Szerdán reggel mondtam Boldinak, hogy délután jönnek a testvérei látogatóba Nagypapával és Nagymamával.
Nagyon vártam már, hogy Kori, Simi és Ninó lássák a kistestvérüket.
Délután 5-kor berohantak a szobába, felültettem őket az ágyam szélére és megfoghatták Boldizsárt.
Az a hatalmas boldogság ami elöntötte őket, látszódott az arcukon és hallatszott a hangjukon minden rosszat elfeledtetett...
Vasárnap este hatkor levitték Boldit a csecsemő osztályra én pedig kezdhettem a lábadozást.
Megnyugtató volt őt látni, a karomban tartani, erőt adott a továbbiakhoz.
A császárosok tudják, hogy a legnehezebb műtét után először felkelni az ágyból. A nővérek csak annyit segítenek, hogy biztatnak egyébként egyedül kell végig csinálni, hogy minél előbb el tudjam látni majd az újszülöttet.
Csövek lógnak ki mindenhonnan, feszít a seb, nekem majdnem 20 perc volt mire eljutottam a csapig mosakodni és minden fájdalmas mozdulatnál azt mondtam magamban, hogy Boldizsár, Boldizsár...
Egyébként még egy vérvételtől is elájulok, nem, hogy a belőlem kikandikáló csövektől, a napi 4 injekciótól (méhösszehúzó és trombózis elleni), vérvételektől na és a többi intenzíves hasonló látványától.
A
z első éjszakát külön töltöttük, csak másnap délben kerültem le a babás osztályra.
Nagyon izgultam milyen lesz így egy naposan, vajon ismerős lesz e az arca, hasonlít e a testvéreire, apukájára...
Egyágyas szobát kaptam (Bőze doktort kérleltem, hogy mentsen meg a négyágyas traccspartis kórteremtől, most az egyszer tényleg muszáj itt pihennem - sikerült), saját zuhanyzóm, hűtőm, asztalkám volt, apartman, hotel a legjobb amit kaphattam.
Boldizsárt hozták a kis pólyába csomagolva, még mindig gyönyörűséges és teljesen kisimult pofija volt, az a jól ismert újszülött illat percek alatt betöltötte a szobánkat.
Azt mondták a csecsemős nővérek, hogy beadhatom éjszakára ha pihenni szeretnék de én meg úgy voltam vele, hogy dehogy adom, onnantól kezdve csak velem volt az ágyamba mellettem.
Az éjszakák nem teltek nyugodtan, nagyon meleg volt, nagyon fájt a sebem, minden fordulás, felkelés kész kínszenvedés volt de legalább nem látta senki, csak ketten voltunk így elbírtam a fájdalmammal és Boldiról is tudtam gondoskodni.
Szerencsére az első perctől fogva gyönyörűen szopizott, nem kellett tanítani, kérlelni, ébresztgetni, a legtermészetesebben ment a dolog.
Kedden látta Berci először, akkor kiengedték a kórházból és rögtön jött megnézni a fiát. Azt mondta, Simi kettőnek fogja hívni mert szerinte teljesen olyan kis csíktestű szelíd arcú gyönyörűség.
1 naposan
2 naposan
3 naposan
