Pénteken délelőtt érkeztünk Csopakra a legnagyobb melegben. Az autónk szokás szerint teljesen megpakolva gurult el a Balatonig (most még a kismotorok is befértek!).
Mivel a csopaki házban Berci unokatestvére nyaralt a családjával, ezért mi a Kőkorsó apartman házba kaptunk kölcsön egy szobát aminek csak annyi volt a hátulütője, hogy a legfelső harmadik emeleten volt és körülbelül 50 fokos hőség tombolt éjjel-nappal.
A nyaralókomplexumhoz tartozó medencét azon nyomban kipróbáltuk, Kori mint egy boldog kiskacsa lubickolt a vízben alig lehetett kiszedni a kis Némós karúszójával (amit anyutól kapott), Simi viszont nem akart a nagy medencében csobbanni, sőt a kicsiben sem, így ő a lábmosóban fetrengett (fúj!), amíg észre nem vettem.
A délutáni altatás a meleg és a szűkös hely ellenére simán ment, azt hiszem ebben a dologban elég jól vannak szoktatva a gyerekek, még Nimród is megvárta, hogy együtt aludjunk ebéd után (ahogy otthon is szokta).
Kora este Viktor (a nagynéném férje) vitt ki minket hajózni az "Élettárssal" (ez a hajója neve), mivel szél egy csepp sem volt, meleg viszont annál inkább ezért nagyon nagyot fürödtünk a parttól nem messze de hajóról csobbanva a Balatonba. Még a kis félénk Simi is ráérzett az esti fürdőzés ízére, Korival együtt boldogan lubickoltak és hajó körbeúszást rendeztek a langyos tóban.
Este fagyiztunk, aztán vissza sétáltunk a szállás helyre és majd' megőrültünk a rettenetes melegtől egész éjszaka. Kori sírt és dobálta magát, én ide-oda költöztem egyik gyerek mellől a másikhoz, Bercivel néha helyet cseréltünk, Simit össze szedetem néha az ágy alól meg ilyenek.
Azért jó volt, hogy kaptunk szállást de örülök, hogy csak egy éjszakát kellett ott töltenünk a katlanban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése