Napok óta egyedül csináltam az estéket, fárasztó de csak akkor kiborító ha Boldizsár éppen üvölt a többiek meg nem csinálják amit kérek.
A gyerekeknél csak magamat viselem nehezebben ilyenkor, utálom, hogy kiabálok velük, hogy "csináld már" vagy "hagyd abba" - mikor egyébként olyan cukik. Mindig elhatározom, hogy türelmesebb leszek. Rájöttem, hogy a lényeg ilyenkor mikor ezer dolog van és mindenki pörög, meg vacsora meg vadulás meg az egyik wc-n értem kiabál akkor a másik épp kiesik az etetőszékből a harmadik meg magára önti a kakaót éppen, szóval a lényeg ilyenkor, hogy tudatosan totál türelemmel rá nézzek csak éppen az egyikre és meglássam benne a jót. Mert ez hiányzik ha eluralkodik a káosz, hogy egyenként lássam őket és akkor haragszom, hogy miért ilyen vadak meg hangosak és miért nem bírom. De ha Simire valóban figyelek ahogy ott gubbaszt a wc-n és nem ér le a lába, vagy Korit hallgatom mikor hangosan magyaráz vagy Nimród szemébe nézek mikor vágyakozva kér egy szelet sajtot és csak sokadszorra jövök rá, hogy azt akarja, szóval ha egyenként figyelem őket akkor nem leszek ideges mert olyan édesek, értékesek, kicsik és törékenyek.
Boldizsár jobban lett az orrkezeléstől, éjszaka már nem is kellett szívni az orrát és kevesebbet szörcsög.
Nimród viszont sokszor kel és sír (Berci kel hozzá), jönnek a fogacskái és nagyon náthás is szegény. Emellett egész nap azt hajtogatja az ajtó felé mutogatva, hogy: "Mámá, Pápá" - ami annyit jelent, hogy azonnal jöjjön a Nagypapa vagy a Nagymama és vigye le a játszótérre.
Egyébként sokat nevetünk itthon, nagyon jó a humorérzéke szereti ha mókázom neki, bár mellé ülni és játszani fél óránál nincs több időm egy-egy délelőtt (mindent el kell rendeznem két etetés között és elég lassú is vagyok a házi teendőkkel) de már be megy egyedül is a játszó szobába vagy ha nem akar egyedül lenni akkor jön mellettem és tesz vesz, vagy segít teregetni, pakolászni. Szerintem tetszik neki, hogy a délelőtt a miénk vagy a Nagymamával lehet a játszótéren (szerdán és pénteken).
Hétfőn és szerdán a Nagypapa hozta haza Koriékat az oviból, Simi már kevesebbet sír reggel, napközben pedig semmi baja nincsen.
Kedden Kori megint volt úszni az ovival, töretlen a lelkesedés és borzasztóan elfárad amit jó nézni mivel egyébként egy energiabomba.
Ma a Nagypapám, a gyerekek Dédnagypapája jött el Makóról, hogy megnézze a legifjabb Dédunokáját, Boldizsárt. Kori és Simi rajzolt Zolikának, Nimród pedig a könyveit mutogatta.
Péter is itt volt délután, ma ő hozta haza az ovisokat, ő is találkozott Zolikával utána pedig levitte a gyerekeket hintázni.
Az ablakból mindig kell integetnem a hintázóknak, annyira szerencsések vagyunk mert a konyha ablakunk alatt van ez a kishintás játszótér amit nagyon szeretnek és nem kell messzire menni.
Berci szülői értekezleten van az oviba.
Az anyagcsere központból megjött a levél, hogy rendben van Boldizsár pajzsmirigy vizsgálata. A szemészetre viszont menni kell sikerült a 4. gyerekünknek is könnycsatorna szűkületet örökölnie tőlünk. Annyi baj legyen...
