Borúra derű

Az elmúlt hét is szépen telt. Bár Boldi napi ötször ült az inhalátoron de nem volt olyan rémes ez a gyógyítgatás mint hetekkel ezelőtt. Nimród is csupa takony volt de nem romlott.

Új fejezetbe léptünk, lehet, hogy csak napok kérdése és elmúlik de akkor is történt valami: Boldi este 8-tól hajnali 5-ig alszik kb. 4 napja. Ha ez így marad akkor ez egy álom.
Napközben kúszik, tolat, kutyázik ettől biztosan elfárad, eszik négyszer rendeset, szopik háromszor tejet és szemmel láthatóan elég jól érzi magát. Az ekcémája múlóban pedig már kap estére tejpépet.
Olyan boldog vagyok emiatt!

Pénteken elmentünk néptáncra. Délelőtt anyósom a Nagymama jött segíteni: levitte a kicsiket a játszóra és adott nekik ebédet én pedig meglógtam aztán elhoztam a nagyokat az oviból itthon alvásra (pénteken ezt kérik a szülőktől, hogy aki tudja vigye).
Aludtak itthon és délután elmentünk a Művházba táncolni.
Simi megint visszavonulót fújt, Nimród viszont beállt és Kori is. Nem végig, de sokat táncoltak lelkesen.
Nimród kapott egy kis tyúkanyó párocskát nagyon édesen táncoltak együtt, az a kislány türelmesen szeretettel terelgette az én férfias kis mackómat.
Nimród állt zsebre tett kézzel abban a kis kék ingben, hát komolyan mondom, hogy ez nagyon aranyos volt!

Tánc után volt játszóház ahol Simi az ovis társával Kingával játszott elég romantikusan.
Kori igyekezett az idillnek véget vetni - mert mégis csak az Ő Simije és milyen már, hogy mással jobban szórakozik mint vele - de azért békében elvoltak, rohangáltak, csúszdáztak. .
Kinga olyan típus mint Kori csak akkora mint Simi. Viccesek, aranyosak voltak mindannyian.
Kinga anyukája is nagyon aranyos, kedves, sokat nevettünk.

Nimród elképesztő. Mindenki azt mondja, hogy "hú de férfias ez a gyerek", aztán, hogy "igazi kis pasi" és tényleg még a mozgása is, az arca, a testalkata is olyan férfias, hogy csak na!

Csodabogár vagyok a négy kis gyerekkel, hogy tudok négy gyereket elnavigálni, néptáncra vinni, altatni(!) satöbbi, én meg csak mondom-mondom, most szívesebben és lelkesebben mint hónapokkal ezelőtt.
De nem titkolom, hogy néha az őrület határán voltam, vagyok, és biztosan leszek még.

Pár napja történt valami, ez felszabadított egy nagy terhet bennem ami eddig nyomasztott.
Megvilágosodtam és ettől megkönnyebbültem. De erről ennyit...
Berci szerint a ló túloldalán vagyok - de ez a jobbik túloldala.

Most mégis szép ez az egész.