Tegnap ellógtunk este Bercivel egy vendégségbe. Nagyon jó volt bár az éjjeli hazavezetés "az orromig se látok ködben" elég adrenalin dús volt számomra (főleg miután haza vittem a Nagymamát és éjnek évadján Budakeszi erdejében kocsikáztam egyedül). Azért jó volt ez, kellett a kikapcsolódás, kimozdulás, borzongás az éjjeli úton mert már nagyon be voltam zárkózva és emésztettem magam a megoldható és megoldhatatlan dolgokon.
Úgy érzem túllendültem, lezártam ezt az elmúlt pár hetet, a betegséget és a vele járó sok nehézséget.
Kori holnap oviba megy, remélem eltelik egy pár nap, esetleg egy hét is most újabb betegség nélkül.
Szép vasárnapunk volt, bár misére nem mentünk aminek persze érzem a hiányát, de Mogyoródon nagyon jó napot töltöttünk egy vendég kiskutyával aki 2 hónapos és egészen hasonló viselkedést produkált mint az igazi csecsemők.
Nagyon aranyos kis eb, megszeretgették a gyerekek, legjobban Viola szeretetének és gondoskodásnak örvendhetett.
A keresztlányom, Viola, 5 éves születésnapjára gyűltünk össze Mogyoródon.
Még egészen tisztán bennem él az a nap amikor megszületett, (én mentem be a nővéremmel a szülőszobára amíg a férje meg nem érkezett), bennem él a telefonhívás amikor anyu sírva hívott, hogy: "Megszületett, gyönyörű, Viola Szirom a neve!", és bennem él az este amikor mindenki a pár órás Violáért imádkozott, mert még a születése éjszakáján tüdőgyulladást kapott...
Sokat szenvedett a kis Viola, az anyukája, az apukája és mindenkije az első hónapokban. Nehéz ezt megérteni, hogy miért kell egy kicsi életnek így indulnia és van miért hálát adni, hogy azóta szép, okos és szívós nagylánnyá nőtt.
Örülök, hogy engem választottak a Keresztanyjának.
Isten éltesse sokáig Vilkót!
