A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2013. szeptember 17., kedd

Panaszmentes

Kori Simi és Ninó pénteken ott alvós születésnapi pizsama partyban voltak. Sebi unokatestvér lett 6 éves. Vinni kellett mindenféle világító eszközt, nagyon jól érezték magukat.

Szombatra Kori hulla lett. Itthon nem evett, fájt a hasa meg a feje csak feküdni akart. Kissé ijesztő volt mert ő sosem gyengélkedik de most sikerült kipurcannia a két iskolás héttől. Szegényt nagyon sajnáltam, ápoltam, itattam, altattam, hogy erőre kapjon.
Vasárnapra jobb lett a helyzet, vissza tért a színe, még kirándulni is volt kedve és a délutáni alvás után már kicsattant.

Úgyhogy elkezdődött egy újabb hét. A fiúk már bent alhattak bár szegényeket még mindig egy másik csoportba teszik be ágyastul viszont sokkal jobb a kedvük délután amikor találkozunk, mint amikor délben haza kellett jönni aludni.
Kori pedig napközis.
Hétfőn a Nagypapa hozta őket haza így nem is kellett csak a játszóig mennem Boldival, kedden pedig alvás után szedtem fel a fiúkat és mentünk Koriért.
Ezerszer jobb mint az elmúlt két heti őrület.
Leírhatatlan minőségi változás, hogy nem kell a nap közepén begyűjtenem mindenkit.
Egyik részem bűntudatos hiszen itthon vagyok miért ne rohangálhatnék, más részről viszont tudom, hogy ennek így kell lennie. Mert nem úszik a lakás, pihenünk a Boldival és nem egy kapkodás és kiabálás, és rohangálás az egész nap.
A fiúkat biztos helyen tudom és annyira jó, hogy egy csoportba járnak Ninóval és nincsenek soha egyedül.

Kori viszont egész nap a fejemben van, nem fázik-e, nem sok-e neki, tud-e figyelni van-e ideje mindenre (evés, vécé, öltözködés). Olyan pici most a nagyok között és mindennek maximálisan meg akar felelni úgyhogy nagyon elkeseredik ha valami nem tökéletes.
Szeretném napközben megnézni mit csinál, hogy boldogul, sikerül-e neki minden, segítenék neki öltözni, enni, megóvnám a kudarcoktól, a csalódástól és a ténytől hogy néha bármennyire igyekszünk nem jön minden össze.