Boldi még mindig jól van, én meg még mindig nagyon lassan és óvatosan nyitogatom a pelenkáit.
Próbálom elhinni, hogy ennyi volt de majd az idő igazolja, hogy így van e vagy sem.
Tejmentesen étkezik (sajt, yoghurt, túró, tejföl, keksz, kifli, stb tiltólistás), sok bébiételt kap és sok anyatejet. Keveset iszik pedig próbálom itatni de kiköpi.
Viszont mint egy porszívó mindent betöm a szájába, semmi nem maradhat a földön nehogy megint R6-ot egyen. Veszélyes amit művel minden apróságot össze kell szedni egyfolytában. Ma is evett egy kis papírt, meg zacskót meg műanyag darabkát Berci szerszámos ládájából, Barbi poharat meg fecniket, hogy csak az apróságokat említsem.
Nem könnyű a nagyokkal sem.
Úgy érzem egyfolytában fogni kell őket, vadulnak, hangosak, rendetlenek és sokat civakodnak.
Amikor Boldiznak akkor általában nyomják a fejét, vagy rángatják vagy emelgetik vagy lökdösik vagy "véletlenül" kizárják a játszó szobából és rácsukják az ujjára az ajtót (pedig szeretik, tudom, hogy igen!).
A délutáni alvás sem egyszerű de muszáj mert kedden mikor nem aludtak este 6-tól már egymást verték eltorzult arccal.
Úgyhogy a mi vakációnk úgy néz ki, hogy reggel főzök, esznek, pakolok, elindulunk úszni, Kori úszik mi megvárjuk, délben haza, egykor ebéd és mire lerakom őket és csend van már majdnem 3 óra.
Ma 5-ig aludtak egyszerre (Boldi rám tapadva) meg én is aludtam így elviselhetőbb volt a délután és a lakást is volt erőm este összepakolni.
Nem akarom egyfolytában azt mondogatni, hogy mit ne csináljanak de mikor folyik a dinnyelé, és a harmadik garnitúra ruhát veszik át mert ők divatoznak itthon vagy éppen rácsöppent egy kis víz valamelyikre (és amit levesznek azt ledobják az út közepére) vagy kiközösítenek éppen valakit, Boldit meg figyelnem kell nem nyűgös e, nem furcsa e, miért mászik utánam sírva, mi van a pelusban ....szóval jaaaaaaj!
Amikor pedig délután elindulunk a játszótérre és mire minden járgány lekerül az utcára hát az sem két perc és tele vagyok karcolással és mindegyik azt akarja, hogy az övé legyen az első amit lecipelek (mert tényleg nehezek a lépcsőn még nekik)!
Napos is van nálunk mindig.
Gondoltam milyen aranyosak lesznek ha minden nap lesz egy napos itthon. Kiraktam a jeleket (Kori esernyő, Simi létra, Nino labda).
Na azóta veszekedés van mert aki éppen nem napos az veszekszik velem és az aktuális napossal, hogy deigenis Ő is napos akar lenni. És hiába mondom, hogy csönd és nem úgy van, utána még jobban visítanak. Egyszerre vagy felváltva de nagyon hangosan.
Főleg Simi és Ninó.
De azért a nővérkéjük is, hogy nem pörög eléggé az a nyári ruha!
Jaj a fejemre nőttek vagy csak érzik a gondot a levegőben és küszködnek vele ők is.
Mert minden nap Tündi nagymamámért is imádkozunk mert még mindig nincs jól, nem tudják mi van nem bír azzal a fertőzéssel és a rossz szívével. Tudom, hogy senki nem érdemli meg, de ő igazán nem mert ő nagyon jó és szellemileg nagyon fiatal és nagyon okos és művelt és olvasott és ír és alkot és összetartja a családot és vigyáz Zolikára (most Zolika vigyáz magára szegény) és mindenkinek ad és nem vár semmit és ő az aki minden unokának és dédunokának szívből örül és nem aggódik, hogy mi lesz mert olyan sokat megéltek már Zolikával, hogy mindig csak megnyugtatnak mindenkit és segítenek és szeretnek és imádkoznak és hisznek.
Az Ősök.
Kell még nekik idő itt, hogy lássanak minket, még jónéhány utódot.
Hogy erőt merítsünk belőlük, hogy mindig van remény.
