Családunk 2014 szeptemberében

Családunk egy kissé megviselt mostanság.

Hatalmas teher esett le rólam, hogy megnyitottak az intézmények, mert még sosem voltam ennyire kimerült idegileg, fizikailag mint augusztus végén. Reménytelennek tűnt, hogy össze tudom szedni Kori másodikos, Simi elsős dolgait, hogy sikerül két helyre időbe elvinni őket és az összes egyéb különórát beilleszteni az idejükbe, mindezt az ovival összeegyeztetve és meghagyva a délelőttöt kettőnknek (Domival).

Dilemma az is, hogy Simi az iskolás foci csoportba járjon e. Az ovisba túl sok lett a kicsi, az iskolásba van már mindenki de több dolog szól mindkettő mellett. Nehéz döntés már csak azért is mert én magam nehezen hozok döntést, mert Siminek a legjobbat akarom de nem tudom mivel teszem azt.
Kedden aztán hajlandó volt kipróbálni az iskolás focit, ami azzal kezdődött, hogy mentek át a pályára és elzuhant mert megbotlott és hatalmas seb lett a lábán és szerintem sokkot is kapott mert a nehéz táska a hátáról előre esett és lerántotta a földre. Ennek ellenére a focin jól érezte magát,  de csupa seb a lába a táska meg nem lesz könnyebb jövő héten sem...
Kis Cérna fiúcskám azért majd csak hozzá nő a táskához és a feladatokhoz.
A lecke 2 percbe sem telik neki, de csak azután, hogy rájön van lecke (mert általában azt mondja, hogy nincs aztán mégis találunk).
Szereti az osztályt és az iskolát és nagyon tetszik neki, hogy most ő lóg meg hétfőnként a Nagypapával (mint tavaly Kori).
Édes Simikém hősiesen küzd.

Kori reggelente nem akar menni iskolába aztán már jól érzi magát mikor megyek érte de a korán kelés nem neki való (bármilyen hamar is fekszik le este). Délután is alig jut rá figyelem és ezért vagy nem ezért de írni kicsit elfelejtett ami mindenképpen gyakorlást igényel de nem akar a kincsem este már semmit csak táncolni. Írni viszont muszáj de nehéz egy ellenállóval miközben a másik 4 gyerek is figyelmet követel.
Elkezdte a zongorát (a heti két szolfézs mellé heti két zongora is) amire egyszer elfelejtett menni (mert a napközi időben van és nem szólt) és akkor nagyon zokogott, betudom annak, hogy szereti és akarja és ez jó.
A tempó őrületes, a lecke sok és szerintem ügyes és még mindig maximalista kivéve az írásban mert úgy tűnik azt nem szereti.
Táncolni viszont nagyon, ahogy haza ér ruhát vált és kezdődik a nagyszoba körbetáncolása.
Külön szobájából a fiúkhoz költözött éjszakára.
Csillagom....

Nimród és Boldi a két ovis bandita.
Nimród komolyabb, a csoportban is nagy fiúkkal játszik, Boldi állítólag figyelni való figura mert kibújik a kerítésen és ráüt az ellenségre.
Reggelente mindketten rendesen elindulnak, délután boldogan szaladnak felém vagy a Nagypapa elé.
Délutánra Boldi sírós szokott lenni szerintem nagyon elfárad és hiányzom neki. Úgyhogy ő is figyelmet követel, az ágyamban akar aludni éjjel (engedem ) és kéri, hogy olvassak neki (olvasok), az ölembe ül.
Nimród nagyon mély érzésű. Zolika (a nagypapám, a dédpapa) kórházba került. Műtét volt. Nimród egyik nap az oviból egy papírral jött ki, azt mondta, hogy azt a levelet Istennek írta, hogy gyógyítsa meg Zolikát.
Nimródnak sok ilyen megnyilvánulása van amit nagyon szeretek benne és boldog a szívem, hogy ő ilyen. 

Berciről nem is írtam pedig mostanában borzasztó nehéz neki. Éjjel jár haza, sokfelé kell figyelnie, mindenhol meg kell felelnie és még egy vizsga sorozat is vár rá október elején amire nincs ideje tanulni.
Arra sincs ideje, hogy haza jöjjön vagy, hogy rendesen leüljön és egyen.
Tegnap este valahogy haza ért élőbb (az azt jelenti, hogy fektetéskor) és a gyerekek nagyon örültek, hogy olvasott nekik (Szegény Dzsoni és Árnikát), aztán én elaludtam miközben a Boldi mellé bújtam így a mai pizza tésztáját még ő gyúrta össze. Szegény.
Napközben beszélünk telefonon és mikor jön hazafelé a kocsival.
Ellopták a pénztárcáját, minden iratát, kártyáit, azt is intéznie kell, a Tojás most vizsgázott és egy vagyon volt amit szerencsére még a lopás előtt kifizettünk, de hát kártyaletiltás meg minden minden egy csomó pénz (lenne). A suliba is sok befizetni való van még ebbe a hónapban, az évkezdés az ilyen. Meg úgy egyáltalán az iskolás élet.
Sok bosszúság és szerencsétlenség ért bennünket mostanában de nem is részletezem mert nem érdemes.

Imre atyához kéne már menni lelki táplálékért, hogy legyen erő az árral szembe úszni....

Ma megismertük Editet, anya intézte, hogy jöjjön el hozzánk  néha segíteni.
Sokat nevettünk, a gyerekek pedig nagyon megszerették, megtömték háztartási keksszel - ez bizonyára felejthetetlen élmény lesz neki -, hősiesen megette mindet, hogy örüljenek. Máskor is jön reméljük.

Azért imádkozom, hogy legyen erő minden gyerekre figyelni, hogy Berci bírja a strapát, hogy bírjam, hogy egyedül vagyunk mert ő dolgozik és ne essünk szét a mindennapok terhei alatt.

Édeskettes

Domival nem lehet betelni.
9 hónapos szőke hullámos hajú, 4 fogú, kacagó, tapsoló, kúszó-mászó gyönyörűség.
Mindenkinek mindenkor kéne egy ilyen otthonra mert ez maga a csoda!
Még akkor is ha addig üvölt amíg fel nem veszem és még akkor is ha egész éjjel szimbiózisban élünk mert velem akar aludni (ami számára megnyugtató, számomra kimerítő).
Már most fáj, hogy elmúlik ez a szép, ártatlan korszak, hogy ennyire ragazkodik, hogy ennyire szeret és nem tudom levakarni magamról és nem is akarom mert szeretem úgy ahogy van.
3. hete vagyunk kettesben napközben és ez már nagyon kellett mindkettőnknek.
Pakolok, ő alszik, vagy csavargunk én iszom egy kávét ő alszik vagy csak úgy eltelik a délelőtt csendben és zavartalanul. Én készülök a délutánra, hogy rendeben várjam haza a másik négyet, Domi pedig felfedez: kúszik-mászik, feláll, elesik, kóstol mindent amit ér (papír, műanyag, játék, nem étel) úgyhogy nem mondom, hogy nyugodt vagyok, de szeretem, hogy ekkora.
Mikor haza érnek a testvérei akkor indul az őrület, cipelik ide oda, nem hagyják, hogy sírjon, játszanak vele, olvasnak neki vagy csak emelgetik.
Este aztán mikor elcsendesül minden, az ölembe veszem úgy alszik el rám lapulva, hozzám bújva, átkarolva.
Mondom, gyönyörű...

Húzós kezdés

Ezen a képen én vagyok!!!!!!

Egy rettenetesen fárasztó kimerítő hét van mögöttünk.
Simit hordom az egyik iskolába, Korit a másikba, Ninót Boldit az oviba majd nap közepén összeszedek majdnem mindenkit viszem őket haza vagy a külön órákra közben azon gondolkodom vajon minden gyerek nálam van e, és őrült módon figyelek a vezetésre mert ilyenkor könnyű hibázni ha az ember kimerült.

Tankönyveket bekötöttem.
 Reggel korán kelek, hogy mindenkinek mindent bepakoljak, előkészítsek, ételt italt csomagolok, reggeliztetek és még így is hibáztam pedig nagyon igyekszem, hogy minden náluk legyen amikor kell.

Beirattam Korit a zeneiskolába: szolfézsra és zongorára fog járni. Ezzel bővül az órarendje, egyenlőre elég neki ennyi a heti 2 tánc mellett, így is fáradt bár azt mondja szeret iskolába járni. 5 könyvet kiolvasott a nyáron, be is vitte megmutatni és ajánlani. Büszkék vagyunk rá!
Simi is szereti a sulit, délután társasoznak, festenek, zenét hallgatnak, délelőtt pedig tanulja azt amit már tud úgyhogy egyenlőre nem nehéz semmi csak felvenni a tempót: mit kell vinni, kikészíteni, betenni, aláiratni.

Augusztus utolsó hetében elvesztettem a fonalat, ez fokozódott hét elejére majd hét közepén tetőzött mivel Berci semmit nem tud segíteni a három munka mellett így a kezdés teljesen rám hárult. Megijedtem, pánikoltam hogy ez bírhatatlan aztán volt egy kicsi csavargás Laurával és visszatért az életkedvem.

Domika egy gyönyörű tündérherceg. Bár nagyon idegesítő a szeparációs szorongás miatti állandó zokogása de ha a közelben vagyok akkor nagyon aranyos és vicces és boldog is.
Kezd bevadulni mozog mint egy kis gép, mindent a szájába vesz, felül és feláll és majdnem mászik. 4 fogat növesztett. Nem sokat de többször eszik még mindig az anyatej a favorit.

Boldi második nap megunta az ovit, nem akart többet menni de azért csak végig járta az első hetet bent alvás nélkül ami nekem horror mert itthon letenni az ovi után Ninot Boldit Domit a nap közepén az mission impossible én mégis megcsináltam minden nap de nem lett jó kedvem utána.
Nimród az oviban jófej csak itthon zúzógép mert most nagyon középső gyerek.
Kori Simi az iskolás, Domi Boldi a kicsi és Nimród a "semmi" - vagyis így érzi magát és gondolom ezért garázdálkodik és vadul, hogy figyeljünk rá is. Próbálok.

Az iskola előtti napon nagy ünnep volt, a Fővárosi Nagycirkuszba mentünk. 2-öt fizet 5-öt kap akció volt, így mind a heten bejutottunk, Ati papa befizetett minket. Még sosem voltak évek óta nagy vágy volt, hogy egyszer lássanak valódi cirkuszt és egészen jó volt és élvezhető az előadás még nekünk is, a bohócnál mondjuk nem néztem oda mert attól rosszul vagyok de az állatos és a látványos rész nagyon profi volt.

Sok jóban volt részünk a nyáron bár a vége hosszúra nyúlt, számomra megváltás volt ez az évkezdés mert nem bírtam már ezt az értelmetlen vadulást és zúzást ami itthon ment na és a közétkeztetésből is elegem lett.

A szupercsapat tehát elvonult én pedig megpróbálom összekaparni magam és behozni a lemaradást...

Tanévnyitó 2014.

Van még egy iskolásunk (Simi) és még egy ovisunk (Boldi).

Simi nagyon várta ezt a napot.
Anyuval 2 hete megvették a táskát azóta mindenkinek büszkén mesélt róla és mutatta annak aki jött hozzánk.
Gyönyörű színű, focistás. Kapott hozzá ugyanolyan  tornazsákot, kulacsot, és egy uzsonnás dobozt.
Teljes lett a boldogság, hatalmas az öröm (a képeken nem látszik, hogy örül mert Ő SIMI - pedig örül ám!).

Hetek óta csak a dolgokat szerezzük be a két iskolásnak. Valami itt van, valami ott van, sajnos képtelenség mindent egy helyen megvenni, megszenvedtünk vele, rengeteget fizettünk de vasárnap estére minden készen állt a kezdéshez. Még éjszaka a nevüket írogattam mindenre, de hajnalban megszólalt az ébresztő úgyhogy kelni kellett.

Simi boldogan készülődött, Kori kicsit lassabban, Boldi lelkesen, Nimród teljes ellenállással indította a reggelt. Pedig még zenét is tettünk be, hogy jobb legyen a kedvük.

Boldi is várta az első ovis napot, vele nem is volt baj de Nimród öltözni sem akart, elindulni sem és az oviban ott maradni sem.
Én vittem az összes gyereket és cókmókot, Berci dolgozni ment.

Az oviban Boldi felkapta a benti cipőt és már rohant is a terembe,  Nimródot meg ott kellett hagynom (ilyen vadul) mert siettünk az évnyitóra az iskolába.

Simit leadtam az elsősök gyülekezőhelyén, utána Korival berohantunk az új osztálytermébe. Szegénynek már csak az utolsó padban volt hely de egy aranyos lány mellé ült úgyhogy talán nem lesz baj (bár így is messze van az a tábla de hát így jár az aki 5 gyereket oszt el többfelé - mármint korán reggel).
Mivel szakadt az eső az udvari évnyitó ugrott úgyhogy csak az elsősöknek volt egy közös ünnepség a tornateremben, a többi osztály így Koriék is a tantermükben maradt.
Simivel mentem a tornaterembe.
Fotózni sem tudtam mert vagy Domit nyugtattam vagy a csomagokat cipeltem egyik helyről a másikra.
Nem volt egyszerű egyszerre három helyen lenni...

Itt van egy 1.b osztályos tanuló:

Az ünnepély után Simi osztályával átmentünk a kis épületbe ahol az elsősök tanulnak.
Blanka néni nagyon aranyos és kedves na és vicces ami fontos, a napközis Kriszti néni pedig egy lazább vagány 4 gyerekes anyuka és ő is nagyon lelkes és segítőkész. Úgy érzem nagyon Siminek való mindkét tanár néni úgyhogy nagyjából nyugodt vagyok.
Az első padba ültettem és nagyon várta egy barátját aki nagyon elkésett és már nem tudott mellé ülni ezért Simi szomorú arcot vágott.  De aztán megette az uzsonnás dobozból a tízórait és már boldog volt.

Miután ott hagytam Simit is, haza jöttem reggelizni Domival. Csodás volt a csend....

Ebédre már mehettem vissza az iskolásokért (az első hét az ilyen, amíg be nem áll a rend), majd az ovisokat is össze szedtem. Boldi lelkes, Nimród már normális üzemmódban.
Itthon aludtunk egy kicsit, mindenki mesélt az első napról és Nimród megígérte, hogy holnap már  nem lesz ilyen ellenálló mert ez csak a nyári szünet utáni első nap miatt volt. Remélem is...

Siminek nagyon tetszett az első nap, Blanka néni, az osztály, úgyhogy lelkesen várja a folytatást!

Szerettem volna egy nagy ünneplést, kalandot az első iskolai-óvodai nap után de olyan csúnya viharos, esős idő volt, hogy délután nem dugtuk ki az orrunkat itthonról. Majd bepótoljuk.
Helyette bekötöttem a tankönyveket.

Este fél 9-kor meg már mindenki alszik.
Ezt már szeretem...

Vége

Vége a nyaralásnak, a türelmemnek, az ő türelmüknek.
Elfáradtam nem panaszkodás de tény.
Csodálatos nyarunk volt, sokkal jobb mint amire számítottam, a 90 százalékát élveztem a változékony idő ellenére. Egészen mostanáig nem volt velük nehéz, meg is lepődtem, hogy miért ilyen jó mikor ennek rossznak kéne lennie (mindenki riogatott, hogy most lesz a legrosszabb mert 5 kicsi otthon nyáron rémes).
Nem volt az, sőt csodás volt, hogy nem kellett korán kelni, nem vettünk gyógyszereket, vitamint, nem kellett semmit befizetni az iskolának az óvodának a szülői munkaközösségnek és semmiféle ilyen dolognak, így ezek helyett fagyiztunk meg utaztunk meg nyaraltunk.
Jó volt nagyon ez a nyarunk!
Hála érte!!!!

De most vége ez is elmúlt mert már fél lábbal a kötelezettségek tengerében hánykolódunk. Mindent meg kell venni, elő kell készíteni.
Lesz még egy iskolásunk, egy sokkal félénkebb, szétszórtabb, álmodozóbb, lassúbb de talán még jobb képességű, lelkes, már író, olvasó, számoló kis Simikénk.
Anyuéktól megkapta a táskát. Szegénykém elvész alatta (nem tudom hogy fogja bírni ha tele lesz). De boldog mert ő választotta. A keresztszüleitől is kapott egy nagy adag tancuccot ajándékba, megvarrattuk a néptáncos inget amit kellett, meglett a szép ünneplő cipő is meg a nadrág.
Úgyhogy sok minden van de még nem teljes a készlet manapság egy elsősnek nem elég egy palatábla, hogy megtanuljon írni, olvasni számolni. Nem úgy van az. Sajnos.
A tanító néni nagyon aranyos, kedves nem fogja őket túlterhelni, csak jót hallottam róla. Siminek való. 

Mögöttünk van egy nagy Balatonozás, meg Nimród neve napja, egy nagyon szuper lakodalom, egy rajzverseny II. Díja Korinak és Siminek (ahol a családot kellett lerajzolni), egy-két fellépés, Kori mögött 4 kiolvasott könyv, Boldinak egy kilazult fog, amiket mind dokumentálni fogok ha lesz időm, erőm, energiám.

De fáradtságom és kimerültségem a tetőfokára hágott úgyhogy csúnya dolog de kezdem visszaszámlálni a napokat amikor egy gyerek kivételével délelőtt mindenki intézményben lesz és nem én altatok ebéd után.
Akkor egy hétig csak alszom majd délelőttönként aztán elkezdek kitakarítani meg rendet rakni meg elpakolni a száraz ruhákat a helyükre tenni meg ilyeneket tervezek és azt, hogy nem megyek a játszótérre amíg nem muszáj, egy darabig biztos nem, mondjuk tavaszig és nem főzök 7 főre csak amennyire kell.

Domi velem szeret aludni éjjel, ez van, azt hiszi én vagyok a cumija mert a műanyagot nem szereti csak a bőrt, utolsó gyereknek már több mindent enged az ember. Reggelre mindenki velem szeret aludni, trappolnak át hajnalban hol együtt, hol külön-külön, bebújnak a lefagyott lábacskáikkal, rosszabb esetben össze vesznek, hogy kinek nincs helye, jobb esetben megoldják és akkor csak egy kicsit ébresztenek fel. Szeretem, hogy jönnek, hogy bújnak.
Csak azt nem ha bántják egymást, ha kiabálnom kell vagy nem is kéne de az ember kiabál ha már nem tud mást tenni.
De a helyzet már annyira elvadult, hogy meg sem hallják, hogy kiabálok vagy nem érdekli őket vagy nem is tudom.
Szóval most váltás kell egy kis iskola egy kis óvoda aztán jöhet a karácsony meg a nagy szünet meg az, hogy újra hiányozzanak.

Boldi 3 éves

Ma 3 éve, hogy életmentő műtéttel kiszedték ezt a kis szőkeséget a pocakomból miközben Berci nem lehetett velünk mert egy másik kórházban feküdt trombózissal.
Olyan sok minden van mögöttünk, mással talán egész életében nem történik ennyi minden mint ami velünk azóta, hogy ezt a sok gyermeket kaptuk....

Boldi nagyon életrevaló.
Nagyon jó a humora, gazdag a szókincse, nagyon bújós, nagyon önálló.
Lemaradni és kimaradni nem hajlandó, állandó mozgásban levő, soha ki nem fáradó, délután aludni nem akaró, sértődékeny, szerető és nagyon szerethető, akaratos, puszilgatós, mindent megoldó - ilyen ez a Boldizsár.
Gyönyörű kék szemű és szőke hajú.
Ezerarcú, nagyon őrült. Ilyen:

Reggel köszöntéssel kezdtük a napot, hogy még Berci is itthon legyen. Tortáztunk.
Kori Simi Nimród rajzoltak. Kori egy papír bábot is adott amit még az iskolában csináltak, Simi egy hajót hajtogatott és rajzolt rá, Nimród pedig egy szellemet rajzolt aminek vérzett az arca...
Kapott még gumicukrot és csokit is a testvéreitől.

Kért egy Villám McQueen-t amire rá lehet ülni és egy rózsaszín cica párnát (az előbbi fizikailag és anyagilag tűnt nehezen kivitelezhetőnek a másik lelkileg okozott némi fejtörést). Végül köszöntés előtt pár órával találtam használtan - így nem drágán - ráülős piros Verdát (anyuék Tárnokról hozták el), a rózsaszínű cica baba-mama-párosra pedig Tündi adta a  rávalót és áldását úgyhogy nem akartam e vágynak az útjába állni (pedig ajánlottam barna mackót, füles kutyát, sárga kacsát de neki csak ez a cicás kellett!).
Nálunk az álmok valóra válnak - legalábbis így szeretnénk - úgyhogy így történt:

Berci köszöntés után dolgozóba ment aztán délelőtt Boldi keresztapja (az én unokatestvérem) Péter jött látogatóba. Elmentünk együtt a Kopaszi gáthoz a Kölyök-öböl játszóházba ahova ajándékba kaptunk belépőt a gyerekeknek N.-től (köszönjük szépen!).
Ma sikerült beváltani és nagyon tetszett nekik a kaland. Az IKEÁ-s játszóházon kívül még nem voltak ilyenbe úgyhogy sikongatva mentek be és próbáltak ki mindent. Teljesen fel voltak dobva. Boldi egy kicsit gyanakodott, az elején félénken lépdelt de Kori Simi és Nimród is aranyosan segítettek neki, biztatták, hogy sikerülni fog.
Csináltunk képeket:

Szép hely a Kopaszi gát, Kori kérte, hogy ide jöjjünk majd vissza apával is.
Későn indultunk (majdnem dél volt), későn értünk haza (majdnem 3) és nem aludtak a kocsiban sem úgyhogy meg voltak őrülve itthon. Anyu pizzatésztájából Péter pizzát varázsolt addig melegedett a leves. Majd Péter mindenkit megetetett amíg én elszaladtam befizetni az iskolások menzáját.
Itthon ebédeltünk aztán Péter ment dolgozni én meg kezdtem megőrülni mert ha senki nem pihen délután akkor szétesünk mindannyian (ők verekednek, vadulnak én meg kiabálok, Domika üvölt és az a rengeteg házimunka, pakolnivaló, mosogatás....).
Úgyhogy lemenekültünk a játszótérre ahol egy órát még levegőztek aztán haza jöttünk. Még este az ágyban sem akartak elhallgatni csak mondták csak mondták (húúú ilyenkor már nehezen viselem).
Boldi megköszönte a nagyon finom tortát amit neki készítettem ("köszönöm anya, hogy ilyen finom tortát csináltál nekem!" - hát persze, hogy szétpuszilgattam), beparkolt az ágya mellé Villám Mcqueen-el (aminek zenélő gombját még sokáig nyomogatta) és összebújt a rózsaszín cicákkal.

Isten éltessen 3 éves Boldizsár!

Az új családtag

Nimród ès
Pannika