Kori hetek óta át jár hozzánk éjszaka. Volt, hogy beférkőzött és csak reggelre tudatosult bennünk, hogy miért aludtunk ilyen kényelmetlenül.
Ahogy nőtt ez a kis drága - mert valóban nem túlzok, napról napra nagyobb - kezdett nagyon zavarni, hogy kitúr minket.
Egyik éjjel megjelent, közénk furakodott én pedig próbáltam a földön elhelyezett matracra átcsempészni. Hisztizett, rugdosott, nyavalygott majd mérgesen leült a földre a matrac mellé. Amikor végre lenyugodott kértem, hogy feküdjön a matracra mert ez a mi ágyunk és nem férünk már el ennyien benne.
Haragudott nagyon.
Én vissza feküdtem és még jó néhány percen keresztül hallgattam a zsörtölődését:
"Anya....anya...egy gyereknek nem szabad azt mondani, hogy nem fér el az ágyban. Anya, ha egy gyerek ott akar feküdni akkor azt engedni kell." - aztán elaludt.
Azóta is átjön, én mindig felébredek és látom, hogy kóvályogva keresi a matracot. Lefekszik rá és szó nélkül alszik tovább.
Nagyon szeretem.
Jaaaaajjjjj de drága édes ez a Koriiiii!!!!!
VálaszTörlés