Szombaton reggel is hivatalosak voltunk az "Élettárs"-ra, korán reggel is nagyon meleg volt a víz, a gyerekek boldogan lubickoltak, úszkáltak, nevetgéltek.
Gyors és egyszerű, ebédnek nem nevezhető falatozás után 11-kor letettük a gyerekeket aludni az apartmanban, mert 1-re át akartunk menni Balatonfűzfőre és előtte mindenképpen pihenést kellett beiktatni.
Sajnos a nagy meleg miatt mi is kidőltünk együtt aludt a család kicsit tovább mint szerettük volna, így csak kora délután tudtuk elhagyni a csopaki szállás helyet és tovább állni.
Berci lehordta az előző nap felhordott rengeteg csomagot a kocsihoz (elég hálátlan feladat 40 fokos hőségben), mi addig a játszóházban ütöttük el az időt a gumikígyókkal és mindenféle bolondos kacattal körülvéve.
Kora délután kigurultunk Csopakról és Fűzfő felé vettük az irányt. Elég gyorsan átértünk, már nagyon vártak minket a sógornőmék és a családja (Orsi, Acsó, Sebi, Peti). A finom ebéd után együtt lementünk a kert aljában található stéghez ahonnan nincs tovább csak a Balatonba. Így csobbantunk mindahányan - még Nimród is életében először - a 30 fokos vízben, boldogan lubickoltunk ezzel, finom vacsorát szolgáltatva a szúnyogoknak.
A háznál még egy kis játék várt a gyerekekre, kávé várt rám, majd lassan tovább kellett állnunk hiszen vártak minket Anyuék Balatonlellére.
Kori sírva búcsúzott, nagyon szomorú volt, hogy csak ilyen keveset tudott játszani Sebiékkel, és azt mondta könnyes szemmel, hogy nagyon szép a házuk.
Tényleg szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése