Én még ilyet nem láttam, hogy egy kisgyerek ennyire hiányolja a testvérét.
Simi ma délután arról magyarázott, hogy az Kori szobája (mármint a kisszoba), és valami halandzsázást is folytatott a zárt ajtók mögött.
A játszótéren is magányosan szédelgett, aztán eljátszottuk a favonatba, hogy utazunk a Balatonra és belecsobbanunk a vízbe (ami jelen esetben a kiszáradt homok volt) és még lubickoltunk is - ettől egy kicsit jobb kedvre derült.
Amikor szóba hozom Korit vagy meghallja a nevét nagyon figyel és kérdezi, hogy "Mé Koji?" .
Este az én ágyamban dobálta magát (mint Szid a lajhár a Jégkorszak 1-ben), Berci mikor haza ért átvette az ügyet és 11 körül sikerült rávennie, hogy adja meg magát és térjen nyugovóra.
Most benéztem hozzá és Kori ágyában alszik kiterülve.
Annyira sajnálom ezt a kis Simi fiút...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése