Nyugalom

Sok minden kavarog bennem mostanában.
Ahogy (végre) beszélek emberekkel, sorsokat látok, gondolkodom a jövőn és más jelenén.

Könnyebb időszakot élek, valóban ahogy gyarapszik Boldi úgy mintha esne le rólam a teher.
Nagyon sok volt a 3 kicsi és a legkisebb még hetekkel ezelőtt is. A betegség eltiport minket.
És most kezdek hinni a nagycsaládos anyukáknak akik azt állították, hogy sok gyereknél az első év a legnehezebb utána egyre könnyebb ahogy nőnek (mármint a fizikai teher, mert a lelki azért nőhet "kis gyerek kis gond alapon, nagy gyerek meg...").

Az anyagi rész az nem megoldott továbbra sem, hitelünk van, hónap közepén csődállapot főleg ha még születésnapos is van a családban de valahogy mindig van, a Gondviselés utunkba sodor lehetőségeket, hogy meg legyen az adott hónapban a "meg(l)ennivalónk". Berci persze több helyen éjjel-nappal dolgozik értünk.
Persze vannak vágyaim, lemondással jár ez az egész, de én mindig így éltem, és maradandó károsodásom nem lett belőle.
Többet akarunk mint amennyi a boldogságunkhoz szükséges (hogy megint Imre atyát idézem) és nem merünk bízni eléggé, hogy amire szükségünk van az megadatik.

Voltunk mélyen és kevésbé mélyen, - a gyerekek születésénél a legmagasabb boldogságban - és most ebben a nyugalmi állapotban azt tudom írni, hogy bízzunk az Úrban mert megadja nekünk, mert megsegít és nem olyan süket az ő füle, hogy meg ne hallaná aki hozzá kiált.
Vitte azt a keresztet azért mert elbírta és még többet elbír, pakoljuk rá a terhet (most pedig Cseri Kálmán szavai jutottak az eszembe).

Sokgyerekeseknek igen szórakoztató néznivaló - én sírtam és nevettem egyszerre - az 56 pizsama sorozat, sok és rengeteg gyerekes igazán nagy családos életébe való betekintés (reality riport).
A 11 gyerekeset most néztem meg és csak mosolygok.
Megőrülni készülő anyukáknak kötelező!