Úszás, zenebirodalom

Elég nehezen de csak elindultunk a KSI-be Elődhöz.
Hívott, hogy menjünk úszni.

Bercinek is nagyon fontos a gerince miatt a vízben lenni, Kori pedig nyár óta nem volt medencében.

Elkéstünk nagyon, ráadásul ma sajnos verseny volt úgyhogy sokkal hamarabb kizavartak mindenkit a medencéből.
Azét így is úsztak egy kicsit, én meg a fiúkkal kint vártam.
20 éve én is itt úsztam, itt kezdtem a triatlont de aztán nem lett belőlem sportoló annyira nem voltam jó, de tovább úsztam és futottam Elődnél az Akartaban. Azt nagyon szerettem.

Nagyon tetszett a KSI körüli szombat reggeli zsongás.
Egy csomó sportos fiatal, vidámak, lelkesek, ott melegítenek, készülnek az edzésekre vagy versenyekre.
A sportolók világa mindig elvarázsol, csodálom a kitartásukat, azt, hogy tesznek magukért, az egészségükért. És becsülöm a szülőket akik rendszeresen hordják a gyerekeiket edzéseke.

Kori csalódott volt, hogy csak keveset úszhatott de azért így is jó volt, jövő héten korábban indulunk.
Berci is úszott ő egy kicsit többet és gyorsabban - végre sportol!!!

Úszás után átmentünk a SYMÁ-ba (hirtelen elhatározásból) ahol fény - és hangkiállítás volt.
Rengeteg hangszer, erősítők, keverőpultok amiket ki lehetett próbálni és fellépők a boxokban akiket hallgatni lehet.  Korinak az orgona és a mikorofnba éneklő lány tetszett  a legjobban

Amit kipróbáltak és nagyon tetszett nekik: orgona, dob, gitár és a keverőpult. Ez utóbbi Bercinek igazán!

Utána Korinak vettünk jazztáncra tornapapucsot a Hársfa utcában.

Még sosem csináltunk ilyet, de ma a városban ebédeltünk. A gyerekek pizza szeletet kaptak a Szent István körúton, mi meg a Szerájban gyroszoztunk.
Volt ott egy játszóház ahonnan alig lehetett kihozni őket. Boldi meg kikezdett a felügyelő lánnyal: beleült az ölébe és labdát passzolgatott neki.

Ez olyan igazán felkerekedős nap volt még sosem csináltunk ennyi mindent együtt - jöttünk mentünk mindannyian!
Köszönjük TOJÁS!

Néptánc fellépés

Csütörtökön debütált a két új cipőcske.
Ildi néni a Művházba vitte a kis táncosokat a nyugdíjas napi rendezvény nyitó számaként.

Simi is ünneplőbe öltözött de ő nem akart színpadra állni, Nimród viszont a beígért Kinder Tojás hallatára az utolsó pillanatban felrohant és leguggolt a színpad jobb szélén. Kori a bal szélére állt, a legkisebb és a legnagyobb közre fogta a többit.

Nagyon aranyosak voltak, végig táncolták és énekelték a műsorszámot - legalábbis Kori.
Nimród volt Ildi néni párja és igazán büszke lehettem rá.
Kornélia nagyon büszke volt a kopogós cipőjére, én pedig rájuk.

Aztán bementünk a könyvtárba és újabb remek könyveket kölcsönöztünk!
A Kinder tojásért aztán bevonultunk a boltba.

Megint csak nagyon fáradtan tértünk haza de azért ez is jó volt!

Makó

Azontúl, hogy a héten már az őrület jelei mutatkoztak rajtam  - olyan sokat voltam egyedül a férjem nélkül - azért jó és nagyon fontos dolgok is történtek amik mindig túllendítettek a mélyponton.

Szerdán Anyukám levitt minket Makóra. Kori és Simi oviba mentek, majd a Nagypapa vitte őket haza és ott is vacsoráztak mielőtt értük mentünk. Boldi, Ninó, a testvérem Évi és Anyu leutaztunk Makóra, hogy felköszöntsük a Nagymamámat Tündit (aki nagyon sokat volt kórházban ebben az évben de Istennek hála most jól van).
 Nagyon vártak minket Zolikával!
Két óra alatt lent voltunk úgy, hogy még a deszki cukrászdában is megálltunk a szuper habcsókos tortáért ami már vagy húszéve a specialitása a kis falunak - és ahova mindig betérünk valahányszor arra járunk.

Én már 2 éve nem voltam Makón (ahol minden nyári - és téliszünetem töltöttem 15 éves koromig) - megint összébb ment egy kicsit....
Boldi meg még sosem járt a "kis szigeten".

Megérkeztünk, felköszöntöttük Tündit.
Megkapta a Nagy unoka-és dédunoka könyvet ami közös ajándék volt a leszármazottaktól de én állítottam össze úgy mint 4 éve Zolikának. Minden unoka írt bele Tündiről, tettem bele fényképeket, a Dédunokák meg rajzoltak. A világ legjobb és legértékesebb ajándéka, egyszerre sír és nevet az ember ahogy ezeket a történeteket, emlékeket elolvassa.
Tündi nagyon boldog volt! Jó volt ezt látni, örülök, hogy el tudtuk neki vinni pont a szülesténapján október 3-án.

Együtt ebédeltünk az étkezőben, megettük a deszki csodasütiket, Nimród egy katicát kapott aminek csak az arcát harapta le.
4-kor haza indultunk, mert Tündiék is elfáradtak és így terveztük egyébként is.
A makói áruházban találtunk táncos kopogós cipőt Korinak meg Nimródnak, nagy kö esett le a szívemről hetek óta nyomasztott a beszerzés terhe.

Elhagytuk Makót, Boldi egész úton hazafelé ordított (az egyéves kor nem éppen a legszerencsésebb utazás szempontjából).

Koriékat felvettük fél hétkor, aztán haza jöttünk.

Szép nap volt, nagyon örülök, hogy sikerült leutaznunk, mert már napokkal az utazás előtt nem aludtam jól annyira izgultam, hogy le tudjunk menni.
Sikerült!