Ha Berci itthon van...

Jobb anya vagyok amikor Berci itthon van. Türelmesebb vagyok a gyerekekkel, jobban uralom a terepet mint amikor négyesben vagyunk.
Szeretem, hogy tartanak az apjuktól, felnéznek rá, tisztelik de ugyanakkor imádják és nem szállnak le róla ha itthon van velünk.
Velem szemben többet megengednek és ez nagyon nem jó, Berci is mondja sokszor, hogy ez így van. Nem tudom hogyan változtassak, következetesség mindenek felett és ha egyszer nem engedek valamit akkor azt máskor se engedjem - még akkor sem ha az a könnyebb megoldás - mert akkor ott bukik az egész.

Például minden este el kéne pakoltatnom velük a játékaikat. Olyan fáradt vagyok mire le megy a nap, hogy észre sem veszem és hol én neki látok elpakolni csak, hogy nyugodtan hagyjam őket vagy marad a rendetlenség még másnapra is, harmadik eset, hogy megelégelem és kiabálok, hogy "most aztán azonnal pakoljatok el mindent!" (kedves anyukák csak remélni tudom, hogy valaki magára ismer ebben a kis történetben).

Szóval nem vagyok jó ebben.
Viszont szeretem őket meg szeretgetem ami persze nem elég de ez is valami.

Néha elképzelem milyen lenne ha csak az egyik lenne itthon és csak arra az egyre kellene figyelnem. Korival, Simivel, Ninóval is elképeltem.
Egyenként: fantasztikus!
Viszont egyiket sem adnám csak azért, hogy ez teljesüljön.

Mert sokszor azért cukik együtt (főleg mikor Berci itthon van), és elalszanak egy szó nélkül (ha Berci itthon van) és türelmes vagyok velük (ha Berci itthon van).
Ez így elég szörnyen hangzik rám nézve, még van hova fejlődnöm...