Bementünk a városba. Meglátogattuk a sógoromat a munkahelyén, a Kolibri Színházban, majd Magdni nénihez mentünk (Ati papa Nagynénjéhez) az Operához.
A gyerekek most először utaztak földalattin és nagyon izgultak. Nimród nem is akart felszállni de utána nagyon tetszett neki a kismetró.
Hazafelé villamossal mentünk, nagyon élvezték az utazást.
Bementünk a Lövőház utcába fagyizni és megvettük a Jóságkiskönyv ajándékokat is.
A Mamutba bementük a DM-be, néztünk a kínaiba tornacipőt de pont a méretükbe nem volt.
Átvettük Elődtől az esernyő babakocsit és fél3-kor már a buszon utaztunk hazafelé.
Nagyon elfáradtak, Nimród elaludt a buszon.
Legalább tizen megszólítottak, legalább huszan ámulva néztek és érdeklődtek, hogy mind az enyém e.
Nagyon büszke voltam a gyerekekre - mert végig jöttek a babakocsiba kapaszkodva, szót fogadtak, örültek, lelkesedtek - és magamra is mert egyet sem hagytam el!
Orsi, ilyet :) De cukik!!! :) El sem tudom képzelni, hogyan csináltátok :) Bár vannak jó napok, de ennyi program egyedül a néggyel egy hőstett, még akkor is, ha angyalarcúak voltak :)
VálaszTörlésGratula! Büszke lehetsz rájuk, meg magadra is! :)) Amúgy meg, még ha nehezebb is, sokkal jobb egy ilyen nap, mint otthon nyűglődni... Gyorsabban megy az idő. :)
VálaszTörlés