Úgy hiányoztak!
Hétfőn este haza hozta őket Berci Nagypapáék házából.
Simit felköszöntöttük neve napja alkalmából ( lámpát kért az íróasztalára meg gumicukrot). Nagyon örült, ettünk egy kis tortát amit Berci vett az Aldiban úgyhogy szerényen ünnepeltünk de szeretetben, boldogságban.
Kedden délelőtt Berci dolgozni ment, az unokatestvére Bori jött, hogy levigye őket a játszótérre.
Szegény Boldika szörnyű hisztit csapott nem tudta, hogy lemenjen e a jásztóra vagy ne, háromszor fordult vissza visítva majd indult el újra, végül behoztam és összebújtunk és elaludt a karomban (gondolom félt ha lemegy megint eltűnök).
Délután Péter jött és elvitte Korit táncra, Simit focira aztán haza.
Este egyedül voltunk aludtak mikor Berci megjött.
Nem mondom, hogy minden pillanatban, de azért működik.
Nagyjából hagynak feküdni és elvannak együtt, játszanak, rajzolnak, feladatoznak, kevés mesét néznek, jönnek, hogy olvassak.
Ha kell valami, enni-inni felkelek de akkor nehéz csak amikor verekednek, veszekednek, bántják egymást mert akkor nagyon nehéz rendet rakni.
Ma is Bori jött délelőtt, holnap csak délután jön Péter (megint Simiért, hogy elvigye focira).
Hát így vagyunk.
Amikor Boldi született, előtte Beci került kórházba és feküdnie kellett mozdulatlanul.
Most én látom úgy a dolgokat ahogyan ő akkor...
