Nem tűntünk el csak egész héten a karácsonyi koncert és a cikkleadás körül forogtak a gondolataim megspékelve azzal, hogy Koriért minden délután menni kellett a fiúkkal az oviba, Simi meg kapott egy jó kis védőoltást a héten, de egyébként jól vagyunk.
Most már jó lenne megnyugodni, elcsendesedni és a karácsony közeledtére gondolni, úgy el vagyok maradva mint még soha de talán érthető mert sose volt még ilyen sok dolgom és ilyen kevés időm egyszerre.
Ma meg volt a koncert Budajenőn, este 7-kor kezdődött, fél 9-ig tartott úgyhogy a nagy hóra való tekintettel megejtettem életem első nagyon-nagy havas késő esti haza vezetését. Csúszkált, meg izgi volt a meredek részeknél de csak haza vezettem a kis skodát az erdőn át a szakadó hóban a fagyos, havas úton. Egyszer el kell kezdeni és jobb ha az ember gyerekek nélkül próbálkozik először. Szerencsére egy kósza őzike se bandukolt az utamba így tényleg nem fékeztem (mert azt nem szabad) csak a házunk előtt örömömben.
Sok mindent írnék de fáradt vagyok és boldog mert leesett most két nehéz súly a vállamról.
Most már tényleg csak a készülődéssel szabad(na) foglalkozni, hogy a gyerekek is készen álljanak a Kis Jézus fogadására.
Ők pedig akkor fognak ha mi és készen állunk...
