Azt hiszem elsők közt leszek aki aláírja a petíciót a rövidebb nyári szünetről!!!!
Bár még csak ötödik napja nyomom a gyerekekkel "egyedülálló anyaként", már most elegem van az egészből. Nem is tudom, hogy az állandó üvöltés, visítás, árulkodás, rendetlenség, összefolyó étkezések a rosszabbak vagy az utazás buszra föl buszról le, egyik boltból ki a másikba be, bevásárlás, ügyintézés időben haza érés rohanás kapkodás autó és apa nélküli augusztus végi szenvedés. Az is igaz, hogy nem tudnak rendesen viselkedni amikor megyünk valahova. Na jó néha tudnak de általában nem. A buszon összevesznek (főleg, Boldi) visítanak a helyért (főleg Boldi), várakozás közben próbálnak kiesni az úttestre (főleg Boldi), verekszenek (főleg Nimród). Megértem, hogy rossz nekik de az egyiknek csak lyukas cipője van, venni kell, másiknak nincs gumicsizmája, venni kell, a harmadik táborba megy ahova olyan listát írtak ami két hétre is elég lenne de a ruhatára rettenetes, és akkor még nem ettek és nincs ebéd és vacsora meg reggeli meg uzsonna meg rendes gyümölcs meg mósószer a ruhákhoz meg pelenka. A játszótérre már be se merem tenni a lábamat mert ott is csak a baj van. Ilyenkor elkeseredek mert azért mégiscsak én neveltem őket és ezek szerint nagyon-nagyon rosszul. Ennek nem szabadna ilyen hangosnak lennie.
És nincs autónk mert tönkre ment és így borzalmasan nehéz ennyi mindent elintézni.
Nincs aki vállalja őket.
Berci dolgozóból ki, a házba be és van, hogy csak hajnalban ér haza annyira hajtja.
De nem lesz augusztusi költözés mert nem lesz kész nincs annyi erő meg pénz meg semmi.
2 hete vesegörcsöm volt, tegnap sikerült megszabadulnom a kőtől ami végig karistolta az egész belsőmet de végre vége a szenvedésnek. Az is borzalmas volt 5 gyerek mellett elhajtani a követ napokon keresztül.
Most leírtam aztán jön a bűntudat mert nem akarom én bántani őket csak a tehetetlenség és a fáradtság beszél belőlem. De így augusztus végére már csak az maradt...
Kitartás Orsi! Nagyon nagy dolog, amit csináltok Bercivel, igazán embert próbáló, nem csodálom, hogy ennyire elfáradtatok már.
VálaszTörlésTudod, ha Isten ad havat, ad lapátot is, csak sokszor elfelejtjük, mikor fáradtak vagyunk. :)
Szia
VálaszTörlésMegértelek, engem is időnként kicsinálnak, pedig csak hárman vannak és nagyobbak. A két nagyobbat nem mered egyedül hagyni míg elmész bevásárolni? Egy-egy óra még bevállalható és csak a "kicsikre" kell figyelni, már az is nagy könnyebbség.
Szia Orsi,
VálaszTörlésnem is tudom, írtam-e már Neked (talán egyszer, régen).
Most hogy rossz passzban vagy, úgy érzem, muszáj egy kis biztatás: őszintén csodállak, hogy végigvitted 5 gyerek mellett a sulit és hogy 5-ös diplomát csináltál (lehet hogy ez a kedvenc számod? ;-) ) Meg minden mást is. Munka, építkezés-férjmellőzés blabla. Ez igazán nagy dolog, és nehogy azt hidd, hogy akárki végig tudná vinni!!!!
Amúgy én is azt látom, hogy az aug. vége különösen nehéz a gyerekekkel. Nemcsak a Tieiddel, az enyémekkel is (hárman vannak, az egyik még csak fél éves), de ahova megyek, ezt látom. Én is kiborultam a napokban, és az segített hogy Istenhez imádkoztam és átadtam neki a terhet. Ő úgyis segít. Néha elfelejtjük. No ezért írtam, hogy jusson eszedbe. (persze attól még nyugodtan panaszkodhatsz itt a blogon, szerintem mindenki érti..)
Nyugodtabb napokat kívánok! Adri
Kitartás Orsi,
VálaszTörlésén ezt kaptam ma barátnőmtől: Máté 11,28.
Sok a dolog,ezerfelé figyelsz,a gyerekek hangosak,azt akarják,h. csak veluk foglalkozz, jol van ez igy.Mondom én is,aki hasonlóan élte meg a nyár végét:fáradt es kimerult vagyok,de ha kérun kapunk erőt es turelmet, mindig epp eleget!
Szeretettel gondolok rad!