Már rég óta terveztem hogyha haza látogatnak akkor meghívom őket hozzánk. Orsi, Barni, és a gyerekeik Dombi, Hanga és Márton végre el tudtak jönni budakeszi otthonunkba.
Berci sajnos nem tudott itthon lenni, amit nagyon sajnáltam mert sokkal jobb ezeket a vendégfogadásokat együtt csinálni, de a dolgozó az dolgozó.
Orsiék 3 körül érkeztek, holland ajándékokkal és nagy családosan. Azért tetszett a belépőjük mert mi is így festhetünk mikor elmegyünk valahova és az első fél órában amíg le nem nyugszanak a kedélyek addig én is hasonló mentegetőzésekkel enyhítek a helyzeten amíg el nem hiszem, hogy nem probléma a felfordulás amit az adott helyen a gyerekeim rendeznek.
Aranyosak voltak, sokat meséltek, hogy mennyire más kint mint itthon, hogy jobban boldogulnak, hogy nem probléma a mindennapi élelem, szép a lakásuk amit bérelnek és csak 40 percre van tőlük az Északi-tenger. Mindent itt hagytak és a nulláról két gyerekkel kint új életet kezdtek az itthoni lehetetlen helyzetük miatt. Azóta született még egy babájuk (pár nappal hamarabb mint pici Ninó) és úgy néz ki tetszik nekik ott, nem jönnek haza. Megértem.
Barni tehetségét megbecsülik és megfizetik (dolgozik, tanul, koncertezik), Orsi pedig nagyon rátermett és erős, hogy egy idegen helyen összetartsa a családját.
A gyerekek aranyosan vadultak, beszélgettek, játszottak, bolondoztak először itthon majd a játszótéren.
Márton majdnem egy idős Nimróddal viszont olyan mozgékony, hogy csuda! Össze-vissza tekergett, felült, rugózott mint egy kis tornászbaba. Nagyon vicces volt nézni, hogy két egyidős baba mennyire eltérő fejlődést mutat. Eddig azt hitték a Marci hatalmas.
Ők is azt mondták, hogy Nimród tiszta Berci. Nagyon szeretem ezt hallani.
Akkor jól láttam, hogy ismerős arcok... :)
VálaszTörlés