Ma délelőtt gyönyörű házban voltunk vendégségbe.
Kriszti szervezte oda a találkozót Juditékhoz Budakeszi tetejére. Három felnőttre jutott összesen nyolc gyerek, de olyan sok minden jóban volt részük, hogy nekünk anyukáknak nem sok gondunk volt az aprókkal.
Kezdődött egy hatalmas pancsolással a teraszon ahol egymás után csúszkáltak a vízbe vezető csúszdán a kicsik és hangos röhögcséléssel fejezték ki, hogy mennyire jól érzik magukat. Még Simi is feloldódott az első perctől fogva (se bunyó, se dobálás, se nyavalygás) és boldogan zuhant a medencébe a nők közé.
A fantasztikus kialakításnak köszönhetően belátható volt az összes gyerek a házban és kint a teraszon is. A legkisebbek a fűben heverésztek, de amíg Zsófi baba izgett mozgott mint egy édes kis bogárka addig a vele egy idős ám 2 kilóval nehezebb óriás Nínó kiterülve várta, hogy felvegyem és onnan nézelődhessen.
Simi egy szem fiú létére nagyon jól el volt a lányokkal, játszottak a házban, a gyurmaasztalnál, az építőkockákkal, a kirakókkal és semmi vadulást nem tapasztaltam sőt még az ebédből is szépen evett mindkét nagy gyerekem.
Kriszti az övéiből kettőt elaltatott, Judit szintúgy aztán ebéd után lassan haza is indultunk, hogy ne maradjon el az enyémek délutáni alvása sem.
Legurultunk a hegyről, haza pici otthonunkba és negyed háromkor már mind a három aludt csak én nem mert még mindig a házon gondolkodtam, hogy mennyire szép és jó, gyermek - és családbarát az elrendezése.
Bercinek meséltem, azt mondta nekünk is lesz.
És én hiszek neki, mert eddig mindenben igaza volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése