Úgy izgultam, hogy senki ne legyen beteg és ne legyen hóvihar se hótorlasz, hogy el tudjam vinni Simit egy közös programra.
Berci unokatestvére Évi vigyázott a kicsikre aztán a Dédimama és a Nagypapa is. Ennyi segítséggel már el tudtunk menni. Ovi ebédelés után gyorsan lementünk a nagyszülői házba, 3 gyerek elaltatása után Simivel már indultunk is.
Éppen oda értünk háromra.
Simi sokat beszélt és kérdezett és figyelt és olyan különlegesnek éreztem, hogy csak rá kell figyelnem.
Olyan megnyugtató és jó volt. Sokkal több ilyen kettesben töltött idő kéne nekik is és nekem is. Mert bár nagyon jó együtt de sokkal zűrösebb és hangosabb és eloszlik a figyelem és valahogy senkire nem jut elég (sajnos).
Ilyenkor pedig szárnyalunk és úszunk a kettesben töltött idő aranytengerében....
Villamoson
Előadás után
Olyan jó volt!
