Rongyláb

Ma délután elmentünk néptáncra. Tavaly előtt annyira szerettem vinni Korit, aztán tavaly már alig mentünk, idén egyáltalán nem (betegség, sok gyerek ésatöbbi).
Pedig annyira jó Ildi nénivel ez a kis népi játék és tánc testnek és léleknek!

Nem volt kedvük elindulni a délutáni alvás után (ma mindhárman itthon aludtak), de aztán csak elindultunk a lendületemnek köszönhetően. Felpakoltam a négyet, 3 perc kocsival, gyalog fél óra.

Kori azonnal beszaladt a csodálatos pörgős szoknyájába. Olyan de olyan szép, csinos nagy lányom van.
Simike visszavonulót fújt azt mondta: "Félek! Ez nem az én csoportom!" - hát persze mert ez a néptánc csoport. Szegény rettegett mint régen, csak kuksolt az ölemben, de itthon azt mondta, hogy van kedve menni és legközelebb fog majd táncolni is.

A Nagy szőkém viszont nem bírt magával. 5 perc terepszemle (üldögélés után) betáncikált a körbe, beállt a nagyok közé és nem állt le a néptánc végéig. Lépegetett, ugrált, tapsolt és közben nagyon nagyon férfias arcot vágott. Folyt a könnyem annyira nevettem, de amikor oda nézett rám csak dicsértem, hogy így tovább.
Ildi néni is ott kacagott, hogy mennyire édes Nimród és kérte, hogy máskor is hozzam el mert ez nagyon tetszik neki.
A fiú táncnál hátra tette a kezét ahogy mutatta Ildi néni, forgott körbe.
Amikor mindenki párt kapott de neki még nem volt akkor feháborodva toporgott és mikor Ildi néni megígérte neki, hogy majd ő lesz a párja akkor üldözőbe vette, hogy betartsa az ígéretét.
Amikor pedig a nagyok elhúzták a kézen fogós körbe táncnál és ő elesett mert nem bírta a tempót akkor felháborodottan felkiáltott és mérgesen nézett ("Igazi pasi" - mondta nevetve Ildi néni én meg olyan büszke voltam erre a kis férfire hogy csak na!).

Kori pedig büszkén puszilgatta és segítette, hogy be tudjon "illeszkedni", amikor pedig Ildi néni dicsérte Ninót akkor Kori büszkén mosolygott és megölelte.
Hát ez annyira de annyira jó látvány és érzés nekem.
Korinak Ninó a párja természetre, temperamentumban, evésben, alkatban, társas kapcsolatokban, beszédben, olvasásban.
Remélem Siminek Boldi lesz a másik fele - a két kis szelídkém.
És a négy kis csodám.

Nagyon sajnálom, hogy nem vittem gépet szép volt ez a délután.

Aztán néptánc után bevásároltam a gyerekekkel a Tescóban. Kettő már jön mellettem, kettő meg a kosárban.
Tettem négy leértékelt rudit a kosárba. Kértek vizet meg magos pogácsát de azt számolgattam mit vegyek a holnapi zsúrra, és olyan szépen megértették, hogy azt ma nem kapnak hanem majd otthon, hogy hála légyen amiért ilyen normálisak voltak.

Itthon aztán el kezdtem a holnapi előkészületeket.
Nagyon minimál zsúr lesz, néhány gyerekkel, elég nagy társaság már az én négy gyerekem is.
Ha lenne személyzetem hússzor ennyi embert hívnék de idén nem lesz olyan nagy buli mint tavaly, örülök ha élek, Berci így is dolgozik délelőtt, nem tudom hogy leszek kész egyedül.
De az ötéves Korinkámért mindent. Ma 2 tortát vitt az oviba, olyan büszke, hogy a banános vaniliás torta a kedvence. Azt mondta, hogy amikor Apa ilyet kapott a születésnapjára mikor haza jött munka után akkor azt nagyon megjegyezte. Ezért szeretne ilyet kapni.
Hát legyen!