Boldinak elkezdtem a Curamot.
Olyan erős volt születésétől fogva, - leszámítva azt a náthát amit az első 2-3 hétben elviselt - egész jól lavírozott mostanáig a nagyobb tesók bacilusfelhőjében de ezzel most nem bírt.
Ma délutánra felment a hője, hívtam az orvost és mondta, hogy kezdjük el. Nem bánom, kicsit féltem nehogy legyen valami allergiája vagy nem is tudom mi, de így van jól ez, csoda, hogy eddig kibírtuk antibiotikum nélkül.
Délután aludtam mellette és éreztem, hogy melegebb mint szokott lenni, aztán sírva ébredt, nem tudtam átpelenkázni sem mert nem viselte a fekvést csak azt ha a kezemben volt.
Mivel egy fillérem sem volt itthon, a recept meg ott várt a dokinál (csoda, hogy pont 14 óra 20-kor vettem észre a lázat és az orvos 3-ig rendelt ma) mindenkit hívtam aki csak eszembe jutott, hogy segítsen.
Csak Ibi barátnőm vette fel a telefont és örült, hogy segíthet, kérte, hogy nehogy megadjam a gyógyszer árát. Elment érte, elhozta és még egy személyre szabott segélycsomagot is összeállított ami annyira Ibis annyira szeretetteljes és őszintén jószívű: egy csomag szaloncukor, 2 csomag babapiskóta, 3 mandarin, 2 pár új fehér zokni! (rájuk nagy - szerinte), egy doboz gyümölcs tea, 2 csomag popcorn, egy marék mentolos cukorka, két kis csomag 3in1 nescafé.
Kaptunk még paprikás krumplit is amit ma főzött.
Olyan kedves, olyan jóságos, a legőszintébb Ibikém...
A gyerekek megrohamozták, "Bibi dede" - kiabálta Ninó, "Ibi nézd a ruhám, nézd mit mutatok..." - mondta Kori, Simi pedig bátortalanul egy kalóz hajót mutatott a lelkes barátnőmnek.
Ibi megszeretgette a gyerekeket, megcsodálta a tágas lakást, kicsit beszélgettünk aztán mennie kellett haza a gyerekeihez és a vendégekhez de előtte még oda adta a zsebéből a pénzének a felét és azt mondta jövő héten úgyis születésnapja lesz és reméli arra majd úgyis kap a családtól....(egyébként nekik sincs...)
Simike indulás előtt adott Ibinek két mécsest: "Ezt gyújtsd meg otthon" - mondta.
És küldtünk a gyerekeinek egy Bogyó és Babóca könyvet (mert ők nem ismerik) amit mi már sokszor olvastunk, erre Kori azt mondta, hogy "én oda adom a legújabbat is!".
Ma is tanultam és megtapasztaltam valamit: Isten szeretetét és kegyelmét.
Boldi meg remélem jobban lesz mert már tegnap is azt hittem, hogy vége a mélynek...
