A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2010. február 20., szombat

Gyönyörű fotók és a többi...




Nem úgy alakult a nap ahogy terveztük, sokkal jobban elfáradtam mint ahogy szerettem volna. Délelőtt Korival Budaörsön voltunk csizmavásárlás céljából. Kori egy cukorrózsaszínű elöl nyitott kicsi masnival díszített az amerikai 60as évek rock'n roll hangulatát idéző 23-as miniszandált fogott meg először a boltban és olyan vágyakozva nézegette, hogy összeszorult a szívem (akármilyen vadóc az én kislányom, akármennyire nem hajlandó babázni és tiltakozik mindenféle lányos frizura viselése ellen azért mégis csak ott rejlik benne a nőiség). Végül nem a cukorszandált vettük meg hanem egy szintén nagyon lányos darabot: egy lila színű gumicsizmát (szerencsére ezt is nagyon boldogan és büszkén viseli). Berci csak egy kis időre tudta levinni őket a játszótérre mert ma nagyon vacak idő volt és ráadásul bejött neki egy sürgős fotós munka a helyi lapnál (már több mint egy éve a Hírmondó fotósa - odáig vagyok a címlapfotóiért!). Fél kettő körül megebédeltünk együtt, mi négyen lepihentünk, Berci pedig felkerekedett a Budakeszi vadasparkba, hogy képriportot készítsen az ott élő állatokról. Gyönyörű fotókkal tért haza és egész délután az utómunkálatokkal foglalatoskodott úgyhogy a neheze ma rám maradt: a sok gyerek és a takarítás (mert kezdett "Farm ahol élünk" hangulat lenni az egész lakásban).
Nimród ma reggel megint egy kis orrdugulással ébredt most estére mintha lenne egy kis hasmenése is (hiába sajnos vándorolnak ezek a vírusok egyik gyerekről a másikra). Remélem nem komoly (a lényeg, hogy nagyon boldogan falatozik és ez most a legfontosabb) és egyenlőre nem ijedezünk mert ugye harmadik gyereknél már rutinosabb az ember (legalábbis tudom mivel kell "kezelni" de attól még ugyanúgy aggódom). Most megint Tündi nagymamám szavai jutnak eszembe: "Kis gyerek kis gond nagy gyerek nagy gond" és "jaj Orsikám minél nagyobbak a gyerekek, annál több dolog miatt aggódhatsz majd értük". Úgy érzem aggódom és izgulok én így is eleget most még nem tudom elképzelni, hogy ennél többet is lehet. Szerencsére mellettem van Berci aki mindezt józan higgadtsággal kezeli (és gyönyörű fotókat készít) ami azért eléggé megnyugtat ebben a nagy káoszban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése