A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2010. július 28., szerda

Minden értük van

Kemény dió

Többnyire a szívem diktál. Mert ha az eszemre hallgatnék nem kezdenék el tarhonyát főzni este fél kilenckor Siminek, és nem engednék Korinak mikor fél 10-kor kérlel, hogy "csak még egy mesét anya!" és nem hagynám Nimródnak, hogy a kebleimen aludjon el és azon legelésszen egész hajnalban, és ha elég határozott lennék akkor bizony nem hancúroznának a MI ágyunkban este 10- kor.

Sok dolgot rosszul csinálok, a türelmem is véges és még ha a világ összes kincséért se adnám őket senkinek azért hálás lennék a sorsnak ha lerövidítené ezt a meglehetősen húzós időszakot.
Most mind a háromra nagyon oda kéne figyelni, minden akciót ezért csinálnak ez biztos, de olyan rengeteg a teendő, hogy úgy érzem napi 10 percnél több egyiknek sem jut.
Frusztrál.

Nimród belépett a tapadós korszakába. Minden nagyon szép és jó amíg a kezemben van. De mivel legtöbbször erre nincs lehetőség ezért a nap nagy részét üvöltéssel tölti. Én ezalatt teregetek, mosok, pakolok, főzök, megőrülök stb. stb.
Olyan jól hangzik az, hogy "á nem foglalkozom semmivel csak a gyerekkel", "még a rendetlenség sem számít" bla bla. Badarság.
Mivel a gyerekek felforgatják az ember életét és lakását ezért úgy gondolom teljesen normális ha az illető maga körül egyébként rendezett környezetre vágyik.
Én legalábbis így vagyok ezzel.

A másik vágyam meg az, hogy este legyen csend.
Simi még épphogy elintézhető, Kori viszont fáradhatatlan és mondja mondja mondja. Nimród tejjel megnyugszik, sajnos se cumi se újjszopi csak én kellek neki vagy Apával a séta. De mivel többnyire mindenki ágyban van mire Apa haza ér ezért az esti üvöltés és tiltakozás is nekem jut és az "anya gyere nem akarok aludni" Koritól, "Anuka fész" Simitől, visítás Nimródtól, rá nyomja a bélyegét az estéimre.
És akkor itt jön az eleje, hogy a szívemre hallgatok és próbálom megoldani mindenki baját.

Vázlatokban egy napom (ahogyan én látom):
-Fél 8-kor már biztos mindenki fent van.
-Kikászálódok az ágyamból ahonnan általában az összes gyerek kitúrt reggelre.
-Kori, Simi kakaót kérnek próbálom megtalálni és elkészíteni de még szédülők a fáradtságtól.
- Felöltöztetem őket, a piciknek tiszta pelus.
-Adok nekik reggelit (én még pizsamában), Nimród ezt nem bírja már üvölt 9 körül.
-Ebédet kell csinálni mert este már semmi erőm. A leggyorsabb ebéd is 10 utánra lesz meg de akkor még nem reggeliztem , sőt Berci ebédjét is össze kell(ene) készítenem.
-Ki kell teregetni de előtte be kéne szedni és a helyére tenni a száraz ruhákat, az ebéd fő, Kori és Simi már marják egymást, Nimród sír mert jön a délelőtti alvása de nem tudja hogyan fogjon hozzá. Nagyon tud ordítani.
-Mindenki üvölt amikor Berci távozik.
-Teregetnem kell mielőtt Nimródot kiteszem aludni, különben felébresztik.
-Nimródot kiteszem az erkélyre de sokszor majdnem 11, nem tudom hogy viszem le a nagyokat ha a legkisebb elaludt.
-Ha jobban alakul akkor még le tudok velük menni délelőtt és akkor Ninó séta közben alszik.
- Ha nem viszem le a nagyokat akkor visítanak, verekednek, lökdösődnek ésatöbbi. Ha leviszem őket akkor is de azt jobban bírom.
- Délben felcsillan a remény, hogy aludni fognak és akkor én is. Sokszor úgy érzem a nap fénypontja és feltöltőállomása!
- Ebéd alatt Nimród többnyire üvölt, a gyerekek válogatnak, néha esznek is.
- Simi kidől, Kori ellenkezik, Nimród engem akar.
- Elalszanak. És akkor nagyon - nagyon szeretem őket és elhatározom, hogy délután minden sokkal jobb lesz és lesz időm játszani velük.
- Felkelnek. Uzsonna most már Nimródnak is.
- A délután tényleg jobb. Több figyelem jut nekik.
- Az este megint húzós.

Elfáradok. És tudom, hogy egyenként sokkal több idő kellene rájuk és akkor talán nem üvöltenének és marakodnának ennyit.
De az is lehet, hogy igen.
Kori látja, tudja és felfogja, hogy ideges vagyok. Nagyon rossz.
Ez most egy nagyon nehéz időszak.
Lehet, hogy visszasírom majd?

2010. július 21., szerda

Első falat

10 perce ünnepélyesen megkezdtem Nimród hozzátáplálását. Nagyon szépen belapátolta az almát amit reszeltem neki. Mintha mindig is kanállal evett volna.
Az a finom anyatejes pelus illat nagyon fog hiányozni...
Pici Ninó, de nagy vagy!

Újra itthon a Nagy csapat

Nagyon nehéz, nehezebb mint gondoltam.
Nem csak a rengeteg ház körüli teendő de a gyerekek állandó agressziója (csípés, marás, egyebek) miatt is extra fárasztó ez a mostani hazatérés.

Berci hősiesen ebédet főzött nekünk, én addig a postára szaladtam az ajánlottért amiben megint pénzelvonásról kaptam hírt. Nem tudom hányadszorra már az elmúlt pár éveben amióta gyerekeim vannak de úgy érzem tényleg nem a magyar anyákat kéne szívatni.

Közben teljesen mással is kéne foglalkoznom nagyon-nagyon, de hát a dacos Simi, az anyamániás Nimród és a vad Kori mellett lehetetlen 2 percre kikapcsolni.
Most sikerült mert alszanak.
Tiszavirág életű szabadság ez.

2010. július 19., hétfő

Balatoni nyaralás - harmadik állomás

Még csak szombat este volt és már három balatoni üdülőhelyen megfordultunk. A gyerekeket nagyon sajnáltam amikor este kilenckor hulla fáradtam megérkeztünk Lellére és még vásárolni is kellett az inváziós Spar-ban (csak Berci ment be de ez is elég volt, hogy elszakadjon náluk a cérna- tényleg nem csodálom, eddig hősiesen bírták a meleget és az utazgatást).
Lellén is apartman várt minket de ez már klímával felszerelt szoba volt, úgyhogy csodásan aludt mindenki az első éjszaka. A nagy ágyon Kori, Simi, Nimród és én, a matracon pedig Berci. A kocsiba nagy nehezen betuszkolt utazó ágyat nem is kellett kinyitni, a gyerekek egymáshoz tapadva aludtak a hűvös szobában.

Reggel siettünk a vízhez - Korit nem lehet ennyi időre megvonni a Balatontól, ja és persze Bercit sem - Elődke testvérem is velünk tartott és észvesztően jó és kifinomult humorával szórakoztatott egész délelőtt.

Az árvaszúnyogok sajnos már a víz partra is kitelepedek itt a déli oldalon, ami azért óriási probléma ránk nézve mert Berci nagyon allergiás ezekre a zöld rovarokra és ahogy a közelébe kerül egy vagy sok, máris begyullad a szeme és viszket meg fáj meg minden szörnyűség.
Ezért folyton menekültünk hol jobban hol kevésbé, így Berci megúszta a jelenlétüket egy kis szem viszketéssel.

Az ebédet egy étteremben fogyasztottuk el, két menüt rendeltünk ami pont elég volt négyünknek. Kori gyönyörűen, Simi a melegre való tekintettel visszafogottabban falatozott de mindenki jól lakott és még desszert is járt!
Az alvás megint összehangolt volt, mindenki egyszerre dőlt ki szokás szerint.
Ez nagyon megy nekünk!

Nimród édes, drága, csak ritkán sír de akkor nagyon dühösen és felháborodva, olyankor azonnal vele kell foglalkozni. Általában az anyatej mindenhol mindenre megoldás, úgyhogy nem is kezdtem még el a gyümölcsözést, jó, hogy elég vagyok neki én.

Simi tombol a dackorszak közepén, minden baj ami nem úgy van, ahogy ő azt szeretné, sokszor nem jól reagáljuk le a dolgot ezen igyekszem változtatni, hogy ne csak tiltást kapjon állandóan hanem sok- sok dicséretet is.
Egyébként nagyon édes, látszik, hogy boldog, hogy együtt a család ezen a kalandos utazáson, egyre több mindent mond és bújik, bújik, bújik.

Kori szófogadó, csak akkor elviselhetetlen amikor nagyon kimerült, egyébként szépen eszik mostanában nagy étvággyal és általában hiszti nélkül megérti ha valamit nem lehet. Kicsit sokat hajtogatja mostanában azt, hogy "Bocsánat" - mindenre ez a megoldása -, sokszor helyén való de amikor direkt rosszalkodik akkor azért nem jogos. Azért megbocsájtunk természetesen.

Este sétálni szoktunk és kürtöskalácsot veszünk mert azt nagyon szeretjük.

Lelle egészen más mint Csopak, itt rengetegen vannak, nehéz a gyerekeket szemmel tartani mikor berobognak a tömegbe kismotorral, a fürdés viszont sokkal egyszerűbb hiszen itt van szabad strand ahonnan ki be lehet járkálni, a Balaton mindenkié, nincs elzárva, és ezt szeretem.

Balatoni nyaralás - második állomás

Szombaton reggel is hivatalosak voltunk az "Élettárs"-ra, korán reggel is nagyon meleg volt a víz, a gyerekek boldogan lubickoltak, úszkáltak, nevetgéltek.

Gyors és egyszerű, ebédnek nem nevezhető falatozás után 11-kor letettük a gyerekeket aludni az apartmanban, mert 1-re át akartunk menni Balatonfűzfőre és előtte mindenképpen pihenést kellett beiktatni.
Sajnos a nagy meleg miatt mi is kidőltünk együtt aludt a család kicsit tovább mint szerettük volna, így csak kora délután tudtuk elhagyni a csopaki szállás helyet és tovább állni.
Berci lehordta az előző nap felhordott rengeteg csomagot a kocsihoz (elég hálátlan feladat 40 fokos hőségben), mi addig a játszóházban ütöttük el az időt a gumikígyókkal és mindenféle bolondos kacattal körülvéve.

Kora délután kigurultunk Csopakról és Fűzfő felé vettük az irányt. Elég gyorsan átértünk, már nagyon vártak minket a sógornőmék és a családja (Orsi, Acsó, Sebi, Peti). A finom ebéd után együtt lementünk a kert aljában található stéghez ahonnan nincs tovább csak a Balatonba. Így csobbantunk mindahányan - még Nimród is életében először - a 30 fokos vízben, boldogan lubickoltunk ezzel, finom vacsorát szolgáltatva a szúnyogoknak.

A háznál még egy kis játék várt a gyerekekre, kávé várt rám, majd lassan tovább kellett állnunk hiszen vártak minket Anyuék Balatonlellére.
Kori sírva búcsúzott, nagyon szomorú volt, hogy csak ilyen keveset tudott játszani Sebiékkel, és azt mondta könnyes szemmel, hogy nagyon szép a házuk.
Tényleg szép.

Balatoni nyaralás - első állomás

Pénteken délelőtt érkeztünk Csopakra a legnagyobb melegben. Az autónk szokás szerint teljesen megpakolva gurult el a Balatonig (most még a kismotorok is befértek!).
Mivel a csopaki házban Berci unokatestvére nyaralt a családjával, ezért mi a Kőkorsó apartman házba kaptunk kölcsön egy szobát aminek csak annyi volt a hátulütője, hogy a legfelső harmadik emeleten volt és körülbelül 50 fokos hőség tombolt éjjel-nappal.

A nyaralókomplexumhoz tartozó medencét azon nyomban kipróbáltuk, Kori mint egy boldog kiskacsa lubickolt a vízben alig lehetett kiszedni a kis Némós karúszójával (amit anyutól kapott), Simi viszont nem akart a nagy medencében csobbanni, sőt a kicsiben sem, így ő a lábmosóban fetrengett (fúj!), amíg észre nem vettem.

A délutáni altatás a meleg és a szűkös hely ellenére simán ment, azt hiszem ebben a dologban elég jól vannak szoktatva a gyerekek, még Nimród is megvárta, hogy együtt aludjunk ebéd után (ahogy otthon is szokta).

Kora este Viktor (a nagynéném férje) vitt ki minket hajózni az "Élettárssal" (ez a hajója neve), mivel szél egy csepp sem volt, meleg viszont annál inkább ezért nagyon nagyot fürödtünk a parttól nem messze de hajóról csobbanva a Balatonba. Még a kis félénk Simi is ráérzett az esti fürdőzés ízére, Korival együtt boldogan lubickoltak és hajó körbeúszást rendeztek a langyos tóban.

Este fagyiztunk, aztán vissza sétáltunk a szállás helyre és majd' megőrültünk a rettenetes melegtől egész éjszaka. Kori sírt és dobálta magát, én ide-oda költöztem egyik gyerek mellől a másikhoz, Bercivel néha helyet cseréltünk, Simit össze szedetem néha az ágy alól meg ilyenek.
Azért jó volt, hogy kaptunk szállást de örülök, hogy csak egy éjszakát kellett ott töltenünk a katlanban.

2010. július 14., szerda

Szegény Simi

Én még ilyet nem láttam, hogy egy kisgyerek ennyire hiányolja a testvérét.
Simi ma délután arról magyarázott, hogy az Kori szobája (mármint a kisszoba), és valami halandzsázást is folytatott a zárt ajtók mögött.
A játszótéren is magányosan szédelgett, aztán eljátszottuk a favonatba, hogy utazunk a Balatonra és belecsobbanunk a vízbe (ami jelen esetben a kiszáradt homok volt) és még lubickoltunk is - ettől egy kicsit jobb kedvre derült.
Amikor szóba hozom Korit vagy meghallja a nevét nagyon figyel és kérdezi, hogy "Mé Koji?" .

Este az én ágyamban dobálta magát (mint Szid a lajhár a Jégkorszak 1-ben), Berci mikor haza ért átvette az ügyet és 11 körül sikerült rávennie, hogy adja meg magát és térjen nyugovóra.
Most benéztem hozzá és Kori ágyában alszik kiterülve.
Annyira sajnálom ezt a kis Simi fiút...

Hatalomátvétel




Szóval az úgy van, hogy ha elmegy egy, még mindig marad kettő és az a második nagyon határozottan az első helyébe lép úgyhogy van dolgom bőven ezekkel a fiúkkal.
Simi néha még mindig beleszédül Kori hiányába de most már próbálja a saját malmára hajtani a vizet, igenis kihasználja, hogy ő az úr a háznál (legalábbis a gyerekszobában).
Nagyon jól teszi bár jobb lenne ha nem hisztivel fejezné ki a hatalomátvételt.
Egyéb iránt nagyon édes, bújik, "juhhééé"-zik egérhangon és boldogan töltött tegnap Apával és Nimróddal 2 órát a szabadban.
Kori ágyát is szívesen használja, próbál oda kéreckedni alvásoknál, ma délután ott érte az álom minek után Nimródhoz szaladtam egy óriási csattanást hallva (szerencsére csak a hatalmas csörgős nézegetőt rúgta le az ágyról).

Ma már reggel 8-kor kint voltunk az utcán, már akkor is nagyon meleg volt de azért a boltig meg vissza kibírtuk. Mivel Berci délutános ezért a sportolás után csatlakozott hozzánk, velünk töltötte a délelőttöt, sőt megfőzte az ebédet is.

Anyu beszámolója és az általa küldött mmms-ek alapján Kori irtó jól szórakozik. Szereti nézni az emeleti teraszról a tavat (a reggelijét is oda rendelte) sőt azt mondta, hogy: "Jó itt nyaralni, majd anyámat is elhozom.".

A Velencei tavat Balatonnak hívja, bár tudja, hogy nem az de ő szeretné így hívni mégis. Tegnap este levitte Anyu pancsolni, utána alig bírta kiszedni a vízből.
Lábbal horgászás is volt, Anyu talpig felöltözve sétált a kicsiknek elkülönített pancsolóban mert Kori cseppet sem szimpatikus elejtett kecskéjét lábbal tapogatózva kereste az iszapban. Miután néhány kődarabot kihalászott a tóból, lábujjai közé akadt az a bizonyos kecske is - ami Kori szerint bárány.
Nem csodálom, hogy nagy a móka 40 kilóméterre innen...

Kicsit irigykedem is, szuper lehet, most nyaralni és víz mellett lenni ebben a kánikulában.
Bercit és minden dolgozó apát meg sajnálok mert rémes lehet ilyen forróságban bármilyen munkát is végezni (még a családért is).
Remélem hétvégén tudunk utazni, nagyon jó lenne pár napot nyaralni - ha már ennyire kedvez ennek az egésznek az idő - mert az augusztus még nagyon messze van.
De ez még egyáltalán nem biztos, hogy lejutunk a Balatonra.

Azért itthon is szép a nyár, de szeretek álmodozni...



2010. július 13., kedd

Szeretem a nyarat

Szeretem:
- hogy mezítláb járkálhatunk itthon,
- hogy megszárad a frissen mosott hajam a levegőn,
- hogy annyi fagyit ehetünk amennyit csak bírunk,
- hogy nem kell fűteni,
- hogy nem kell rétegesen öltöztetni a gyerekeket,
- hogy nem kell váltás ruha ha leisszák magukat mert minden azonnal megszárad rajtuk,
- hogy szeretnek pancsolni az erkélyen,
- hogy barnulok séta közben is,
- hogy várjuk a nyaralást,
- hogy olyan jól esik egy pohár sör,
- hogy még este is nyitva lehet hagyni az erkély ajtót,
- hogy Korira adhatok kislányos nyári ruhát,
és hogy még este kilenckor is világos van.

Szeretem a nyarat.

Este 6 óra

A legutóbbi hírek szerint Kori választott magának egy (Anyu szerint) nagyon ronda barna kecskét és azt szorongatja, Tibivel családot rajzoltat a velencei ház teraszán, valamint már kapott egy cuki rózsaszínű oldalt kötős divatos fürdőbugyit Anyutól és egy csillogós kövekkel díszített fehér papucsot Tibitől. Ja és mindjárt mennek le a tóhoz fürödni. Mi ez, ha nem nyaralás?
Ezek után joggal felételezem, hogy Kori mint kiskirálylány, nagyon jól érzi magát "etykeként".

Simi az erkélyen pancsol a még mindig 30 fokos melegben és szerepjátékot játszik a halacskákkal: "Apa szegítc!" - hallom a szobából. Nagyon édes!
Közben szólongat: "Még inni Ánuká!".

Egészen nyugalmas a délután, sokkal nagyobb a csend mint az lenni szokott.
Hiányzik Kori de ez a nyugalom is hiányzott már.
Még sosem voltam csak a fiúkkal itthon.
Kíváncsi vagyok milyen lesz...

Kori elutazott

Ma (még) nem is sírtam, elég volt, hogy tegnap nagyon izgultam és már előre szomorkodtam.
Mivel Kori nagyon várta már, hogy megérkezzen Anyu, ezért nekem is sokkal könnyebb volt az elválás.
Integető sütivel, innivalóval, mesekönyvekkel, a maga pakolta játékcsomaggal és jó adag ruhakupaccal útjára engedtem első szülöttemet.
Anyu nagyon örült, hogy viheti (Tibi is várta már) biztos vagyok benne, hogy elhalmozzák szeretettel és ajándékokkal ezt a kis hálás, optimista, és nyitott szívű Korikát. Azt mondta Siminek indulás előtt, hogy ő most nem jöhet mert ez olyan nagylányos program.

Anyu hívott az autóból nem sokkal azután, hogy elindultak (délben), nagyon jól szórakoznak és, hogy Kori rendelt már egy vaddisznót, és most idézem a lányomat: "de nem is egyet inkább még egyet mert egyedül nem jó neki de ha van még egy akkor már boldog és ha az a még egy sem lenne boldog akkor kell melléjük még egy".
Sejtésem, hogy a saját érzései tükröződnek a megrendelés mögött, Simit is emlegette, hogy majd ő is mehet ha nagyobb lesz. Korival nincs gond.
(Anyuban sem csalódtam mert délután 3-kor már csillogó karperec és nyaklánc lógott Korin, olyat akart mint amilyen csinos, nem mindennapi nagymamáján van.)

Simi viszont nagyon kiborult, fájdalmas arccal nézett maga elé, és semmiségektől kapott hisztériás rohamot. Az ebéd utáni elalvás is kínkeserves volt, üvöltés, ellenkezés után végül beadta a derekát, elringathattam a kezemben. Egészen pontosan 3 és fél órát aludt ma délután, a 27 fokos lakásban.
Ébredés után is kicsit lehangolt volt még de majd csak jól jövünk ki a dologból ha Apa is csak rá figyel majd a következő napokban.

Hiába, Kori a másik fele.
Hát, ilyen szoros köteléket eredményez testvérek között a 13 hónap korkülönbség.
Ez az egyik előnye.

2010. július 12., hétfő

Forróság

Mivel az autónk némi javításra szorult ezért Berci tegnap elvitte este a szerelőhöz. Így a reggeli kánikulában gyalog vihettem Nimródot oltásra a Doktornénihez. Szerencsére a két nagyot otthon tudtam hagyni és nagyon jól tettem mert hihetetlen meleg volt már kora délelőtt is. A napon nem lehet kibírni, árnyékban is alig így nem is csodálkoztam nagyon, hogy oda-vissza körülbelül 10 embert láttam az utcán, többet nem. Elviselhetetlen a hőség.

Na nem panaszkodni akarok, mert nagyon szeretem a nyarat és sokkal jobban viselem a meleget mint a hideg időt de abban biztos voltam, hogy a gyerekekkel ma sem merészkedek ki délután 5 óra előtt.
Így is lett.
A beoltott Nínóval haza siettem, a melegtől megszédülten tettem-vettem otthon, pancsolót készítettem az erkélyen amibe a legkisebb is megmártózhatott sőt a horgászbotot is szorította bátyjával együtt.
Nagyon édesek voltak.

Délután hatkor is perzsel még a nap, így a gyerekek csak vánszorogtak vad motorozás helyett, Nínó viszont aludt mint mindig a kora esti séták alatt.

Itthon fürdés, vacsora, egy kis Bambi után mindenki ágyban volt már fél 9-kor amikor Apa haza érkezett.

Amíg én a nagyok ágyba helyezésén és ott tartásán fáradoztam a kis szobában, addig Nínó a mi ágyunkban az anyaszagú párnával játszott bújósat, így találtam meg : elaludt a párnámat ölelgetve.
Iszonyatosan édes és szeretnivaló kis uraság.

Nimród integetni is tud már, nagyon szép a mozdulat, csodálja a kezecskéit ahogy ritmikusan nyitja és csukja és amikor hozzá mondom a "pá-pá"-t és mutatom a saját kezeimmel akkor cinkosan mosolyog a dolgon. Vagy nagyon tudja, vagy nagyon nem érti.
Mindenesetre integet.

Már előre pityergek a holnap miatt amikor eszembe jut: Korit oda adom egyedül az anyukámnak.
Életében először több napra (tervezzük aztán meglátjuk).
Hogy ki lesz a legjobban megviselve, Simi vagy én azt még nem tudom de nagyon nehéz megválnom tőle és ezt megpróbálom a lehető legjobban eltitkolni.
Majd elbújok sírni...

2010. július 10., szombat

Fergeteges mogyoródi gyerek buli


Dél körül érkeztünk meg Ati papáékhoz Mogyoródra. Kori és Simi izgatottan fogyasztotta el a "Welcome túrórudit" majd birtokba vették a házat.
Kori csalódott volt, hogy kis Atika a nagyszüleinél nyaral és ezért nem volt otthon de hamar megvigasztalódott amikor meglátta és ki is próbálhatta a dobfelszerelését.

Kerti sütögetést tervezett Ati papa és megérkezésünk után nem sokkal az én lelkes férjem már a húsokat forgatta (természetesen az árnyékba).



Hamarosan megérkeztek Éviék is Violával, Írisszel és Szabival, Juci mama csak kettő után jelent meg mert szegény addig dolgozóban volt.
Kori sikongatással és tánccal köszöntötte legkedvesebb barátnőjét majd játékos csintalankodásba kezdtek kora délutánig minden nagyobb összezördülés nélkül.



Három körül asztalhoz ültünk és elfogyasztottuk azt a rengeteg finomat amivel készültek a vendéglátók (olasz zöldség leves, húsok, krumpli, saláta).
Fenséges lakoma volt és most nem túlzok, bár a gyerekek az izgatottság és a boldogság miatt alig bírtak a fenekükön megülni.
A fagyira persze mindenki azonnal az asztalnál termett és soha nem hallott csend vett minket körül.



A férfiak iszogattak, a nők beszélgettek, Évi a natúrkozmetikumok fontosságáról tartott előadást nekünk hosszasan. Közben sokat nevettünk, Kori, Simi és Viola nagyon mulatságos dolgokat műveltek az asztal körül (a legtöbb kiabálós mutatvány volt), Írisz aggódva figyelte a bolondokat az etetőszékből, Nimród a babakocsiban sziesztázott, mi pedig csak ettünk, ettünk és ettünk, néha ittunk is.
Juci mama és Ati papa kiválóan látták el nagyszülői feladataikat, hol a gyerekek kívánságait lesték, hol cipelték, hol pedig vigasztalták őket vagy éppen megnevettetésükön fáradoztak.

Délután hintázás, pancsolás a kertben majd kukoricázás következett, a végkimerülés után pedig a fájdalmas búcsú.






Kori zokogott, hogy még maradna, hiányzik neki Vilkó és Ati papa, még itthon is a nagy vendégséget emlegette.
Tényleg jó nagy volt!

2010. július 9., péntek

Budakeszi fentről

Ma délelőtt gyönyörű házban voltunk vendégségbe.
Kriszti szervezte oda a találkozót Juditékhoz Budakeszi tetejére. Három felnőttre jutott összesen nyolc gyerek, de olyan sok minden jóban volt részük, hogy nekünk anyukáknak nem sok gondunk volt az aprókkal.

Kezdődött egy hatalmas pancsolással a teraszon ahol egymás után csúszkáltak a vízbe vezető csúszdán a kicsik és hangos röhögcséléssel fejezték ki, hogy mennyire jól érzik magukat. Még Simi is feloldódott az első perctől fogva (se bunyó, se dobálás, se nyavalygás) és boldogan zuhant a medencébe a nők közé.

A fantasztikus kialakításnak köszönhetően belátható volt az összes gyerek a házban és kint a teraszon is. A legkisebbek a fűben heverésztek, de amíg Zsófi baba izgett mozgott mint egy édes kis bogárka addig a vele egy idős ám 2 kilóval nehezebb óriás Nínó kiterülve várta, hogy felvegyem és onnan nézelődhessen.

Simi egy szem fiú létére nagyon jól el volt a lányokkal, játszottak a házban, a gyurmaasztalnál, az építőkockákkal, a kirakókkal és semmi vadulást nem tapasztaltam sőt még az ebédből is szépen evett mindkét nagy gyerekem.
Kriszti az övéiből kettőt elaltatott, Judit szintúgy aztán ebéd után lassan haza is indultunk, hogy ne maradjon el az enyémek délutáni alvása sem.

Legurultunk a hegyről, haza pici otthonunkba és negyed háromkor már mind a három aludt csak én nem mert még mindig a házon gondolkodtam, hogy mennyire szép és jó, gyermek - és családbarát az elrendezése.

Bercinek meséltem, azt mondta nekünk is lesz.
És én hiszek neki, mert eddig mindenben igaza volt.

2010. július 8., csütörtök

8 sor

Az ima, a zene és egy kis dühöngés mindig átsegít a nehézségeken.
De bevallom egy kicsit több segítség azért nagyon jól jönne.
A tanácsok (mint hogyan tartsak rendet három gyerek mellett vagy hogyan lehet spórolni egy öt fős családnak) nem igazán húznak ki a csávából de a gyakorlati segítség az nagyon előre lendít.
Mindent köszönök.

2010. július 7., szerda

Elég!

Este fél tíz körül beüt az "elegem van nem csinálom tovább érzés".
Amikor Kori nyavalyog, hogy nem akar egyedül lenni, Nimród az ágyában szenved a fogzás miatt, Simike "anuka fész"-t kiabál és akkor a konyhában a vacsora és ebédmaradványok eltakarítása után még a másnapi ebédfőzés vár(na) rám.
Berci persze sehol mert most éppen segít valahol, de ez már neki is sok úgy látom, ha itthon lenne ő aludna el elsőként a gyerekek szobájában.

A jövőben viszont még több feladatunk lesz amivel meg kell birkóznunk pedig néha tényleg azt érzem, hogy az összes szépségével együtt ez már annyira sok, hogy teljesíthetetlen.

Napok óta átjárnak hozzánk éjjel, Kori valami rókát emleget és 3 körül kiterül közöttünk (ezzel persze engem száműz a helyemről), én azért mégis próbálom meghúzni magamat a fal mellett de akkor biztos, hogy Simi is felsír, majd hajnalban Nimród is jajgat egy keveset amíg magam mellé nem veszem.

Tényleg bármennyit kibírunk?

2010. július 6., kedd

Tízórai

Tízórai a legkisebb királyfinak is jut aki a legutóbbi mérés szerint nem kevesebb mint 8 és fél kiló!

Ó, úgy élvezem én a strandot...







Unokatestvérek


Ma itt voltak Éviék (a nővérem, a két lánya és Szabi, a férje).
Korinak meglepetés volt, hogy jönnek, fél egykor amikor meghívtam őket még magam sem hittem, hogy összejön a találkozó.
A délutáni alvás után nem sokkal megérkeztek a "meglepetés" vendégek Kori legnagyobb örömére. Violával összeölelkeztek és azonnal elmerültek a játékrengetegben, Írisz és Nimród is jól érezték magukat csak Simit sajnáltam mert szegénynek sehogy sem akadt társasága.
Minden figyelemfelkeltő próbálkozása kudarcba fulladt de hát őszintén szólva nem is csodálkozom mert hol kulcsokkal dobálózott hol a gereblyével hadonászott. Pici Simikémre még nehezen figyelnek a gyerekek, nem jól közeledik feléjük, amit mond azt nem nagyon értik még, így meg kell tanítani a barátkozásra.
Sikerült rávezetni, hogy az ölelés finom Violának és Írisznek is, ezzel sikerélménye volt a lányunokatestvéreinél.

A finomságok elfogyasztása után lementünk a játszótérre ahol a közeledő viharfelhők miatt nem tudtunk sokat időzni. A nagy lányok befértek ketten egy hintába (kuncogtak, huncutkodtak, bolondoztak), Íriszke a kiskutyát hajtotta vad lendülettel, Simike jött ment a megfelelő játékot keresve, Nimród pedig a babakocsiban kurjongatott jó hangosan.
A hazamenekülés után mindenki megvacsorázott, közben Berci is megérkezett úgyhogy még ő is tudott Évivel és Szabival beszélgetni egy kicsit.

Kori az esti fürdés után valami semmiségen elsírta magát, kiderült, hogy a valós ok az, hogy Viola hiányzik neki. Nagyon szeretné újra látni. Remélem sikerül a hétvégi összejövetel és akkor megint játszhatnak együtt ezek a huncut lányok.
Nagyon szeretik egymást.

Jó volt ez a nap de sajnos rossz hírt is kaptunk így megint van miért aggódni. Lassan megszokjuk, ha ezt egyáltalán meg lehet...

2010. július 4., vasárnap

Meglepetések

Ha a férfi igazán szeret....

...egy nappal hamarabb haza jön és még ajándékot is hoz...



Jobban telt a szombat mint azt előre gondoltam.
Kezdődött azzal, hogy az utcánkban lakó Anikóék áthívtak minket ebédelni. Nagyon jól esett a meghívás bár Berci nélkül még nem voltunk vendégségben idegen helyen három babával. Kicsit izgultam, de minden jól ment, jót nevettünk, ettünk, beszélgettünk, elhárítottam Simi fáradtságából fakadó enyhe agresszióját és szépen megebédeltünk. A fasírtgolyós lakoma után röpke 5 perc alatt haza sétáltunk és kettőkor már mindenki aludt és még mosogatnom se kellett. Nagyon jó volt.

Délután már tudtam a hírt, hogy Berci haza jön, a Kékszalag nem úgy sikerült ahogy tervezték (totális szélcsend árvaszúnyog invázióval) így Csopakon mulatták az időt az esti gálavacsoráig.

Nagymamáék hívtak, hogy náluk alhat Kori és Simi (ha akarom - persze, hogy akartam!) mert Nagypapa is a tervezettnél hamarabb haza érkezik a rémálommá vált Balaton kerülésről.
Alvás után levittem a gyerekeket és én már mentem is haza, hogy végre alaposan kitakarítsam a lakást mielőtt a férjem haza érkezik.
Nimród édes volt, élvezte a nyugalmat, szemmel láthatóan tetszett neki, hogy csak ketten vagyunk és senki és semmi nem esik a fejére.

Nagyon késő estére a lakás minden szeglete rendben volt és én boldogan vártam haza kalandvágyó férjemet.
Én papucsot kaptam, a nagyok fókát és rozmárt, a legkisebb pedig ölelést.

Most mindenki nagyon boldog.



2010. július 3., szombat

Simi édességei

1.Ebédnél nutellát kért (sajnos kint felejtettem az asztalon):

- Anyuka, toki!
- Simi, előbb edd meg a főzeléket utána kaphatsz egy kicsit.
- Anyuka, nem toki.

2. Árulkodás:

- Koji va!
- Kori vad volt veled?
- Jó. (=igen, az "U" helyett)

még egy:

- Apuka, apuka Koji bá!
- Kori bántott?
- Jó.

3. Reggel ezt hallom mikor elmegyek a gyerekszoba előtt :

-Ha-hó! Ha-hó!

4. Keresem:

- Simi hol vagy?
- Itt! (és oda rohan mosolygó arccal)

5. Kedvenceim:

- Mé, jö, Zö manó? (Miért jön a zöldséges manó?)
- Jaj Anyuka, mó! (Rettegés a molylepkétől)
- Piti Nínó! (Nimródot szeretgeti)

6. A bónusz, hogy miért Simi az utolsó lovag a földön (ahogy Tündiék mondták viccelődve):

Csöng a telefonom, felveszem mert a közelben van.
Simi el kezd zokogni.
Ő akarta oda adni.
Mindig ő akarja lovagiasan átnyújtani nekem amikor hívnak. Ha ezt elfelejtem, tombol.
Igaza van.
Ritka manapság az ilyen, kezdjük elfelejteni, mi nők...

2010. július 2., péntek

Nyaralás a másodikon

Hihetetlen meleg van már reggel nyolckor, az északi ablakunkban 20 fokot mutatott a hőmérő. Még tegnap felfújtam nekik a minimedencét és kitettem az erkélyünkre, hordtam bele langyos vizet és megnyitottam a strandot.
Hol felváltva, hol külön-külön de mindketten használták a pancsolót és nagyon jól szórakoztak. Így nekem is könnyebb volt, hogy ők nyertek egy kis teret, nem unatkoztak és én is tudtam tenni-venni, Nimróddal foglalkozni.

A nagy melegben gyorsan száradnak a kimosott ruhák ami nagyon megkönnyíti a dolgomat, utazásaink után ugyanis rengeteg szennyes halmozódik fel.

Koriék aranyosak, élvezik az itthoni nyaralást, még gofrit is sütöttünk, meg nutellát is kaptak sőt a málnát és a cseresznyét is megették igaz egy kis varázslattal (azt mondtam ettől nagyon szépek lesznek mert varázsgyümölcs - na, ez hatott!).

A felettünk lakó Józsi bácsi (Simi haverja), cérnaszálon lelógatott nekik egy kis pancsolós krokodilt aki csatlakozhatott a már meglevő kroki családhoz. Vidámság.

Délelőtt azért még elszaladtunk egy kis tarhonyáért, a kedvencüket kérték ugyanis, sóskát tarhonyával. Meg is főztem de a nagy melegben nem nagyon volt étvágyuk, Kori a strandos gofrit, Simi az almalevet részesítette előnyben.

Ebéd után aludtunk - a szokásos Simi külön, a két "kis Berci" mellettem felállásban - sikerült két órát pihenni.

A délutáni fürdőzés után 6 körül lementünk, még mindig égetett a nap és nagyon fülledt levegő várt minket ahogy kiléptünk a kapun. Szerencsére a gyors motorozás hűsítette a két kis vad buksiját, Nimród pedig szokás szerint harmadik pihenőjét élvezte a babakocsiban.

Mindent meg tudok csinálni Berci nélkül, még az altatás is elég könnyen megy (leszámítva Nimród ma esti fél órás nyekergését - biztos, hogy a foga jön), a rendrakás sem vészes de az hogy nincs itt este és reggel sem, hogy legalább lássam és beszéljünk az nagyon nehéz.
Kori azt mondta, hogy nagyon várja haza.
Simi hozzám bújt este és nem akart elengedni, ő is várja.
És én is nagyon...

2010. július 1., csütörtök

Négyen

Sokszor voltunk már négyesben esténként amikor Apa sokáig dolgozott. Ilyenkor általában hosszú játszóterezés után nagy pancsolás és vacsora következett majd mese és alvás. Ma is így volt ez, a kifulladásig fent volt mindegyik gyerek majd a mi ágyunkban aludtak el este 10 felé.
Fürdettem, etettem, altattam a hármat már többször egyedül de olyan még nem volt, hogy Ő reggel sincs mellettem.
Berci elutazott....