Simi lélekápolás

Simikém két napja az oviból haza érkezések után vadul.
Tombol.
Hívom játszani nem jön, kérdezem nem válaszol, elvonul beszél magában aztán előjön és dühöng.
Fekete Péterezni sem szeretne (na ez már gyanús).

Biztos, hogy ovi baj.
Berci fél hétre haza ért tegnap, gondoltam felpakolom Simit és elmegyünk kicsit vásárolni kettesben.
Úgy felcsillant ennek a kis örök középsőnek a szeme, hogy öröm volt nézni és vinni.
Egy perc alatt felvette a ruháit és szedegette a lábát a lépcsőn.
Az autóban mesélt erről-arról, meg nézelődött, nevetgélt.

A boltban megnéztünk minden kalózos dolgot de egyik se volt olyan jó, hogy haza vigyük így egy kis ping-pong ütögetőt kapott végül. Én is próbáltam nadrágot ő pedig lelkesen segített ("Anya ebben nagyon szép vagy ezt vegyük meg!" - persze nagyon kövér voltam benne és nem vettük meg).
Aztán a "vidám ruhákhoz" akart menni (a vidám ruhák a színes fürdőruhák voltak).

Aztán vettünk kellékeket a mai ebédhez, bele ülhetett  a kosárba - ahova Ninó szokott és akkor ő nem tud - (boldogan utazott ez a kis drága), aztán autós bevásárlókocsit választottunk amit ő vezetett én meg toltam (hát azt a boldogságot!).
Kapott egy rudit, ki-be szállt, énekelt.

Nagyon jól szórakoztunk ebben a másfél órában.
Korit az esti alvásnál egy kicsit jobban kellett szeretgetni és megígértem, hogy legközelebb őt viszem.

Simi pedig egy perc alatt elaludt miután betettem az ágyába.
Olyan picike....