Kori boldogsága

Kori tegnap elkezdett igazi emberformát rajzolni. Krumpli forma szerű kör, rá két pötty az a szem, vonal a száj, a kezek és a lábak szét álló pálcikák ebből a krumplifromából kiindulva. Különböző méretekben tudja lerajzolni ezeket az "embereket", különböző szájformával (nevetős, mérges, szomorú).

Először Apa készült el felismerhetően ekkor felkiáltott, hogy: "Anya nézd, gyere gyorsan!" - és táncolt a mágneses rajztábla mellett. Mutatta büszkén, hogy ott van apa. Tényleg hasonlított, nagy volt.
Aztán mellé elkészültem én, aztán ő, Simi, Nimród, Viola, írisz és még vagy 20 kis krumlibaba - azt mondta ezek a kistestvérei.
Nem rajzolt rá egyikre sem, apa majdnem az egész táblát elfoglalta olyan nagy volt, de senki nem lógott rá a másikra, hamar benépesült a rajztábla.
Nekem minden egyes emberkét meg kellett néznem, Kori pedig ugrált és táncolt boldogságában.
Rájött, hogy tud ilyet.
Mennyire édes!

Menekülés

Menekülőre fogtam a dolgot. Csúnya dolog, inkább neki kéne esni a lakásnak de ehelyett margarin vásárlás ürügyén meglógtam a cba-ba - persze gyerek nélkül.
Irtó jó volt! Vettem mindenféle ételt persze gondosan beosztva a pénzemet aztán megérdemelt jutalomként autómatás capuccinót ittam és fánkot ettem.
Drága férjem ezalatt vigyázott a gyerekekre, szó nélkül elenged kalandozni, hogy megnyugodjak egy kicsit.

Hazatérésem után felkaptam kettőt és levittem őket a dokihoz mert köhécselnek még mindig. Szerencsére semmi baj, Simi már felszakadóban, Kori semmiséggel küzd úgyhogy Igen-t mondtam Anita délutáni meghívására.

Délelőtt még berohantunk Ildi nénihez az oviba, átadtuk neki a néptáncolós képeket és Kori választott magának jelet. Kicsit segítettem neki, hogy ne gomba, ne létra, ne csiga legyen, így a virágra esett a választása. Az esernyő is esélyes volt, de kiderült, hogy az a barátnője, Virág jele lesz így maradtunk az eredeti tervnél.
Virág. Mindenre ezt kell varrnom. Talán menni fog. Még sem egy csiga...

Utána haza szaladtunk, a még mindig feldúlt otthonunkba, Berci dolgozott (telefonált), Nimród nézelődött én meg neki láttam az ebéd befejezésének.
Nagyon nehéz szoptatni, pelust cserélni, rendet rakni, teregetni, veszélyt elhárítani (mint fekete zsírkréta rajz a konyha falára), és még főzni is egyszerre. Nagyon ideges voltam, mondtam mindenféle dühöngő kifejezést amit aztán sms-ben megbántam a férjemnek és a délutáni alvás lebegett a szemem előtt.
Nagyon fáradt vagyok mostanában. Biztos a meleg miatt is de ahogy lefektetem Simit és Korit és magam mellé teszem a kis Nínót falatozni azonnal mély álomba merülök, mint akit leütöttek.

Amióta haza jöttünk Balatonról Kori mellettem alszik délután, mert nem akar aludni azt meg nem kockáztatom meg, hogy én elalszom ő meg Simit felébreszti ezalatt. Mellettem 5 perc és már alszik így egyszerűbb de nem jó ha megszokja (az oviban sem leszek ott nem akarom, hogy ez megnehezítse az alvós helyzetét).

Délután Anitáékhoz mentünk. Szuper volt a nevetés, beszélgetés, álmodozás, gyerekcsitítás, gofriparty és, hogy a gyerekek nagyon jól eljátszanak főleg Kori és Virág. Simi és a vele egyidős Ágoston között még folyik a kakasviadal és a kakasdomb őrzés de azért ők is aranyosak voltak és nem is ütötték egymást.
Még vacsorát is kaptunk, élményekkel felpakolva indultunk haza, Nínó elaludt az alig 10 perces úton, így az esti menetet (kakaó, fürdés, fogmosás, mese, inhalátor) vidáman töltöttük hármasban.

Jaj de kellett ez a kis vendégség, utána a holnapi ebédet is megfőztem és nagyjából elhárítottam a borzalmat a konyhából.
Jó volt elmenekülni egy kicsit, a rendrakás meg vár és legalább a gyerekekkel sem voltam türelmetlen.
Nagyon örültek neki.
Én is nagyon örülök...