Mise után lesétáltunk a kápolnától a Margit Híd lábához ahol igazi katasztrófaturizmus volt.
Döbbenet ez a rengeteg víz, csodálatos és félelmetes egyszerre és persze szomorú azokra nézve akiknek kára van belőle. Viszont ez az összefogás amit a rakparton is láttunk és a hírekből is hallunk példaértékű és nagyon szép.
A gyerekek nem értették miért is kell ezt megnézni aztán mikor oda értünk és meglátták a vízben az útjelző táblákat és a lámpákat, a hömpölygő Dunát ami szinte már víztükör akkor nagyon fellelkesültek és mondták, hogy "aztaaa, aztaaaa!".
Boldi végig a babakocsiban ült de annyira megérintette a látvány, hogy el kezdte mondani pánikolós hangon, hogy "vísz, vísz" és utána egész nap ezt mondogatta ugyanazzal a kétségbeesett arckifejezéssel mint az elején.
Simi meg akarta fogni a Dunát, Kori bele akart hajolni (még halacskákat is láttak) Berci pedig fotózta és biztos nagyon jó képeket csinált (nem olyat mint én a kis gépemmel de azért ezeket is jó nézegetni).
Ebédeltünk (Juci mama rengeteg palacsintát sütött), kerteztek a gyerekek Ati papával, felköszöntöttük a 12 éves kis Atikát és délután már Éviékkel (mert közben ők is megérkeztek) elmentünk egy játszótérre utána pedig fagyizni.
Sétáltunk kicsit a városban, nagyon szép hely Gödöllő, csupa zöld és sok a víz, három szökőkút is volt a közelben az egyikben ivóvíz volt (még szerencse mert megint csak vizet követeltek a tikkadt gyerekek).
Fagyizás után az ugrálós szökőkúthoz mentünk, ott szembe kell állni a vízzel és ha ugrálsz a kövön egyre nagyobb lesz a vízsugár. Nagyon vicces volt, sokat nevettünk, még Berci is ugrált!
Nimród Ati papa iránti rajongása óriási méreteket öltött. Le nem szállt róla, magyarázott, vitette magát, a játszótéren sem tágított mindent együtt akart csinálna a nagypapájával.
Öröm ez nekem mert annak ellenére, hogy türelmetlen vagyok és sokszor nagyon fáradt az egész sokgyerekes mindennapokhoz, azért ezt az egyet legalább jól csinálom. Mármint úgy tudom, hogy azok a gyerekek akiket nagyon szeretnek és megtanítanak a szeretetre és az érzelmeik kimutatására azok a gyerekek sokkal jobban tudnak kötődni és ragaszkodni a későbbiekben. És úgy látom ez a gyerekeimnek nagyon megy! Hála az égnek, hogy ebben jó vagyok mert ezen kívül tele vagyok bizonytalansággal, hogy mit rontok el. Ezt biztos, hogy jól csinálom, csináljuk Bercivel, mert látom a gyümölcsét: ezt a sok szeretnitudó gyereket.
Boldi egész délután "vísz"-t mondott, Juci mamának alig sikerült elcipelni egy kis patak mellől mert ott is leragadt a és gyönyörködött a látványban (vagy csak borzongott...).
Nagyon vizes nap volt.
