A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2010. február 19., péntek

A legelő és a kis bárányok


Berci tegnap este nagyon fáradtan és szomorúan jött haza. Kiderült, hogy pár hónap múlva egy nem várt nagyobb anyagi kiadás fog minket terhelni (nem mintha nem lennénk tele már így is mindennapi és "váró listás" kiadásokkal). Pillanatnyilag fogalmunk sincs honnan fogjuk összeszedni a befizetni valót de biztos vagyok benne, hogy valahogy meg fog oldódni mint minden az eddigi közös életünk folyamán. Ha csak arra gondolok, hogy honnan és hogyan indultunk akkor tényleg nincs okom aggodalomra. Persze Bercinek nehezebb, ő a család fenntartó - én csak "a tűzhely őre vagyok" -, a mindennapi anyagi gondok terhét ő cipeli (főleg lelki súlyként).
Amikor Kori született akkor hozzánk kellett haza költöznünk az albérletből, aztán a Garam utcai ideiglenes lakásba cuccoltunk hármasban, majd Simikét már Berci régi szobájába vittük haza a Labanc utcába (négy költözés három év alatt). Simi már 3 hónapos volt, Kori 16 mikor végre első közös lakásunknak (ahol most is lakunk) boldog tulajdonosai lettünk. 50 négyzetméter, igazán nem nagy de egyenlőre pont elég és megbecsüljük mert tudjuk milyen nehezen indultunk és jutottunk hozzá ehhez a kis fészekhez. Persze reméljük (én a szívem mélyén tudom is), hogy nemsokára nagyobba kell költöznünk és akkor nagyon fájó szívvel hagyjuk el ezt az amúgy nagyon szuper elrendezésű és hangulatos kis otthont. Persze én is vágyom egy házra kis kerttel, vagy egy nagyobb családi autóra amibe bőven elfér legalább 4 gyerek és jó lenne egy hajó is, hogy Bercivel körbe vitorlázhassuk a Földet, de legalább a Balatont de "minden napnak meg van a maga baja" és egyenlőre annak örülünk amink van. Mert eddig mindig volt valahogy, ha kellett segített a család vagy csodák történtek de itt vagyunk 3 egészséges gyönyörű és okos gyerekkel, lakással, autóval és mindennapi kenyérrel. És amikor aggódva kérdezték tőlem, hogy hogy fogunk elférni 3 gyerekkel arra gondoltam amivel bölcs nagymamám Tündi vígasztalt amikor elkeseredtem, hogy: "ahova a JóIsten kisbárányt ad, oda legelőt is ad" (és ez eddig minden élethelyzetben igaznak bizonyult). Úgyhogy minden rendben lesz drága férjem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése