Húzós tél

Olyan jó lenne már belekényelmesedni a jóba. Könnyen megszoknám...
Elkezdődött a tél és beindult itthon a köhögés.
Kori múlt héten kezdte aztán ment suliba de nem hagyta abba így ezen a héten megint 3 napot hiányzik ha nem lesz rosszabb. Idegesítő de ez van. Pótolni kell és izgulhatok, hogy jobban lesz e vagy sem.
Boldi végre kezdett beszokni az oviba, örömmel ment és bent sem volt vele semmi probléma de mára Nimród kezdett krupposodni és így Boldi sem akart egyedül menni.
Simi tegnap reggel mondta, hogy fáj a hasa, kapott egy szabadnapot (ez inkább lelki fájdalom volt sem mint fizikai na de mindegy) ma ő ment egyedül iskolába - persze duzzogva mert az nem ér, hogy csak neki kell mennie.
Pedig már olyan jó volt csak Domival itthon, rendbe és nyugalomba várni a többieket délután. Ez nem ér, hogy már megint főzni kell mindenkinek, meg rendetlenség van mert arra tényleg nincs időm, hogy pakolásszak a gyerekek mellett és közben itatni meg adagolni amit kell. Dominak is járna, hogy ne idegesen csússzon utánam a földön, hogy mikor veszem már fel hanem nyugodtan elteljen a délelőtt.
Na ilyen a nagy család télen, komolyan elegem van. Úgyhogy iszom egy citromfű teát attól talán megnyugszom...

Zsúrban voltunk vasárnap. Nimród volt hivatalos, meg Simi meg Kori de főként Nimród mert az ő ovistársa lett 6 éves. Kori nem ment a betegség miatt és Simi is lemondott a zsúrról mert Nimród erősködött, hogy márpedig ő egyedül megy! Be is léptünk, abban a pillanatban közölte, hogy ott ne hagyjam és 1 nem eresztett maga mellől.
Olyan családnál voltunk ahol a melegség és a szeretet legmagasabb fokát tapasztaltam meg. 1 nagy lány van, utána jön 4 fiú (ugyanaz a felállás mint nálunk de ők már nagyobbak mint az enyémek).
A 3 nagyobb fiú végig azon volt, hogy az öcsinek csodás legyen a zsúrja, játékokat találtak ki, bohócnak öltöztek, székes táncot rendeztek (úgy hogy ők essenek ki és ne a vendég gyerekek) és egyfolytában azon voltak, hogy a kis Nimródom feloldódjon, beálljon a játékba és jól érezze magát.
Tényleg hatalmas szeretetet és toleranciát tapasztaltam ami megmelengette a szívemet és reményt, erőt adott, hogy ilyen lesz egyszer nálunk is. Azontúl pedig kertes házban laknak ami olyan szép otthona ennek a családnak, hogy úgy éreztem nálunk sem lehet másképp, ezt egy társasházban nem lehet nekik megadni csak egy saját kis szigeten ahol csak mi vagyunk. Adja Isten, hogy így legyen!
Tehát Nimród nem akart beállni de szóltam Bercinek, hogy hozza a Simit. Ahogy Simi megérkezett el tudtam búcsúzni és ott maradtak a fiúk a buliba. Onnantól kezdve nem volt semmi probléma, Simi hátulról egyengette Nimród útját mint egy igazi nagy fiú (se veszekedés, se bunyó, semmi) Nimród pedig megkapta a hátteret, a támogatást  a testvérétől.

Úgy néz ki maradunk a lakás másik felében még egy kicsit (mert csak a felét adják most el). Ez átmenetileg nagyon jó mert nem kell télen cuccolni, az újat megszokni, ráérünk ha jobb idő lesz. A miénket pedig el kell adni és keresni nagyobbat még egy kis hitellel. Sikerülhet úgy érzem.
Néztem kijjebb, kicsit olcsóbb de erdőn át vezet az út szóval nem tudom, már így is sokkoló volt, hogy a Budakeszi úton nem lehet feljönni mert lezárják a jeges fák miatt, katasztrófa helyzet alakult ki de hát lehet, hogy az a 10 kilométer már nem számít ha kertes lesz és a miénk. Remélem olyan megoldás lesz amiben békességre lelek és nem tőlem  származik hanem csak úgy megoldódik és kész.
Nagyon hideg és sötét minden de azért remélem Advent végére megérkezik a világosság.

Nagyon várják a Mikulást, olyan megható ahogy örülnek, készülnek.