és az artikulátlan üvöltéssel (főleg este mese idejében) kikészítenek.
Nem vagyok következetes, nem vagyok elég szigorú. Lehet.
Viszont elég fáradt vagyok ahhoz, hogy ezt elviseljem.
Holnaptól új élet.
2014. április 13., vasárnap
Kori Zsúr
Meghirdettük, megtartottuk, 365 napot várt rá mivel tavaly a zsúr előtt 2 nappal megbetegedett aztán nem is pótoltuk be.
Most muszáj volt, nem volt könnyű, előtte százszor elmondtam (mikor takarítottam, mikor üvöltöttek, mikor rohangáltak, mikor Domi sírt), hogy nem csinálok többet zsúrt!
De aztán eljöttek a kis barátnők (Virág, Zoé, Hanna, Réka, Ilus) és annyira boldog volt, hogy nem is tudom leírni. Össze-vissza ugrabugrált, táncikált mikor a többiek még csak keresték a helyüket jaj olyan édes volt. Aztán kért játékot - én meg kerestem néhányat a netről még előző este - azt nem mondom, hogy egyszerű volt levezényelni és nem vagyok a legjobb szervező de azért örültek meg ugrándoztak, sokat nevettünk, sokat táncoltak. A fiúk közül Boldi harcolt a legtöbbet azért, hogy játszhassa azt amit a nagy lányok, néha pedig Simi is előjött a fiú szobából és nagyon aranyos volt. Berci a zenéért volt felelős de mindenben segített.
Domika egy percet sem aludt ezalatt úgyhogy magamra kötve vagy babakocsiba vagy az ágyában vészelte át a nagy zűrzavart.
Kori nagyon boldog volt, jobban örült mint bármi másnak, lefekvés előtt hálálkodott Bercinek és nekem (teljesen fel volt dobva a játékokat külön megköszönte) majd szomorúan megjegyezte: "Kár, hogy egy évben csak egyszer lehet szülinapi bulija az embernek".
Most muszáj volt, nem volt könnyű, előtte százszor elmondtam (mikor takarítottam, mikor üvöltöttek, mikor rohangáltak, mikor Domi sírt), hogy nem csinálok többet zsúrt!
De aztán eljöttek a kis barátnők (Virág, Zoé, Hanna, Réka, Ilus) és annyira boldog volt, hogy nem is tudom leírni. Össze-vissza ugrabugrált, táncikált mikor a többiek még csak keresték a helyüket jaj olyan édes volt. Aztán kért játékot - én meg kerestem néhányat a netről még előző este - azt nem mondom, hogy egyszerű volt levezényelni és nem vagyok a legjobb szervező de azért örültek meg ugrándoztak, sokat nevettünk, sokat táncoltak. A fiúk közül Boldi harcolt a legtöbbet azért, hogy játszhassa azt amit a nagy lányok, néha pedig Simi is előjött a fiú szobából és nagyon aranyos volt. Berci a zenéért volt felelős de mindenben segített.
Domika egy percet sem aludt ezalatt úgyhogy magamra kötve vagy babakocsiba vagy az ágyában vészelte át a nagy zűrzavart.
Kori nagyon boldog volt, jobban örült mint bármi másnak, lefekvés előtt hálálkodott Bercinek és nekem (teljesen fel volt dobva a játékokat külön megköszönte) majd szomorúan megjegyezte: "Kár, hogy egy évben csak egyszer lehet szülinapi bulija az embernek".
2014. április 11., péntek
Domi 4 hónapos
Hangosan gügyörészik.
Jajgatva sír ha nem vesszük fel.
Markolász, csipked.
Egész éjjel eszik.
Elönti a boldogság ha kinyitom a pelusát.
Nézelődik, játszik azzal amit elér.
"Kötöget" a két kis kezével.
Átfordul hasról hátra.
Iszonyatosan rettenetesen CUKI!
.JPG)
Jajgatva sír ha nem vesszük fel.
Markolász, csipked.
Egész éjjel eszik.
Elönti a boldogság ha kinyitom a pelusát.
Nézelődik, játszik azzal amit elér.
"Kötöget" a két kis kezével.
Átfordul hasról hátra.
Iszonyatosan rettenetesen CUKI!
2014. április 8., kedd
Kornélia 7 éves
Az eleje olyan könnyen ment, azt hittem ha ennyi, hát gyorsan meg fog születni. Aztán délután 3-kor mentünk be a kórházba mikor már nem bírtam otthon maradni és onnantól nagyon lassan ment minden. Este 6 körül már kérdéses volt előbújik e természetes módon. Aztán telt az idő és lassan de haladt előre a dolog. Este 8-kor már mindenki bizakodó volt, én meg nagyon fáradt de elszánt.
21.00-kor csak előbújt a mi drága kislányunk és család lettünk: Berci, Borsika és én.
Hála és köszönet érte, hogy megszületett, hozzánk érkezett!
Isten éltessen drága kicsi Nagy Kornéliám!
2014. április 3., csütörtök
Oszlik a köd
Úgy néz ki bár nem szeretném elkiabálni...
Kedden haza engedtek, mert rendeződött Domi légzése. A köhögés még elég szörnyű de felszakadóban úgyhogy akár hamarosan véget is érhet ez a betegség. Itthon még kell inhalálni de remélem most már rendbe jön szegénykém. Nagyon kis hős volt, összenőttünk a 3 nap alatt. Jót tett neki a kórházi nyugalom és én sem tudtam mást csinálni csak rá figyelni, kaptam enni, ebéd után nem kellett mosogatni szóval nem szenvedtem.... csak mástól...Mert hát nem voltam jól valami szúrt, felfázás nélküli felfázásos tünetektől szenvedtem már vagy 3 hete úgyhogy átmentem az urológiára ahonnan egyszer elzavartak, hogy várni kell (mondtam hogy a csecsemőm fekszik sietek de nem érdekelte az asszisztenst). Végül anyu intézte el telefonon, hogy azonnal nézzen meg valaki mert szenvedek. Az én anyukám szuper! Mindent elintéz ha az egészségünkről van szó. Ilyenkor magam is gyerek vagyok de ő mindent megold (helyettem).
Lejött egy doki az osztályról nagyon rendes volt uh-n rögtön kiszúrta, hogy van egy elakadt ureterkövem attól őrülök meg és a veséim is tele vannak kővel (a sok terhesség...puff) de azt majd elég rendbe tenni szoptatás után. 3 hetet adott, hogy kihajtsam ha nem jön ki endoscopos műtétet javasolt. Hálálkodtam a diagnózisért aztán vissza szaladtam Domihoz akit egy nővér kezébe nyomtam indulás előtt.
Haza jöttünk kedden és szerda este lett annyi időm, hogy megigyak 4 üveg másfél literes vizet, bevegyek egy nospát és ugráljak - először a vacsora alatt szórakoztattam a gyerekeimet akik szétröhögték magukat - majd éjjel zumbázzak (ezt utóbbit a nővérem tanácsára). A zumba szuper volt mert itthon youtube-on nézve csinálható edzés, 16 percet sem bírtam de azért megállásokkal megcsináltam. Reggelre aztán kipottyant a kő (érdes, recés, fülbevaló nagyságú), ez már nem fájt csak örültem mert végre elmúlt a hetek óta tartó elviselhetetlen szúrás és feszítés. Nagyon örülök!
Nem oldódott meg minden de jött egy kis enyhülés ami erőt ad a folytatáshoz...
Itt meg Domikám a kórházban.
.jpg)
Kedden haza engedtek, mert rendeződött Domi légzése. A köhögés még elég szörnyű de felszakadóban úgyhogy akár hamarosan véget is érhet ez a betegség. Itthon még kell inhalálni de remélem most már rendbe jön szegénykém. Nagyon kis hős volt, összenőttünk a 3 nap alatt. Jót tett neki a kórházi nyugalom és én sem tudtam mást csinálni csak rá figyelni, kaptam enni, ebéd után nem kellett mosogatni szóval nem szenvedtem.... csak mástól...Mert hát nem voltam jól valami szúrt, felfázás nélküli felfázásos tünetektől szenvedtem már vagy 3 hete úgyhogy átmentem az urológiára ahonnan egyszer elzavartak, hogy várni kell (mondtam hogy a csecsemőm fekszik sietek de nem érdekelte az asszisztenst). Végül anyu intézte el telefonon, hogy azonnal nézzen meg valaki mert szenvedek. Az én anyukám szuper! Mindent elintéz ha az egészségünkről van szó. Ilyenkor magam is gyerek vagyok de ő mindent megold (helyettem).
Lejött egy doki az osztályról nagyon rendes volt uh-n rögtön kiszúrta, hogy van egy elakadt ureterkövem attól őrülök meg és a veséim is tele vannak kővel (a sok terhesség...puff) de azt majd elég rendbe tenni szoptatás után. 3 hetet adott, hogy kihajtsam ha nem jön ki endoscopos műtétet javasolt. Hálálkodtam a diagnózisért aztán vissza szaladtam Domihoz akit egy nővér kezébe nyomtam indulás előtt.
Haza jöttünk kedden és szerda este lett annyi időm, hogy megigyak 4 üveg másfél literes vizet, bevegyek egy nospát és ugráljak - először a vacsora alatt szórakoztattam a gyerekeimet akik szétröhögték magukat - majd éjjel zumbázzak (ezt utóbbit a nővérem tanácsára). A zumba szuper volt mert itthon youtube-on nézve csinálható edzés, 16 percet sem bírtam de azért megállásokkal megcsináltam. Reggelre aztán kipottyant a kő (érdes, recés, fülbevaló nagyságú), ez már nem fájt csak örültem mert végre elmúlt a hetek óta tartó elviselhetetlen szúrás és feszítés. Nagyon örülök!
Nem oldódott meg minden de jött egy kis enyhülés ami erőt ad a folytatáshoz...
Itt meg Domikám a kórházban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)