Simike annyira édes kicsi fiú. Még így Nimród mellett sem látom őt nagynak, pedig sokat nőtt az elmúlt hetek alatt. Szeretem ahogy megfordítja az állatos könyvet a lajhárnál (aki fejjel lefelé lóg a fán de Simi meggyőződése , hogy azt fordítva kell nézni), szeretem ahogy rajong a Boribon mesékért, ahogy dalol a mesekönyvek végén (a magyar népmesék dallamát), szeretem hogy minden reggel úgy ébred, hogy "Koji - Koji", hogy úgy autózik hogy közben azt mondja a kis vékony hangján, hogy "tü-tűűű", szeretem, hogy imád meztelenül rohangálni fürdés előtt és után, hogy ráül ruhában a bilire és azt mondja "psssssss" , szeretem a bóbitás fejét, hogy szeret oda bújni az emberhez és még azt is hagyja, hogy szeretgessék és, hogy szereti ha simogatjuk a puha kis bőrét. És még ezer dolog miatt szeretem de legfőképpen azért mert ő Simon, a mi fiúnk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése