Családi kép 2012 április

Kori zsúrja

Jól sikerült.
Négyre jöttek a meghívottak: Virág és Ágoston, Zoé, Áron és az ikertestvérei Luca és Andris.
Így is tíz gyerek tombolt az én négyemmel együtt.

Volt konyharuha-tánc ( a székes tánc után szabadon mivel nem volt 9 székünk a táncosoknak viszont Anita kérdezte miből van 9 amire ráülhetnek.).
Ezen Anitával nagyon szétröhögtük magunkat, még jó, hogy kimostam az össze konyharuhát, a gyerekek meg olyan édesen ültek komolyan a rongyokon mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Aztán mikor leállt a zene rá kellett ülni egyre és akinek nem jutott az kiállt. 3 nyertes maradt a végére.
Ninóka kikaparta magának a gesztenyét: olyan leleményesen talált magának helyet, hogy azon is nevetnünk kellett ahogy trónolt a konyharuhán.
Örök emlék marad a konyharuha-tánc az biztos!

Aztán volt szobortánc amin olyan lelkesen ugráltak, hogy megint csak nagyon sajnáltam őket, hogy mindent beleadnak, a rázásba. Jaj ez nekem nagyon tetszett ennyi gyerek édesen, aranyosan, felszabadultan.

Aztán volt az akadálypálya verseny (mindig egy vezető mutatja a többieknek, hogy mit kell csinálni). Ezt is nagyon élvezték! Ez a játék annyira tetszett Virág zsúrján az én kis Korikámnak, hogy ezért hívta ugyanazokat az embereket a zsúrjára (Zoé, Áron) akikkel ott bulizott télen.

Anita nagyon rendes volt, ügyesen vezette a játékokat.

Aztán mikor már tortát is ettünk és kezdett mindenki nagyon elfáradni akkor jött az óriás lapra rajzolás a földön.

A torták nagyon viccesen néztek ki.
A banános pudingoson azért röhögtünk megállás nélkül mert nem is tudtam de Anita pont ilyet csinált a Virágéra és ilyet fog Ágostonéra is (2 hét múlva -a gyerekek azt hiszik majd, hogy ez a TORTA), aztán a csokis tortámon pedig azért mert leragadt az alja és úgy kellett felkaparni.
Ennek ellenére nagyon finom volt, majdnem el is fogyott mindkettő.

Mindenki evett, ivott és szerintem nagyon örültek a gyerekek és ezt nagyon jó volt látni!

Boldi a buli felénél kidőlt, őt betettem aludni egy szobába és csak késő este ébredt enni.

Áronék hétkor elmentek aztán jöttek Zoé szülei, maradtak egy kis süteményre, volt gyerek aki még vacsorázott nálunk úgyhogy megint rendhagyó csak kicsit kisebb buli volt mint a tavalyi.

Kori boldog volt, Simi néha rettegett, Nimród szerelmi jelenetet rendezett Zoéval, Kori meg végre lányos játékokat játszott mert Luca és Virág is szívesen Barbizott.

Nekem nagyon tetszett ez a sok gyerek és az örömük is olyan jó volt, hogy gyakrabban rendeznék ilyen bulit, csakhogy ilyen látványban legyen részem.

Kori azt mondta nagyon örült, hogy eljöttek a barátnői és nagyon viccesnek tartotta Áront aki a labdával bolondozott.

Nagy sikert aratott Kori névnapi labdája amit Berci anyukája választott neki, becsesnevén mirígylabda, ha megnyomjuk kibuggyan belőle sok kis gumi bogyó .
Leírhatatlan és nagyon egyedi termék, a gyerekeknek ez tetszett a legjobban.
A másik siker meg egy óriás koszos doboz volt amit a buli elején elpakoltam a nagyszobából a leghátsó szobába, amikor megjöttek a vendégek akkor Kori szaladt, hogy "Anya hol van az a nagy doboz, azzal akarunk játszani!". Elő hoztam és annyira jót játszottak vele, hogy csak na! Nyuszikák voltak a dobozban, aztán lovagok, aztán nem tudom mi de még most is itt van a szobában.

Berci csak a buli vége felé ért haza mert fotózni volt szegény, addig Tamás segített habot csinálni meg Boldit fogni, Zita, Áron anyukája is végig maradt a kicsikkel pedig az elején nem tudták, hogy maradni fognak.

Szerintem jó volt!

Folyt. köv. május elseje körül.

ui. Az ajándékokról annyit, hogy olyan kedves, szép személyre szabott  meglepetéseket hoztak a vendégek, hogy Kori nagyon örült. Kapott tulipánt Árontól és Zoétól, Virágéktól egy egyszarvú lovacskát és rajzot, Zoétól pónit kis mókusokkal, Árontól egy Jázminos pólót, csattot, csokit.
Azóta is ezeket csodálja.

Rongyláb

Ma délután elmentünk néptáncra. Tavaly előtt annyira szerettem vinni Korit, aztán tavaly már alig mentünk, idén egyáltalán nem (betegség, sok gyerek ésatöbbi).
Pedig annyira jó Ildi nénivel ez a kis népi játék és tánc testnek és léleknek!

Nem volt kedvük elindulni a délutáni alvás után (ma mindhárman itthon aludtak), de aztán csak elindultunk a lendületemnek köszönhetően. Felpakoltam a négyet, 3 perc kocsival, gyalog fél óra.

Kori azonnal beszaladt a csodálatos pörgős szoknyájába. Olyan de olyan szép, csinos nagy lányom van.
Simike visszavonulót fújt azt mondta: "Félek! Ez nem az én csoportom!" - hát persze mert ez a néptánc csoport. Szegény rettegett mint régen, csak kuksolt az ölemben, de itthon azt mondta, hogy van kedve menni és legközelebb fog majd táncolni is.

A Nagy szőkém viszont nem bírt magával. 5 perc terepszemle (üldögélés után) betáncikált a körbe, beállt a nagyok közé és nem állt le a néptánc végéig. Lépegetett, ugrált, tapsolt és közben nagyon nagyon férfias arcot vágott. Folyt a könnyem annyira nevettem, de amikor oda nézett rám csak dicsértem, hogy így tovább.
Ildi néni is ott kacagott, hogy mennyire édes Nimród és kérte, hogy máskor is hozzam el mert ez nagyon tetszik neki.
A fiú táncnál hátra tette a kezét ahogy mutatta Ildi néni, forgott körbe.
Amikor mindenki párt kapott de neki még nem volt akkor feháborodva toporgott és mikor Ildi néni megígérte neki, hogy majd ő lesz a párja akkor üldözőbe vette, hogy betartsa az ígéretét.
Amikor pedig a nagyok elhúzták a kézen fogós körbe táncnál és ő elesett mert nem bírta a tempót akkor felháborodottan felkiáltott és mérgesen nézett ("Igazi pasi" - mondta nevetve Ildi néni én meg olyan büszke voltam erre a kis férfire hogy csak na!).

Kori pedig büszkén puszilgatta és segítette, hogy be tudjon "illeszkedni", amikor pedig Ildi néni dicsérte Ninót akkor Kori büszkén mosolygott és megölelte.
Hát ez annyira de annyira jó látvány és érzés nekem.
Korinak Ninó a párja természetre, temperamentumban, evésben, alkatban, társas kapcsolatokban, beszédben, olvasásban.
Remélem Siminek Boldi lesz a másik fele - a két kis szelídkém.
És a négy kis csodám.

Nagyon sajnálom, hogy nem vittem gépet szép volt ez a délután.

Aztán néptánc után bevásároltam a gyerekekkel a Tescóban. Kettő már jön mellettem, kettő meg a kosárban.
Tettem négy leértékelt rudit a kosárba. Kértek vizet meg magos pogácsát de azt számolgattam mit vegyek a holnapi zsúrra, és olyan szépen megértették, hogy azt ma nem kapnak hanem majd otthon, hogy hála légyen amiért ilyen normálisak voltak.

Itthon aztán el kezdtem a holnapi előkészületeket.
Nagyon minimál zsúr lesz, néhány gyerekkel, elég nagy társaság már az én négy gyerekem is.
Ha lenne személyzetem hússzor ennyi embert hívnék de idén nem lesz olyan nagy buli mint tavaly, örülök ha élek, Berci így is dolgozik délelőtt, nem tudom hogy leszek kész egyedül.
De az ötéves Korinkámért mindent. Ma 2 tortát vitt az oviba, olyan büszke, hogy a banános vaniliás torta a kedvence. Azt mondta, hogy amikor Apa ilyet kapott a születésnapjára mikor haza jött munka után akkor azt nagyon megjegyezte. Ezért szeretne ilyet kapni.
Hát legyen!

Nyugalom

Sok minden kavarog bennem mostanában.
Ahogy (végre) beszélek emberekkel, sorsokat látok, gondolkodom a jövőn és más jelenén.

Könnyebb időszakot élek, valóban ahogy gyarapszik Boldi úgy mintha esne le rólam a teher.
Nagyon sok volt a 3 kicsi és a legkisebb még hetekkel ezelőtt is. A betegség eltiport minket.
És most kezdek hinni a nagycsaládos anyukáknak akik azt állították, hogy sok gyereknél az első év a legnehezebb utána egyre könnyebb ahogy nőnek (mármint a fizikai teher, mert a lelki azért nőhet "kis gyerek kis gond alapon, nagy gyerek meg...").

Az anyagi rész az nem megoldott továbbra sem, hitelünk van, hónap közepén csődállapot főleg ha még születésnapos is van a családban de valahogy mindig van, a Gondviselés utunkba sodor lehetőségeket, hogy meg legyen az adott hónapban a "meg(l)ennivalónk". Berci persze több helyen éjjel-nappal dolgozik értünk.
Persze vannak vágyaim, lemondással jár ez az egész, de én mindig így éltem, és maradandó károsodásom nem lett belőle.
Többet akarunk mint amennyi a boldogságunkhoz szükséges (hogy megint Imre atyát idézem) és nem merünk bízni eléggé, hogy amire szükségünk van az megadatik.

Voltunk mélyen és kevésbé mélyen, - a gyerekek születésénél a legmagasabb boldogságban - és most ebben a nyugalmi állapotban azt tudom írni, hogy bízzunk az Úrban mert megadja nekünk, mert megsegít és nem olyan süket az ő füle, hogy meg ne hallaná aki hozzá kiált.
Vitte azt a keresztet azért mert elbírta és még többet elbír, pakoljuk rá a terhet (most pedig Cseri Kálmán szavai jutottak az eszembe).

Sokgyerekeseknek igen szórakoztató néznivaló - én sírtam és nevettem egyszerre - az 56 pizsama sorozat, sok és rengeteg gyerekes igazán nagy családos életébe való betekintés (reality riport).
A 11 gyerekeset most néztem meg és csak mosolygok.
Megőrülni készülő anyukáknak kötelező!

Húsvét hétfő

Reggel vízre ébredtünk, Berci a fiúkkal meglocsolt bennünket, lányokat.
Kori nagyon büszke volt, a versike után hangosan mondta, hogy : "Szabad!".
Berci csinált spriccelős flakont a kiürült tisztítószeresekből, ez illatmentes, jól lő és kíméletes (egy pronto egy cif és egy amway). Nimród is nagyon lelkes volt, Simi pedig még vagy 10-szer meglocsolt a nap folyamán.

Miután elkészültünk lementünk Breci családjához mert oda rengeteg fiú gyűlik össze (Nagypapa barátai és a ház lakók) és körbe járják az ott élő lányokat, asszonyokat.
Berci előtte leszaladt a fiaival Simi szerelméhez Jankához, ahol már Nino is alig várta, hogy meglocsolhassa a múltkor lezúzott Bubit (Borókát). Állítólag nagyon édesek voltak, kaptak pogácsát a csinos hölgyektől.
Aztán vissza jöttek és nagy -nagy locsolkodás vette kezdetét. Megérkeztek az unokatesók Sebi és Peti egyéni versekkel és mókás locsolókannával estek nekünk.
Kori büszkén nyújtotta a piros tojásos kosárkáját (a tojásokat Simi festette velem mert neki éppen más dolga volt de ezt persze nem árulta el senkinek).

A fiaim meglocsolták Nagymamát, Simi keresztanyját Orsit és a házban lakó nőket, majd elindultak Budakeszire, Budajenőre és Pátyra.

Nagyon fáradtan érkeztek haza, tele élményekkel.
Simit és Korit ott hagytuk Nagymamáékra mi pedig elutaztunk Süttőre a két kicsivel, ott laknak Nimród keresztszülei Márkó és Regina.
Pont jól jött ki az utazás, volt hol hagyni a nagyokat ( mert már nem férünk el a kocsiban és 60 kilométer Süttő), Ninó meg Boldi velünk tudtak jönni.

Márkóéknál még igazi nyulak is voltak és persze ők is hoztak némi meglepetést a kis Ninónak és a testvéreinek. Lesétáltunk a Duna partra, megnéztük Szlovákiát (a part másik oldalán), Ninó nagyon elégedett volt, hogy most ő a legnagyobb.
Julika nagyon édes, most lesz egy éves.

 

Este elmentünk még a nagyokért és haza jöttünk, fél 10 körül ágyba kerültek és úgy döntöttünk maradjanak kedden még itthon mert nem volt szívünk ekkora mulatás után hajnalba elvinni őket az oviba.
Reggel boldogok voltak, hogy játszhatnak egész nap, mert Kori születésnapi ajándékai és Simi összelocsolt darus kocsija és kamionja bizony nem búslakodhatott volna egész nap egyedül itthon.

Boldi éjszaka negyven fokos lázzal szenvedett, sajnos hűtőfürdőzni is kellett mert a panadol után egy órával még mindig 39 fél volt. Utána jobban aludt szegény, más bajt nem látok rajta egyenlőre nem viszem le jobb itthon neki.

Berci hiányzik, nagyon nehéz így ünnepek után elengedni munkába, egész nap csak vele lennék és élvezném a nagycsaládos létet.
Mert együtt olyan könnyű.

Húsvét vasárnap

A szombati esti feltámadási vacsoránk nagyon szép és meghitt volt. Kaptunk Berci apukájától sonkát, kaszinótojást, bejglit, Anyukámtól süteményt úgyhogy el voltunk látva szerencsére ezzel nem kellett foglalkoznom. Elég volt, hogy előtte 2 teljes napig takarítottam, hogy a lakás minden szeglete ünnepélyesen ragyogjon szombatra. A gyerekek nem könnyítették meg a takarítást, számomra lehetetlen hasznosan bevonni ennyi kicsit. Boldi meg üvölt, azt hiszem a foga jön nagyon fájdalmasan éjjel-nappal.
A közös ének és vacsora után letettük a gyerekeket, Berci pedig fotózni ment (nem önszántából!) este 10-re a feltámadási misére. Valamikor kettő körül érkezett meg és még képeket kellett leadnia - no comment.

Éjjel alig aludtam, annyira izgatott voltam a mai nap miatt. Vártam a reggelt, hogy felköszöntsük az ünnepeltet, izgultam, hogy mennyire fog örülni (mert azt tudtam, hogy fog).
(Fél 8-ra mindenki ébren volt).
Korit felköszöntöttük megkapta a rég áhitott Celestia hercegnőt amire mindig azt mondtam, hogy hát ezt sajnos nem kaphatod meg. De múlt hónapban leértékelték a müllerben és meg tudtuk venni!
Annyira örült, hát még amikor rájött, hogy beszél is és csillog a szárnya és mozog.
Kapott még egy titok bőröndöt pegazussal amit 3 hónapja nézett ki a papír boltban de azt mondtam, hogy majd a névnapjára (születésnap lett belőle) egy kis tündér playmobilt egyszarvúval és egy számolós kártyajátékot.
Simi kicsit depressziós lett, hogy nem ő az ünnepelt de azért nem tudta teljesen elrontani a hangulatot, kis idő múltán megbékélt.

Köszöntés után siettünk misére, sikerült megint egy kicsit elkésni. Nem értem hogy csináljuk ezt, de egyszerűen nem érünk oda soha. Tudom mi a megoldás de nem megy. Majd, idővel, ha legalább egy fel tud öltözni egyedül menetfelszerelésbe.
De ott voltunk és megint kaptunk biztatást, szeretetet, figyelmességet.

Ebédre a soroksári Dédihez mentünk ahol Berci apai ágán az unokatestvérei és azok férjei, gyerekei gyűltek össze családi ebédre. Megint babák érkeznek, egy nyáron, egy kora ősszel. Mindig örülök az ilyen hírnek.

Délután a Labanc utcai kertben találkoztunk, ez a mai nap volt a legjobb mindenkinek, hogy jöjjön a nyuszi!
Keresgélés, öröm, borzasztóan erős és hideg szél.
De jó volt, gyűjtögettünk a kosárkákba és mire jól megtelt mindenkié, meg is fagytunk úgyhogy bementünk a házba ahol Kornélia nagy családi köszöntése vette kezdetét.

 A hatalmas ajándék egy baba bútor készlet volt, amihez egy baba is érkezett.
Fiúk, lányok, mindenki megrohamozta a kis babaszobát és egész este azzal játszottak.Berci nagybátyjának a feleségéé, Katié volt gyerek korában (még az apukája készítette), most hozzánk került.
Kori nagyon örült, ilyenben még nem volt része, elvarázsolta, hogy kis lakása van a göndör hajú szöszi babát. Rögtön szeretne hozzá egy barna barátnőt is mint a Pöttyös Panniban Tamara és Panni.

Kapott még egy sütis társast Nagymamától és Nagypapától, egy szoknyát, tapi nadrágot, Orsiéktól rajzfelszerelést, és még könyveket, Borcsitól csattot, lányos titok dobozkát.
Nagyon örült, fel sem fogta, hogy ez mind az övé.

Hatalmas dínom dánom volt egész nap. 
Éljen soká Korinka!

Kornélia öt éves

Földi életem legnagyobb csodája, hogy anya lettem.
Kornélia születése a legnagyobb élmény volt az életemben.
Azok után főleg, hogy két évvel előtte egy műtét után azt mondták úgy néz ki a dolog, egy sem lehet...
Másfél évvel utána a feltámadási vacsora után (amit Berciéknél ültünk), éjfél tájban éreztem először, hogy elindul.
Aztán még 20 órát kellett várnom és szenvednem, hogy világra jöjjön Húsvétvasárnap este 9 órakor a mi kislányunk.

Ő az első csoda.
Olyan régen volt és mintha tegnap lett volna.
Nehéz volt, a születése is és az utána következő hónapok.
Sokat sírt, sokat sírtam de elmúlt és sok mindenre alig emlékszem a nehézségekből.

Hálás vagyok Istennek, hogy oda adta nekünk Őt.
Köszönöm, hogy velünk van, hogy szerethetjük.
Mert gyönyörű, mert okos, intelligens, kedves, jószívű, humoros és lány.
Az egyetlen lányunk, Kornélia 5 éves.

Isten éltessen sokáig kicsi Nagy lányunk!