Rengeteg segítséget kapok, kapunk.
A héten többször jön Bori (Berci unokatesója) délelőtt és mindent megcsinál amit kell, még többet is. Nagyon hasznos, lelkiismeretes és lelkes és nem fárad el és még beszélgetni meg nevetni is lehet vele.
Nagypapa hétfőn és szerdán estig vállalja a gyerekeket, Berci vagy anyu hozza haza őket aludni.
Anyu jön minden nap, kedden és csütörtökön egész nap, főz, rendet rak, kiszolgál (csak fel ne kelljek!), rendelt ebédet minden napra.
Kinga haza hozta Korit szerdán a suliból, hogy ne kelljen napköziben maradnia és többen felajánlották, hogy ha boltba kell menni vagy patikába akkor mennek, csak szóljak.
Itt volt a héten Noémi a férjével hoztak egy nagy adag hasznos ajándékot az új babának, csokit a gyerekeknek - csak úgy ismeretlenül, olvasva minket. Nagyon meghatódtam...
Úgy néz ki babakocsink is lesz, mert kapunk egy gimis barátnőméktől.
Sokan imádkoznak értünk amit köszönök mert tudom, hogy többet ér annál mint mikor magunkért mondjuk.
Hívnak is, írnak is sokan, gondolnak ránk -sokat jelent!
ANNYIRA HÁLÁS VAGYOK MINDENKINEK, HOGY SEGÍTENEK NEKÜNK!
Mindeközben fekszem az ágyban, mikor félve felkelek úgy érzem kiesik az a gyerek, fáj is a hasam meg nem is, alszom is eleget meg nem is.
Boldi nem mozdul az ágyam mellől (inkább ágyamból) már harmadik napja, velem akar enni is, aludni is, játszani is. Vicces mert folyton beszél és ismételgeti amit mondok na és vissza kérdez. Ha valami nem tetszik neki, -mostanában az ha aludni kell - akkor nagyon kitartó hisztibe kezd ami kissé hangos és kellemetlen. Egyébként szeretnivaló és nagyon szeretni tudó gyerek jó, hogy itt van mellettem.
Kori, Simi és Nino rendben vannak. Rajzokkal halmoznak el, mellém bújnak. Nimród azt mondta, hogy mikor az oviban imádkozták a Miatyánkot akkor rám gondolt...
Ez a két hét nem is olyan sok, inkább a bizonytalanság, hogy mi lesz, az ami nehezen viselhető.
Ugyanakkor szörnyen érzem magam, hogy akik segítenek nap mint nap, ők hozzánk irányítják a dolgaikat, én meg itt fekszem segítségre szorulva -szóval nem túl jó érzés.
De hát nem bírjuk egyedül.
Köszönjük, hogy nem is kell!
