Megünnepeltük Kori névnapját. Nagyon vágyott egy elefánt családra de amikor belekukkantott az ajándékzacskóba és megtalálta a mesekönyvet (A sün akit meg lehetett simogatni) már nem is keresett játékot benne annyira elvarázsolta az állat rajzokkal illusztrált könyv. Azonnal olvasni kellett belőle és miután meghallgatott jó néhány mesét csak utána szóltunk neki, hogy kutassa át jobban a csomagot (és akkor megtalálta az elefántokat is). Nagyon örült az állatoknak és a könyvnek is, tegnap óta egyfolytában ezeket a meséket akarja hallgatni Bercitől, tőlem és a Dédimamától is - aki ma jött játszani velük. Szereti a könyveket, sokszor mesél Siminek és magának is úgy, hogy közben nézegeti a képeket és nagyon szereti a műanyag kis állatokat is, mindig szorongat egyet a kezében és ezt Simi is eltanulta tőle. Kori viszont nem babázik. Nagy ritkán előkerül a baba a játékos dobozból de általában én erőltetem, hogy játszunk egy kicsit vele etessük, itassuk, öltöztessük - de nélkülem soha. (Talán túl korán nyílt rá lehetősége, hogy babázzon egy igazi kicsivel hiszen alig múlt egy éves amikor Simonka megérkezett hozzánk.) Nem bánom, egyébként az unokatestvére aki a legjobb barátnője is, Viola sem babázós viszont ő is nagy állatrajongó. Örülök, hogy Korinak vannak kedvencei mert ezekhez az állatkákhoz nagyon kötődik, viszi őket mindenhova (hol egyiket hol másikat), részt kell venniük a mindennapi teendőkben, nézik ahogy eszik, viszi őket fürödni, együtt alszanak úgyhogy nem ereszti őket.
Simike egy darab kutyát szorongat a kezében hetek óta. Viszi a játszóra, sétálni, aludni, fürödni, mindenhova de csak ezt az egyet. Ezenkívül neki nincsenek kedvencei, nagyon hűséges ehhez az egy kis állathoz. Egyes emberekhez is nagyon szorosan kötődik. Valahányszor megszólal a kapucsengő Simi felkapja a fejét, felcsillan a szeme és kirohan az előszobába, hogy "Pa-Pa" vagy "Ma-Ma". És amikor közlöm vele, hogy most nem ők jöttek akkor nagyon elszomorodik, sőt ha más valaki jön be akkor még be is húzza a kis illatos nyakacskáját és legörbíti a száját. Sokkal nehezebben fogadja el a változást mint Kori, nehezebben és lassabban oldódik egy társaságban mint nővére és talán emiatt ragaszkodóbb is. Nagypapával is nagyon szoros kapcsolatban vannak bár őt mostanában csak hétvégén látja és ma a kezdeti ijedtség után a Dédimamához is oda bújt és magyarázott neki.
Örülök, hogy ilyen sok ember vesz minket körül akiket szeretnek a gyerekek és elfogadják őket. A család a legnagyobb kincs és egy összetartó család hatalmas ajándék...
Édes kicsi Nimród még 4 hetesen is a köldökcsonkjához kötődik. Sehogy sem akar leesni az a kis kötelék ami a velem való összeköttetésnek egy pici maradványa. Remélem hamar megválik tőle mert most már kezd egyre több gond lenni vele és félek is, hogy nem lesz szép nyoma az amúgy most tökéletesen gyönyörű és szabályos kis pocakján.
Most éppen Berci sétál a kis királyfival, bizony megköveteli így estefelé, hogy csak vele foglalkozzunk, csak őt szeretgessük és amikor elpilled és apa megpróbálja őt letenni akkor hirtelen összerezzen, felriad és szemrehányóan néz. Olyan jó neki, hogy két testvére is van és hogy ennyien szeretik és figyelnek rá. Mindig velünk szeretne lenni amikor ébren van, nem tűri ha kimarad bármiből is, akár vacsorázunk vagy játszunk mindig a közelünkben akar lenni. És mi is azt szeretjük ha a közelünkben van...
