Balatoni nyaralás - második állomás

Szombaton reggel is hivatalosak voltunk az "Élettárs"-ra, korán reggel is nagyon meleg volt a víz, a gyerekek boldogan lubickoltak, úszkáltak, nevetgéltek.

Gyors és egyszerű, ebédnek nem nevezhető falatozás után 11-kor letettük a gyerekeket aludni az apartmanban, mert 1-re át akartunk menni Balatonfűzfőre és előtte mindenképpen pihenést kellett beiktatni.
Sajnos a nagy meleg miatt mi is kidőltünk együtt aludt a család kicsit tovább mint szerettük volna, így csak kora délután tudtuk elhagyni a csopaki szállás helyet és tovább állni.
Berci lehordta az előző nap felhordott rengeteg csomagot a kocsihoz (elég hálátlan feladat 40 fokos hőségben), mi addig a játszóházban ütöttük el az időt a gumikígyókkal és mindenféle bolondos kacattal körülvéve.

Kora délután kigurultunk Csopakról és Fűzfő felé vettük az irányt. Elég gyorsan átértünk, már nagyon vártak minket a sógornőmék és a családja (Orsi, Acsó, Sebi, Peti). A finom ebéd után együtt lementünk a kert aljában található stéghez ahonnan nincs tovább csak a Balatonba. Így csobbantunk mindahányan - még Nimród is életében először - a 30 fokos vízben, boldogan lubickoltunk ezzel, finom vacsorát szolgáltatva a szúnyogoknak.

A háznál még egy kis játék várt a gyerekekre, kávé várt rám, majd lassan tovább kellett állnunk hiszen vártak minket Anyuék Balatonlellére.
Kori sírva búcsúzott, nagyon szomorú volt, hogy csak ilyen keveset tudott játszani Sebiékkel, és azt mondta könnyes szemmel, hogy nagyon szép a házuk.
Tényleg szép.

Balatoni nyaralás - első állomás

Pénteken délelőtt érkeztünk Csopakra a legnagyobb melegben. Az autónk szokás szerint teljesen megpakolva gurult el a Balatonig (most még a kismotorok is befértek!).
Mivel a csopaki házban Berci unokatestvére nyaralt a családjával, ezért mi a Kőkorsó apartman házba kaptunk kölcsön egy szobát aminek csak annyi volt a hátulütője, hogy a legfelső harmadik emeleten volt és körülbelül 50 fokos hőség tombolt éjjel-nappal.

A nyaralókomplexumhoz tartozó medencét azon nyomban kipróbáltuk, Kori mint egy boldog kiskacsa lubickolt a vízben alig lehetett kiszedni a kis Némós karúszójával (amit anyutól kapott), Simi viszont nem akart a nagy medencében csobbanni, sőt a kicsiben sem, így ő a lábmosóban fetrengett (fúj!), amíg észre nem vettem.

A délutáni altatás a meleg és a szűkös hely ellenére simán ment, azt hiszem ebben a dologban elég jól vannak szoktatva a gyerekek, még Nimród is megvárta, hogy együtt aludjunk ebéd után (ahogy otthon is szokta).

Kora este Viktor (a nagynéném férje) vitt ki minket hajózni az "Élettárssal" (ez a hajója neve), mivel szél egy csepp sem volt, meleg viszont annál inkább ezért nagyon nagyot fürödtünk a parttól nem messze de hajóról csobbanva a Balatonba. Még a kis félénk Simi is ráérzett az esti fürdőzés ízére, Korival együtt boldogan lubickoltak és hajó körbeúszást rendeztek a langyos tóban.

Este fagyiztunk, aztán vissza sétáltunk a szállás helyre és majd' megőrültünk a rettenetes melegtől egész éjszaka. Kori sírt és dobálta magát, én ide-oda költöztem egyik gyerek mellől a másikhoz, Bercivel néha helyet cseréltünk, Simit össze szedetem néha az ágy alól meg ilyenek.
Azért jó volt, hogy kaptunk szállást de örülök, hogy csak egy éjszakát kellett ott töltenünk a katlanban.

Szegény Simi

Én még ilyet nem láttam, hogy egy kisgyerek ennyire hiányolja a testvérét.
Simi ma délután arról magyarázott, hogy az Kori szobája (mármint a kisszoba), és valami halandzsázást is folytatott a zárt ajtók mögött.
A játszótéren is magányosan szédelgett, aztán eljátszottuk a favonatba, hogy utazunk a Balatonra és belecsobbanunk a vízbe (ami jelen esetben a kiszáradt homok volt) és még lubickoltunk is - ettől egy kicsit jobb kedvre derült.
Amikor szóba hozom Korit vagy meghallja a nevét nagyon figyel és kérdezi, hogy "Mé Koji?" .

Este az én ágyamban dobálta magát (mint Szid a lajhár a Jégkorszak 1-ben), Berci mikor haza ért átvette az ügyet és 11 körül sikerült rávennie, hogy adja meg magát és térjen nyugovóra.
Most benéztem hozzá és Kori ágyában alszik kiterülve.
Annyira sajnálom ezt a kis Simi fiút...

Hatalomátvétel

Szóval az úgy van, hogy ha elmegy egy, még mindig marad kettő és az a második nagyon határozottan az első helyébe lép úgyhogy van dolgom bőven ezekkel a fiúkkal.
Simi néha még mindig beleszédül Kori hiányába de most már próbálja a saját malmára hajtani a vizet, igenis kihasználja, hogy ő az úr a háznál (legalábbis a gyerekszobában).
Nagyon jól teszi bár jobb lenne ha nem hisztivel fejezné ki a hatalomátvételt.
Egyéb iránt nagyon édes, bújik, "juhhééé"-zik egérhangon és boldogan töltött tegnap Apával és Nimróddal 2 órát a szabadban.
Kori ágyát is szívesen használja, próbál oda kéreckedni alvásoknál, ma délután ott érte az álom minek után Nimródhoz szaladtam egy óriási csattanást hallva (szerencsére csak a hatalmas csörgős nézegetőt rúgta le az ágyról).

Ma már reggel 8-kor kint voltunk az utcán, már akkor is nagyon meleg volt de azért a boltig meg vissza kibírtuk. Mivel Berci délutános ezért a sportolás után csatlakozott hozzánk, velünk töltötte a délelőttöt, sőt megfőzte az ebédet is.

Anyu beszámolója és az általa küldött mmms-ek alapján Kori irtó jól szórakozik. Szereti nézni az emeleti teraszról a tavat (a reggelijét is oda rendelte) sőt azt mondta, hogy: "Jó itt nyaralni, majd anyámat is elhozom.".

A Velencei tavat Balatonnak hívja, bár tudja, hogy nem az de ő szeretné így hívni mégis. Tegnap este levitte Anyu pancsolni, utána alig bírta kiszedni a vízből.
Lábbal horgászás is volt, Anyu talpig felöltözve sétált a kicsiknek elkülönített pancsolóban mert Kori cseppet sem szimpatikus elejtett kecskéjét lábbal tapogatózva kereste az iszapban. Miután néhány kődarabot kihalászott a tóból, lábujjai közé akadt az a bizonyos kecske is - ami Kori szerint bárány.
Nem csodálom, hogy nagy a móka 40 kilóméterre innen...

Kicsit irigykedem is, szuper lehet, most nyaralni és víz mellett lenni ebben a kánikulában.
Bercit és minden dolgozó apát meg sajnálok mert rémes lehet ilyen forróságban bármilyen munkát is végezni (még a családért is).
Remélem hétvégén tudunk utazni, nagyon jó lenne pár napot nyaralni - ha már ennyire kedvez ennek az egésznek az idő - mert az augusztus még nagyon messze van.
De ez még egyáltalán nem biztos, hogy lejutunk a Balatonra.

Azért itthon is szép a nyár, de szeretek álmodozni...

Szeretem a nyarat

Szeretem:
- hogy mezítláb járkálhatunk itthon,
- hogy megszárad a frissen mosott hajam a levegőn,
- hogy annyi fagyit ehetünk amennyit csak bírunk,
- hogy nem kell fűteni,
- hogy nem kell rétegesen öltöztetni a gyerekeket,
- hogy nem kell váltás ruha ha leisszák magukat mert minden azonnal megszárad rajtuk,
- hogy szeretnek pancsolni az erkélyen,
- hogy barnulok séta közben is,
- hogy várjuk a nyaralást,
- hogy olyan jól esik egy pohár sör,
- hogy még este is nyitva lehet hagyni az erkély ajtót,
- hogy Korira adhatok kislányos nyári ruhát,
és hogy még este kilenckor is világos van.

Szeretem a nyarat.

Este 6 óra

A legutóbbi hírek szerint Kori választott magának egy (Anyu szerint) nagyon ronda barna kecskét és azt szorongatja, Tibivel családot rajzoltat a velencei ház teraszán, valamint már kapott egy cuki rózsaszínű oldalt kötős divatos fürdőbugyit Anyutól és egy csillogós kövekkel díszített fehér papucsot Tibitől. Ja és mindjárt mennek le a tóhoz fürödni. Mi ez, ha nem nyaralás?
Ezek után joggal felételezem, hogy Kori mint kiskirálylány, nagyon jól érzi magát "etykeként".

Simi az erkélyen pancsol a még mindig 30 fokos melegben és szerepjátékot játszik a halacskákkal: "Apa szegítc!" - hallom a szobából. Nagyon édes!
Közben szólongat: "Még inni Ánuká!".

Egészen nyugalmas a délután, sokkal nagyobb a csend mint az lenni szokott.
Hiányzik Kori de ez a nyugalom is hiányzott már.
Még sosem voltam csak a fiúkkal itthon.
Kíváncsi vagyok milyen lesz...

Kori elutazott

Ma (még) nem is sírtam, elég volt, hogy tegnap nagyon izgultam és már előre szomorkodtam.
Mivel Kori nagyon várta már, hogy megérkezzen Anyu, ezért nekem is sokkal könnyebb volt az elválás.
Integető sütivel, innivalóval, mesekönyvekkel, a maga pakolta játékcsomaggal és jó adag ruhakupaccal útjára engedtem első szülöttemet.
Anyu nagyon örült, hogy viheti (Tibi is várta már) biztos vagyok benne, hogy elhalmozzák szeretettel és ajándékokkal ezt a kis hálás, optimista, és nyitott szívű Korikát. Azt mondta Siminek indulás előtt, hogy ő most nem jöhet mert ez olyan nagylányos program.

Anyu hívott az autóból nem sokkal azután, hogy elindultak (délben), nagyon jól szórakoznak és, hogy Kori rendelt már egy vaddisznót, és most idézem a lányomat: "de nem is egyet inkább még egyet mert egyedül nem jó neki de ha van még egy akkor már boldog és ha az a még egy sem lenne boldog akkor kell melléjük még egy".
Sejtésem, hogy a saját érzései tükröződnek a megrendelés mögött, Simit is emlegette, hogy majd ő is mehet ha nagyobb lesz. Korival nincs gond.
(Anyuban sem csalódtam mert délután 3-kor már csillogó karperec és nyaklánc lógott Korin, olyat akart mint amilyen csinos, nem mindennapi nagymamáján van.)

Simi viszont nagyon kiborult, fájdalmas arccal nézett maga elé, és semmiségektől kapott hisztériás rohamot. Az ebéd utáni elalvás is kínkeserves volt, üvöltés, ellenkezés után végül beadta a derekát, elringathattam a kezemben. Egészen pontosan 3 és fél órát aludt ma délután, a 27 fokos lakásban.
Ébredés után is kicsit lehangolt volt még de majd csak jól jövünk ki a dologból ha Apa is csak rá figyel majd a következő napokban.

Hiába, Kori a másik fele.
Hát, ilyen szoros köteléket eredményez testvérek között a 13 hónap korkülönbség.
Ez az egyik előnye.