Bár a gyerekeket elég nehéz volt összeszedni a délutáni alvás után (nem akartak elindulni, öltözni, farsangolni, nem akartak semmit) főleg így, hogy Berci megint helyi fotózni való miatt nem tudott velünk jönni, alig bírtam elindulni velük.
Aztán csak sikerült az összes jelmezt, sütit, gyereket bepakolni a kis kocsiba.
Háromkor beadtam, Nimródot a Nagypapához - őt ott nagyobb szórakozás várta így hogy az egyetlen unoka volt ma délután a Labiba - a Nagymama pedig velünk tartott, hogy megnézze a kis farsangoló unokáit.
Éviéket az utolsó pillanatban hívtam el, gondoltam jól éreznék magukat a kislányok a jelmezbálban. Szerencsére igent, mondtak és ők is ott voltak a templomnál fél négy körül.
A mulatság beöltözéssel kezdődött, nézték egymást a kis jelmezesek (annyira édesek ahogy végig néznek egymáson és izgulnak, hogy ki mi lehet) majd mindenki kivonult a kapott sorszámmal, elmondta, hogy minek öltözött majd a zsákból húzhatott egy ajándékot (tombolát).
Édes kicsi Simikém annyira várta ezt a programot, hogy csak na, hogy ő maci és Kináj maci és ez milyen jó lesz. Annyira megijedt a buliban, hogy nagyon megsajnáltam. Legfélelmetesebb számára Jánoska volt aki rózsaszín malackának öltözött. Simi menekült előle, félt, rettegett.
Aztán velem csak ki ment az ajándékért de jó, hogy ott volt a Nagymama is mert nagyon szorongatta végig a kezét.
A bemutató után hatalmas lakomázás következett.
Az eszem-iszom után Rita játékokkal szórakoztatta a gyerekeket. Volt székes tánc, szobor tánc és kacsás játék. Rita nagyon jól, szeretettel vezette a versenyeket, mindenki nagyon jól szórakozott.
Simike egyikbe sem vett részt (a Nagymamával volt majd az én ölemben üldögélt), Kori viszont mindegyikben természetesen és nagyon aranyosan igyekezett. A szobor tánc és a kacsás játék nagyon jól ment neki a székesben persze kiesett ahogy nem talált széket de nem keseredett el egyáltalán, elment táncikálni.
Bevallom én jobban izgultam , nem bírom nézni ahogy valami sérelem éri a gyerekemet még akkor se ha az csak egy székhiány.
Violáék is jól érezték magukat, nagy sikert aratott a sárkány jelmeze és ő is boldogan táncikált és játszott ahogy Írisz, a katica is.
Elfáradtunk, haza indultunk élményekkel megpakolva és végül Simi is azt mondta az autóban, hogy jól érezte magát.
Annyira sajnálom ezt a kis Simikét, hogy ilyen félénk, rettegős, visszahúzódó.
Pénteken kivettem a suli könyvtárból Marék Veronika Laci és az oroszlán című könyvét. Nagyon szereti.
Bárcsak Simihez jönne már el az az oroszlán...
Szeretném ha könnyebb lenne neki.
Jó délután volt nagyon kedves társasággal.
Örülök, hogy sikerült megszervezni.
