Simike elég nyüszügős kedvében van mostanában, lehet, hogy a hirtelen jött nagy meleget viseli nehezen vagy azt, hogy Kori nincs itthon napközben és ő meg még nem óvodás (pedig már nagyon szeretne menni), de az biztos, hogy mindig a szavunkba vág és hangosan beszél és kérdez és hív egyszóval figyelemfelkeltő akciói vannak amit sokszor nem a legtoleránsabban reagálunk le Bercivel.
Kicsi Simikém...
Nimród és Simi fél egykor már ágyban vannak általában, ma is így történt, egész jól ebédeltek, mindkettőnek jutott a kedvencéből (Siminek sóska tarhonyával, Ninónak bolognai) aztán elaludtak és csak 3-kor ébredtek.
Egy ideje Nimród is abbahagyta a visszaaltatós követelését és képes egy délutáni nagy alvásra aztán éjszaka is ugyanígy reggelig semmi nyafogás.
Ebben következetes vagyok, bár a tekintély egyértelműen Apáé, velem sokkal többet megengednek az esti fektetésénél is és általában, de az alvás rendből nem engedek, ez mindannyiunk érdeke.
Hálás vagyok Ninókának is, hogy ilyen nagyfiú és amióta egyedül jár azóta egyedül alszik is. Persze elalvásnál még kellünk de már az csoda, hogy a nagy alvásokkal nincs gond - most éppen -.
Koriért 4-re mentünk az oviba.
Egyedül ült a fa kocsiban az udvaron és valamit magyarázott (gondolom egy képzeletbeli utasnak).
Nagyon megörült nekem, oda szaladt a kis macska pofijával és büszkén mutatta magát - ma ugyanis arcfestés és ugrálóvár volt a program az óvodában.
Vera néni elmondta, hogy Kori hintázott és nagyon nagyot esett a székről az ebédnél, csak azért szólt ha van valami akkor tudjuk, de egyébként nem volt semmi baja egész nap csak mondta, hogy tudjunk róla.
Kori kérte, hogy a kocsiban hívjuk fel Apát és mondjuk, hogy ki van festve cicának. Felhívtuk. Persze Simi is mondta, hogy ő is akar ilyen arcfestést, Kori erre megsimogatta és mondta, hogy "majd ha te is ovis leszel".
Aztán Kori elmesélte, hogy sorba kellett állni arcfestésért és ő eleinte a napos sorban állt de átállították az árnyékos sorba ahol csak egy fiú állt előtte és után már ő következett.
Engem annyira meghatnak ezek a kis ovis történetek ahogy elképelem, hogy ott álldogál egyedül és várja, hogy kifessék. Nagyon édes lehetett... ilyenkor megint olyan pici nekem pedig amikor itthon van már olyan nagy lánynak látom...
Kimentünk Pátyra lovazni Viktorhoz aki a lovasmester a gyerekek szerint.
Kori és Simi együtt ültek a kis pónin, aztán Kori leszállt és ő vezette Szélvészt, hogy Simi közben lovagolhasson.
Simi 3 hete még nem mert felülni egyik lóra sem most meg alig lehetett levenni, még Apira és Tulira is felkérdzkedett és vagányan ki is szólt az istállóból, hogy "vigyázz Anya mert elüt a ló!".
Nimród is vágyik a lovak közé de csak Viktor kezében. Mutogat, hogy őt is vigye, oda akar menni ő is.
Berci Bachocskának hívja Ninót a fürtös frizura miatt. Van benne valami...de én még mindig nem akarom levágni mert olyan gyönyörű pihe-puha soha vissza nem térő pelyhecske ez.
