Vánszorognak a napok, repülnek a hetek.
Mindenki meggyógyult egy kicsit lazítunk a következő támadásig.
Megint hozom-viszem őket, Kori is kevesebbet volt a héten napközibe nem akarom, hogy totál kikészüljön. Bár hála az égnek szeret bent lenni azért nem haragudott, hogy haza hoztam (bár megjegyzem a leckét sokkal nehezebben írja meg velem mint bent).
Ma bábszínházban voltak az ovisok. Örülök, mert nagyon várták, nagyon izgultak és jól is sikerült: Misi Mókust nézték, busszal mentek, nagy kaland volt. Én is úgy vinném őket egyesével Korit, Simit, Ninót de most nincs erőm, majd jövőre.
Nimródot Boldit vittem a suliba délután mikor mentünk Koriért. Simit beadtam előtte focira.
Hát Boldi és Ninó megfékezése nagyon nehéz a délutáni órákban. Rohangálnak, tépik egymást, vadulnak, ajtót nyitogatnak, elfutnak. Ma többen szóba elegyedtek velem, kérdezgetik harmadik, negyedik? -mondom, hogy ötödik és akkor már kérdeznek is tovább, hogy hogy lehet bírni és mennyi segítségem van.
Annyi, hogy hétfőn és szerdán délután elhozza a gyerekeket Berci apukája, a nagyobb bevásárlást Berci csinálja és hát ennyi.Nehezen lehet bírni sőt mondhatnám nem bírom de hát ilyet nem mondhatok mert mégis felkelek és igyekszem túlélni a napot.
Kívülről nézve magam nem vagyok normális, ha belegondolok mostanában belülről nézve is kész őrület amit művelünk. Enyhén szólva túlvállalás de talán nem lesz mindig ennyire nehéz.
Az ember azt gondolja milyen fáradt az első gyereknél, aztán, hogy jaj mi lesz ha a második is ott lesz én már úgy érzem űrlény vagyok az ötödik terhességemmel ilyen anyagi helyzettel, ilyen sok kicsivel, úgy érzem egyedül...hát igen.
Na de majd csak lesz valahogy eddig is volt.
Kedves Orsi!
VálaszTörlésÉn csak csodálni tudlak :)... Szerintem nagyon nagy dolog amit csinálsz/csináltok a férjeddel! És igen, biztos minden megoldódik mindenhogy, anyagi téren is, hinni kell benne :), de te ezt úgyis tudod, csak vannak az ilyen nehezebb napjaink, amikor mindent kicsit sötétebbnek látszik... Én szorítok értetek nagyon :), sok szeretettel: Vivien.
Drága Orsi!
VálaszTörlésTudom, még nagyon messze van, de sokszor eszembe jut Rólatok, milyen jó dolgotok lesz, ha felnőttek lesznek a gyerekeitek. Soha nem lesz majd gondod a cipekedéssel - van elég erős fiad:) A kocsitokat is majd valamelyik biztosan elviszi megjavíttatni, ha elromlik - egyiküknek úgyis lesz egy megbízható szerelő "haverja":) És attól sem kell félnetek, hogy magatokra maradtok, ennyi gyerek közül biztosan mindig lesz egy, aki meglátogat, felhív, bevásárol. Talán akkor megtérül majd az a sok fáradság, amit most teszel értük.
Addig is sok-sok kitartást, erőt kívánok Neked, Nektek, és gondolunk Rátok!
szeretettel: Panka (aki épp a második "bevásárlójelöltet" várja:)
Csatlakozom az elottem szólókhoz,csodállak Téged,h bevállaltál ennyi,kis korkulonbseges gyerkot. Sok erot,es kitartast kivanok. Hidd el,ha kiengeded a kezedbol az iranyitast,minden a legnagyobb rendben lesz. A dolgok ugy fognak tortenni,ahogy tortenniuk kell. En epp gyakorlom az elengedest,es van latszatja. Nem minden helyzetben sikerul,de igyekszem.. minden jot!
VálaszTörlésAz én gyerekeim 8, 7 és 5 évesek. Most már nosztalgiával gondolok a nehéz időkre és újra VÁGYOM rá, hiányzik, szép volt. Neked is szép most, csak még nem annyira látod ;)
VálaszTörlés